Gyógyulást jelző kalprotektin

A székletben levő kalprotektin (FP, fecal calprotectin) két kalciumkötő fehérje komplexe, és szintjét a klinikumban a belek fokozott gyulladásának detektálására használják. Bár az FP szint nem diagnosztikus értékű a colitis ulcerosára (UC, ulcerative colitis),  mérésével kizárhatók a nem gyulladásos állapotok, és kiválaszthatók azok a betegek, akiknek endoszkópiára és biopsziára van szükségük. Emellett az FP szint felhasználható a relapszus előrejelzésére és a gyógyszerekre (tumor nekrózis faktor antagonisták és szteroidok) adott válasz monitorozására.

Az FP mérése hasznos lehet a nyálkahártya gyógyulásának – ez a kezelések célja –  felmérésében is. Fekélyes vastagbélgyulladásban  jelenleg két indexszel szokták jellemezni a nyálkahártya gyógyulását, a Mayo Endoscopic Score-ral (MES) és az Ulcerative Colitis Endoscopic Index of Severity-vel (UCEIS). Azonban az endoszkópia invazív eljárás és szövődményekkel járhat, és az endoszkópiával még nem észlelhető enyhe nyálkahártya-gyulladás is jelezheti a relapszust, ezért a kutatók azt akarták felmérni, mennyire használható az FP az endoszkópiára utalandó betegek kiválasztásában.

Dr. Klaus Theede gasztroenterológus (Koppenhágai Egyetem Hvidovre Kórháza, Dánia) és munkatársai a Clinical Gastroenterology and Hepatology  novemberi számában megjelent közleményükben 120 UC-s beteget vontak be megfigyeléses keresztmetszeti vizsgálatukba. A vizsgálat során azt kívánták felmérni, hogy mennyire használható fel az FP a nyálkahártya gyógyulásának jellemzésére. Ehhez figyelembe vették a MES és az UCEIS pontszámokat, a betegség klinikai kiterjedését (parciális Mayo pontszám) és a szövettani gyulladásos aktivitást jellemző pontszámot (módosított Harpaz index).

Az eredmények szerint „minél kifejezettebb volt a betegség klinikai aktivitása, annál magasabb volt az FC koncentrációja (p<0,0001)”. A kutatók meghatároztak egy határértéket (FC

Azokban a betegekben, akiknél a szövettan igazolta a nyálkahártya gyógyulását, az FC határértékét 171 mg/kg-ban állapították meg: ennél az értéknél a pozitív prediktív érték 0,75 volt (95% CI: 0,50–0,89), a negatív prediktív érték pedig 0,90 (95% CI: 0,87–0,99). Mind a négy mérőszám (FC, MES, UCEIS, szövettani gyulladásos aktivitás) szinkronban volt: a magasabb szintek kiterjedtebb, súlyosabb betegséget jeleztek.

A vizsgálatnak több hiányossága is volt. Longitudinálisan nem követték a betegeket, és így nem tudták megállapítani az FC mint biomarker prognosztikus értékét. Az egyetlen székletminta és a betegenként egyszeri FC meghatározás alapján nem volt meghatározható az intraindividuális variabilitás, amely akár 39%-os is lehet. Az endoszkópiának csak egyetlen formáját alkalmazták, a flexibilis szigmoidoszkópiát. A szerzők azt a következtetést vonták le, hogy az FC előrejelezheti a nyálkahártya gyógyulását és a szövettani gyógyulást is, és UC-ben biomarkere a nyálkahártya-gyulladásnak, de jelenleg túlságosan változó a szintje ahhoz, hogy megbízhatóan helyettesítse az endoszkópiás vizsgálatot és a biopsziát.

Dr. Patrick van Rheenen, PhD, gyermek gasztroenterológus (Egyetemi Egészségügyi Központ, Groningen, Hollandia) azért kritizálta a vizsgálatot, mert csak olyan betegeket válogattak be, akiknek szigmoidoszkópiára volt szükségük. Ennek vagy a betegség fellángolása lehetett az oka, vagy rákszűrés. Az utóbbi esetben a betegség minden bizonnyal inaktív volt. Vagyis a betegek az UC spektrumának két végén helyezkedtek el, és emiatt túlbecsülhették az FC értékét a mindennapi gyakorlathoz képest.

Forrás: Medscape