Új gyógyszercélpont a sarcopenia prevenciójára

A vázizomzat az egyik olyan szövet, amelyet az öregedés az elsők között érint: idővel gyengül, hegesedik, zsír halmozódik fel benne, és fokozatosan elveszíti a gyors, robbanékony mozgásokért felelős gyors összehúzódású rostokat. A Kyushu Egyetem kutatócsoportja Ryuichi Tatsumi professzor vezetésével, most olyan molekulát azonosított, amely képes megvédeni – sőt megerősíteni – a vázizmok regenerációjáért felelős egyik legfontosabb biokémiai szignált.

A Scientific Reports folyóiratban közölt vizsgálat középpontjában a hepatocita növekedési faktor (HGF) áll, amely az izomrostok „ébresztőjelét” adja. Egészséges izomban a HGF inaktív állapotban, az izomrostokat körülvevő kötőszöveti hálózatban várakozik. Sérülés vagy mechanikai terhelés hatására felszabadul, és a c-met receptorhoz kötődve aktiválja a szatellitsejteket, vagyis a vázizom saját őssejtjeit. Ezek a sejtek ilyenkor osztódni, differenciálódni kezdenek, és részt vesznek az izomrostok helyreállításában.

Az öregedés azonban megzavarja ezt a folyamatot. A kutatócsoport korábbi munkája kimutatta, hogy a HGF nitrálódik, vagyis két meghatározott aminosavhoz – Y198 és Y250 – nitrocsoport kötődik. Ezek a pozíciók éppen a c-met receptorhoz való kötődéshez szükségesek, így a módosult HGF olyan, mintha „berozsdásodott kulcs” lenne: már nem illeszkedik a zárba. Ez a kémiai átalakulás az életkorral összefüggő izomleépülés egyik alapvető oka lehet.

A HGF tehát nem tűnik el az öregedéssel, hanem működésképtelenné válik. A kutatók ezért olyan molekulákat kerestek, amelyek antioxidáns tulajdonságuk révén megvédhetik a HGF-et a nitrálódástól, vagy ellensúlyozhatják annak káros hatását. Két kénalapú vegyületet vizsgáltak: a glutation‑triszulfidot (GSSSG) és a lipoesav‑triszulfidot (LASSS). Ezek a triszulfidok három egymáshoz kapcsolt kénatomot tartalmaznak, és különleges redoxkémiai tulajdonságaik miatt egyre nagyobb figyelmet kapnak a gyógyszerfejlesztésben.

A vizsgálatok kezdeti szakaszában mindkét vegyület csökkentette a HGF nitrálódását az Y198 és Y250 helyeken, ám a receptorhoz való kötődés nem állt teljesen helyre. A kutatók ezért növelték a HGF és a triszulfid arányát: 1:4000-ről 1:8000-re. Ekkor váratlan eredmény született. A HGF kötődési képessége több mint kétszeresére nőtt a kezeletlen fehérjéhez képest, és ellenállóbbá vált a nitrálódással szemben – különösen az Y198 pozíción. Ez a hatás kizárólag a LASSS esetében jelentkezett; a GSSSG nem mutatott hasonló aktivitást.

A kutatók szerint a LASSS nem pusztán semlegesíti a reaktív molekulákat, hanem közvetlen kölcsönhatásba lép a HGF‑fel, és finom szerkezeti változást idéz elő. Így egyfajta „szuper‑HGF” jön létre, amely erősebben kötődik a c-met receptorhoz, és ellenállóbb a káros kémiai módosulásokkal szemben.

Az eredmények új lehetőséget nyithatnak az izomregeneráció támogatására időskorban, hosszan tartó ágynyugalom alatt vagy olyan állapotokban, amelyek izomdiszfunkcióval járnak. A kutatók úgy vélik, hogy a LASSS hatása a HGF-re széles körben alkalmazható lehet, és hozzájárulhat az időskori önállóság fenntartásához, az életminőség hosszabb ideig tartó megőrzéséhez.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Researchers discover molecule to fight age-related muscle decline

Enhanced HGF with increased receptor affinity and nitration-dysfunction resistance through interaction with lipoic acid trisulfide

Irodalmi hivatkozás:

Zushi, K., et al. (2026). Enhanced HGF with increased receptor affinity and nitration-dysfunction resistance through interaction with lipoic acid trisulfide. Scientific Reports. DOI: 10.1038/s41598-026-60835-w. https://www.nature.com/articles/s41598-026-60835-w