A krónikus obstruktív tüdőbetegség progresszív kórállapot, melynek tü­netei a duális terápia ellenére perzisztálnak vagy súlyosbodnak, és gyak­rabban jelentkeznek exacerbációk. Ilyen esetekben tripla kombináció alkalmazása válik szükségessé. Az egy inhalerrel alkalmazott hármas ke­zelés előnye, hogy napi egyszeri használata révén javítja az adherenciát, ezen keresztül pedig a kezelés hatásosságát. Biztonságossági profilja jó, alkalmazása mellett sem gyakoribbak a mellékhatások, mint a komparátor kezelések kapcsán.

Expert Review of Respiratory Medicine, 2018. december

Új számítások ismételten igazolták, hogy a gyógyszerek az Egyesült Államokban a legdrágábbak, áruk átlagosan a globális átlagárak háromszorosára rúg.

A rövid hatású béta-agonisták biztonsági okokból már nem javasoltak elsőként és önmagukban az asztma kezelésére.

A betegség eddigi tüneti kezeléseivel szemben léteznek már oki terápiák is, amelyek a hibás fehérjét célozzák, hatékonyságuk azonban igen mérsékelt.

Középsúlyos-súlyos COPD-ben szenvedő, tünetes betegek III.b fázisú vizs­gálatának post hoc elemzése szerint az aklidinium a tiotropiumhoz képest (1) nagyobb mértékben fokozza a bronchodilatációt, különösen éjszaka; (2) nagyobb arányban eredményez reszponder státuszt; (3) nagyobb mér­tékben javítja a kora reggeli, a napközbeni és az éjszakai tüneteket; és (4) nagyobb mértékben csökkenti az aktivitás kora reggeli korlátozottságát.

International Journal of COPD, 2017. június

BEVEZETÉS
A tumorlízis szindrómát (TLS) először 1929-ben írta le Bedrna és Polcák, egy olyan metabolikus állapotként, melyet a malignus sejtek szétesése okoz. A malignus hematológiai betegség miatt kezelést kapók 3–6%-át érinti, de következményei súlyosak: életveszélyes állapotot is eredményezhet (heveny veseelégtelenség, szívritmuszavar és idegrendszeri görcsök alakulhatnak ki). A betegek kb. harmada dialízisre szorul, a mortalitás 15%-os! Emiatt a legfontosabb a kockázatnak kitett betegek felismerése és a TLS megelőzése.

A gyomortartalom távozása betegségek kapcsán gyors vagy elhúzódó ürülésben nyilvánul meg. Ez a dysrhythmia a beteg gyermekek mintegy 50%-ánál következményes kórformákkal, például hányással, hasmenéssel, illetve azok káros utóhatásaival járnak együtt, amelyek befolyásolják az anyagcserét, a gyógyszerelést, ezáltal a beteg gyógyulási esélyeit jelentősen rontják. A közlemény célja a fiziológiás és patológiás gyomorállapot élettani hátterének, a vizsgálati módoknak és a terápiás lehetőségeknek bemutatása.

A krónikus obstruktív betegek állapotát évek, évtizedek óta légzésfunkciós értékeik alapján ítéltük meg. A szakmai protokollok eszerint javasolták te­rápiájukat, és ehhez igazodott a gyógyszereik finanszírozása is. Mivel a kü­lönböző fenotípusok és az eltérő mértékben panaszos betegek kockázata nem csupán a spirometriás értékeiktől függ, új, ezen a kockázatbecslésen alapuló csoportbeosztás jelent meg először a szakmai, majd a finanszírozási protokollban. Ez utóbbi előírja a beteg csoportbeosztásának rögzítését a kórlapon/leleten. Érdemes tehát röviden összefoglalni és értelmezni a tü­dőgyógyászati leleteken felbukkanó új információkat.

A pulmonológiai rehabilitáció (PR) a krónikus légzőszervi betegségben szenvedők kezelésének meghatározó komponense, melynek gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza, és kezdetben a tbc miatt légzésrokkantak számára hasznos ismereteket tartalmazta. 

A COPD morbiditási és mortalitási mutatói aggasztóak, egészségügyi költ­ségei egyre jelentősebbek. Gyógyszeres kezelésében megjelent a klinikai fenotipizálás és az ehhez igazodó személyre szabott kezelés igénye.