Genetikailag meghatározott öngyilkossági hajlam depresszióban
Fontos jel lehet a kockázat felmérésében, hogy milyen életkorban alakul ki a depresszió.
- Hogyan hat a ketamin a depresszió kezelésében?
- Szívbetegség és depresszió kapcsolata
- A depresszió nem rosszkedv!
- A mentális egészség és gyógyítás kapcsolata az agyi metabolizmussal
- Új terápiás eljárás a depresszió kezelésében: a transzkraniális mágneses stimuláció (TMS)
- Antidepresszívumok és demenciakockázat
- A ketamin és eszketamin lényeges különbségei
- A ketamin és elektrokonvulzív terápia depresszióban
- A ketamin hatásos lehet egy autizmussal összefüggő ritka genetikai állapotban
- Ketamin és esketamin kezelés rezisztens depresszióban
A Nature Genetics folyóiratban november 13-án jelent meg a Karolinska Institutet kutatóinak tanulmánya, amely szerint a fiatal felnőttkorban jelentkező depresszió erősebb örökletes tényezőkkel függ össze, és nagyobb öngyilkossági kísérleti kockázattal társul, mint az idősebb korban kialakuló formája. Lu Yi, a Karolinska Institutet Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszékének vezető kutatója hangsúlyozta, hogy a genetikai információk segíthetnek az egészségügyi szakembereknek azonosítani azokat a betegeket, akiknél magas az öngyilkossági kockázat, és akiknek fokozott támogatásra és szorosabb követésre van szükségük.
A depresszió gyakori mentális betegség, amely életkortól függetlenül kialakulhat, ám a vizsgálat eredményei szerint a 25 éves kor előtt kezdődő depresszió erősebb genetikai meghatározottságot mutat, mint az 50 év felett jelentkező formák. A kutatás több mint 150 ezer depressziós beteg és 360 ezer kontroll személy genetikai és klinikai adatain alapult, amelyeket Dániából, Svédországból, Norvégiából, Finnországból és Észtországból gyűjtöttek. Az elemzés összehasonlította a korai, 25 éves kor előtt kezdődő depressziót és a késői, 50 év felett diagnosztizált eseteket. A genetikai különbségek jelentősek voltak: a kutatók tizenkét olyan genetikai régiót azonosítottak, amelyek a korai kezdethez kapcsolódtak, míg a késői kezdethez mindössze kettőt.
A magas genetikai kockázattal élő, korai kezdetű depresszióban szenvedő betegek közül minden negyedik tíz éven belül öngyilkossági kísérletet tett, ami kétszerese annak az aránynak, amelyet az alacsony genetikai kockázatú csoportban figyeltek meg. Lu Yi kiemelte, hogy a korai kezdetű depresszió részben eltérő genetikai okokra vezethető vissza, mint az idősebb korban jelentkező forma, és ezzel együtt az öngyilkossági kísérletek kockázata is emelkedik. Ez fontos lépést jelent a pszichiátriai precíziós orvoslás felé, amelynek célja, hogy a kezelést és a megelőzést az egyéni genetikai és klinikai profilhoz igazítsák.
A kutatók a következő lépésben azt vizsgálják, miként kapcsolódnak ezek a genetikai eltérések az agy fejlődéséhez, a stresszhez és az élethelyzetekhez, valamint, hogy a genetikai kockázati profilok felhasználhatók-e az öngyilkosság megelőzésében. A tanulmány széles körű együttműködés eredménye, amelyben a Karolinska Institutet mellett az Oslói Egyetem, a Koppenhágai Egyetemi Kórház, a Roskilde Egyetem, a Tartui Egyetem és a TRYGGVE nevű észak-európai kutatási hálózat vett részt.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Genes may predict suicide risk in depression
Irodalmi hivatkozás:
Genome-wide association analyses identify distinct genetic architectures for early-onset and late-onset depression, Nature Genetics (2025). DOI: 10.1038/s41588-025-02396-8.






