A japán kutatók által felfedezett SDF-4 tumormarker többfajta gasztrointesztinális eredetű ráktípus korai kimutatására is alkalmas.

A daganatos megbetegedések a kardio- és cerebrovaszkuláris kórképek mellett jelenleg is vezető haláloknak számítanak, incidenciájuk évről évre tovább emelkedik. A malignus betegségek korai felismerése, majd a komplex kezelés utáni szoros nyomon követése elengedhetetlen a betegek túlélése érdekében. Ebben a különböző radiológiai vizsgálatok mellett szerepük van bizonyos rutin labordiagnosztikai teszteknek, nevezetesen a tumormarkereknek. Ezeket a döntően fehérjetermészetű mediátorokat a tumorsejtek termelik és szekretálják, vagy tágabb értelemben a tumor kialakulására válaszul maga a szervezet expresszálja kóros mennyiségben. A tumormarkerek mérése döntően szérummintából történik, de egy korai, lokális folyamat érzékenyebb detektálása érdekében egyéb testfolyadékokból, például peritoneális folyadékból, likvorból vagy pleurális folyadékgyülemből is történhet. Mivel egy tumormarker szérumkoncentrációját számos nem malignus körülmény is befolyásolhatja, az eredmények helyes interpretálásához a vizsgált személy teljes klinikai státuszát figyelembe kell venni. Jelen összefoglaló közleményünkben a teljesség igénye nélkül néhány fontos aspektusát gyűjtöttük össze a legismertebb tumormarkereknek.

Az ARROW klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta a RET mutációt hordozó medulláris pajzsmirigyrák kezelésére szolgáló pralszetinibet (BLU-667.)

A differenciált pajzsmirigyrák incidenciája az elmúlt években jelentősen növekedett, a daganatspecifikus halálozás azonban ér­demben nem változott. A daganatok több­sége korai stádiumú, jó prognózisú, ezért a nemzetközi irányelvek a kevésbé radikális ellátás mellett foglaltak állást.

Az FDA 2019. április 12-én engedélyezte az áttétes húgyhólyagrák kezelésére szolgáló Balversa (erdafitinib) készítményt.

A prosztatarák az egyik leggyakoribb rosszindulatú betegség, mely 40 év felett egyre nagyobb valószínűséggel alakulhat ki. A prosztataspecifikus antigén (PSA) közel 50 évvel ezelőtti felismerése, majd automatizált körülmények között történő laboratóriumi mérése óta az egyik leggyakrabban vizsgált tumormarker lett, mely napjainkban még mindig fontos részét képezi a prosztatarákszűrésnek. Ugyanakkor ezek a laboratóriumi adatok bizonyos esetben túl hamar vezettek invazív beavatkozásokhoz, így a nemzetközi irodalomban megszületett a „prosztatarák túldiagnosztizálása” kifejezés. A hagyományos össz-PSA mellett az utóbbi években egyre több új biomarker és számítási panel jelent meg, mely jelentősen fokozta a PSA alapú diagnosztika specificitását, és ez hozzájárult, hogy adekvát klinikai döntések szülessenek. Ezen új és komplex laborvizsgálatok hazai finanszírozása még nincs megoldva, de a metodikák egyre inkább elérhetővé válnak itthon is. Prosztatadaganatokban a különböző fehérjék immunoassay-vel történő mérése mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak a molekuláris vizsgálatok is, melyek nemcsak a betegség hátterében álló patológiás folyamatok feltérképezését szolgálják, hanem hozzájárulnak a megfelelő prognosztikai besoroláshoz. Magy Onkol 63:16–25, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, tumormarkerek, PSA, prosztata egészség-index

Az onkológiai ellátásban egyre fontosabb lesz a betegek utógondozása. A kiújuló és a másodlagos betegségek detektálása mellett fokozott figyel­met kell hogy kapjon a terápia nemkívánatos következményeinek felderíté­se és mérséklése. Az utógondozás egyéb elemei a betegség természetétől, a korábbi kezelésektől és az egyéni kockázati tényezőktől függenek. Kép­alkotó vizsgálatokra elsősorban akkor van szükség, ha tisztázandó a beteg tüneteinek vagy panaszainak oka. A hosszú távú vagy permanens orális gyógyszeres kezelések növekvő aránya új feladatokat jelöl ki az utógon­dozásban. A potenciális mellékhatásokat regisztrálni, a kezelések eredmé­nyességét monitorozni kell.

A gasztrointesztinális rendszert érintő daganatos betegségek ellátásában fontos az aktív tumorellenes kezelést követő komplex utógondozás. Ennek része a terápiák okozta funkciózavarok felismerése és kezelése, valamint az esetleg kialakuló recidívák korai észlelése is. A jól felépített, egyértelmű utógondozási program, valamint a háziorvosok és a kórházi szakorvosok közti tevékeny együttműködés a siker kulcsa.

Az elmúlt két évtizedben jelentős fej­lődés következett be az onkoterápiás kezelések területén, melyhez a szakembe­rek igyekeztek felzárkóztatni a szupportív, illetve palliatív ellátás korszerűsítését is. 

A petefészekrák ritka, magas mortalitású daganat. A kórkép kialakulásával kapcsolatos ismeretek az ezredforduló óta jelentősen megváltoztak, és az azonosított genetikai, reprodukciós és hormonális faktorok lehetőséget teremtenek személyre szabott kockázatbecslő modellek alkalmazására, illetve akár megelőző rizikócsökkentő műtét elvégzésére.