Különböző okok és patológiai folyamatok vezethetnek vastagbélnyálkahár­tya-gyulladáshoz, a colitisek kialakulásához. A klinikai tünetek (székelési zavarok, gyakran hasmenés, véres széklet, alhasi görcsös jellegű fájdal­mak, tenesmus) egyértelműen a vastagbélre terelik a gyanút, ugyanak­kor a kolonoszkópos lelet a perdöntő, ahol a makroszkópos kép mellett a szövettani vizsgálat, valamint a bakteriológiai és székletvírus-vizsgálatok segítenek a diagnózis megfogalmazásában.

Az Egyesült Államokban a kolorektális rák szűrését a tervek szerint már 45 éves kórtól indítják, mivel -elsősorban az afro-amerikai népességben- igen gyakori e daganat fiatal kori kezdete.  

A minőségi kolonoszkópián a megfelelő indikációval, kellően előkészített vastagbél teljes egészét aprólékosan áttekintő vastagbéltükrözést értjük, melynek során az összes neoplasztikus lézió teljes egészében eltávolítás­ra került.

Egyes adatok szerint az orvosok a munkanap végén ritkábban javasolják betegeiknek a rutin rákszűréseken való részvételt. Pedig a korai felismerés jelentősen befolyásolja a daganatos beteg gyógyulási esélyeit.

A fejlett endoszkópos képalkotó technikák segítségével és elterjedésével jelentősen javult a minőségi kolonoszkópia kórjelző pontossága és haté­konysága. Eddig a legtöbb adat a Narrow-band Imaging (NBI) endoszkópok klinikai használatával halmozódott fel. Az NBI endoszkópia és az erre épülő NICE klasszifikáció képzés utáni használata nagy biztonsággal lehetővé teszi a colorectalis polypok neoplasztikus vagy nem neoplasztikus karakterének endoszkópia alatti megítélését, előrejelzését. Az ún. virtuális szövettani vizs­gálat a tényleges szövettani értékelést jelenleg még nem helyettesíti, az észlelt polypokat el kell távolítani.

Egy új meta-analízis szerint a székletből évenként végzett immunkémiai próbával sikeresen lehet kiszűrni az átlagos kockázattal rendelkező, tünetmentes felnőttek kolorektális rákját, illetve kifejlett adenomatosus polypjait.

A gasztrointesztinális rendszert érintő daganatos betegségek ellátásában fontos az aktív tumorellenes kezelést követő komplex utógondozás. Ennek része a terápiák okozta funkciózavarok felismerése és kezelése, valamint az esetleg kialakuló recidívák korai észlelése is. A jól felépített, egyértelmű utógondozási program, valamint a háziorvosok és a kórházi szakorvosok közti tevékeny együttműködés a siker kulcsa.

A kolorektális rák szempontjából fokozott kockázatot jelentenek az egyé­ni vagy családi kórtörténetben szereplő előrehaladott adenómák vagy kolorektális rákok, a személyes anamnézisben szereplő gyulladásos bél­betegség és a genetikai polipózis szindrómák. Általánosságban ilyen ese­tekben gyakoribb vagy koraibb szűrés szükséges, mint átlagos kockázat esetén. Első fokú rokon kolorektális rákja esetén legkésőbb 40 éves korban, colitis ulcerosa vagy vastagbelet érintő Crohn-betegség eseteiben a tünetek jelentkezése után 8−10 évvel, Peutz−Jeghers-szindrómában már 8 éves korban, szesszilis fogazott adenomatózus polipózisban pedig a kórismézést követően a lehető leghamarabb meg kell kezdeni a kolonoszkópiás szűrést.

Az USA járványügyi hivatalának (CDC) becslése szerint évente hat ameri­kaiból egy kap ételmérgezést. A betegség leggyakoribb okai vírusok (pl. norovírus), baktériumok (pl. Salmonella, Escherichia coli, Campylobacter, Listeria) és paraziták (pl. Toxoplasma gondii, Giardia). A végleges diagnózis csak széklettenyésztéssel vagy más, bonyolultabb laboratóriumi vizsgálat­tal állapítható meg. Ételmérgezés gyanújakor az empirikus kezelést már e vizsgálatok eredményének megismerése előtt el kell kezdeni. Az empirikus terápia lényege a tünetek kezelése, a klinikailag dehidrált betegek rehidrálása és antibiotikum adása. Az ételmérgezéseket jelenteni kell a helyi és állami egészségügyi szerveknek.

A széklet kalprotektin szintjei jelzik a colitis ulcerosás betegekben a bélnyálkahártya gyógyulását, de túlságosan változóak ahhoz, hogy helyettesíthessék az endoszkópiát és a biopsziát.