A MIT kutatói egy egyszerű, a terhességi tesztnél alig bonyolultabb vizeletvizsgálatot dolgoztak ki egyelőre az egerek korai stádiumú tüdőrákjának kimutatására.

A tüdőrákos megbetegedések nagy száma és magas mortalitása világszerte komoly népegészségügyi gondokat okoz. Sokáig nem állt rendelkezésre olyan módszer, mellyel a korai, még operábilis tüdődaganatok kimutathatók lettek volna, és amelyek igazoltan csökkentették volna a mortalitást. A 2013-ban publikált NLST és a 2019-ben megjelent NELSON vizsgálatok is egyértelműen bemutatták, hogy rizikócsoportban alkalmazva az alacsony dózisú CT-vel végzett tüdőrákszűrés jelentősen csökkenti a betegség hosszú távú mortalitását. Ezeknek a vizsgálatoknak a fényében, illetve részben ezekkel párhuzamos módon számos európai országban, köztük hazánkban is indultak pilotprogramok. Cikkünkben a több európai országokban elvégzett, illetve folyamatban levő tüdőrákszűrő program sajátosságait mutatjuk be, a már megjelentetett eredményeket ismertetjük.

Az immun ellenőrzőpont gátló kezelésekhez társuló CV komplikációk közül a myocarditis a leggyakoribb, de előfordul pitvari tachyarrhythmia, nem gyulladásos bal kamrai működési zavar.

Ma már a nem kissejtes tüdőrák kezelését a driver mutációk jelenléte és fajtája határozza meg. Ezek hiányában még mindig a kemoterápiát kell alkalmaznunk.

Egy új elemzés szerint az Egyesült Államokban jóváhagyott rákgyógyszerekből csak minden hetedik alkalmas arra, hogy felváltsa a meglévő standard terápiákat.

Egy új meta-analízis kapcsán ismét felmerült, hogy a népszerű vérnyomáscsökkentő szerek, az angiotenzin-receptor bénítók (ARB-k) esetleg emelik a daganatos megbetegedések kockázatát.

Onkológiai kezelések során a testtömegindex (BMI) és a testtömegcsökkenés (WL) fontos prognosztikus tényező, ami azonban táplálásterápiával befolyásolható. A multicentrikus, retrospektív vizsgálat célja adatgyűjtés volt a tüdőtumoros betegek túlélésére ható BMI és WL prediktorokra, valamint az ezeket befolyásoló táplálásterápia alkalmazására. Az adatgyűjtés 1616 beteg bevonásával, 51 kérdést tartalmazó kérdőívvel, a statisztikai analízis leíró és többváltozós statisztikai módszerekkel, IBM SPSS Statistics 20 szoftverrel történt. Martin és munkatársai módszere szerint a BMI és WL alapján 0-tól 4-ig terjedő skálán besorolásra kerültek a betegek (0 grade 24,9%; 1. grade 20,7%; 2. grade 14,9%; 3. grade 22,4%; 4. grade 17,0%), ami alapján az alacsony BMI és a WL 75,1%-ban befolyásolhatja negatívan a betegek túlélését. Ezzel szemben csupán a betegek 37,6%-a részesült táplálásterápiában, 47-féle stratégia alapján. A BMI/WL prognosztikus mátrixba behelyettesített adatok azt mutatják, hogy a testtömegcsökkenés megrövidítheti a betegek életét. A 47-féle stratégia pedig arra utal, hogy nem konzekvens a táplálásterápia alkalmazása ebben a betegcsoportban.

Kínai kutatók a korai stádiumú tüdőrák kimutatására egy, a vér lipidösszetételét mérő gyors és megbízható nagy specifitású és szenzitivitású tesztet fejlesztettek ki.

A nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek kb. 10–15%-ában lehet az epidermális növekedési faktor (EGFR) mutációját észlelni. Az NSCLC leptomeningeális áttéteinek (LM) nevezzük azt az állapotot, amikor a tüdő­daganatból származó daganatsejtek elárasztják a cerebrospinális folyadé­kot (CSF-et) a szubarahnoideális térben, nehéz klinikai helyzetet okozva. A beteg általános állapota ilyenkor rohamosan romlik, a központi ideg­rendszerben többszörös áttéti gócok jelennek meg a megfelelő neurológiai tünetekkel. Átlagosan mintegy 3 hónap túlélés várható, amit szerencsés esetben a modern EGFR-tirozin-kináz-gátlókkal (TKI-kkal) akár 6–11 hó­napra is meg lehet hosszabbítani.

A tirozin-kinázok a sejtműködésben alapvető szerepet játszó enzimek, me­lyek a sejtek közötti kommunikációban és olyan komplex széles spektrumú biológiai funkciók kontrollálásában játszanak szerepet, mint a sejtnöveke­dés, a sejtosztódás, a differenciáció és a metabolizmus. A tirozin-kinázok egyes receptorok (pl. növekedési faktorok receptorai) intracelluláris régióját képezik, melyek a receptor–ligand kötődés alkalmával aktiválódnak és indítanak be a sejt további sorsában lényegi eltérésekhez vezető kaszká­dokat. Ilyen kaszkád lehet például a sejtosztódást vagy apoptózist előidéző egymást erősítő folyamatok részjelensége, melyek circulus vitiosusként daganatos sejtdifferenciációt idézhetnek elő.