Szoptatás és ADHD-kockázat

A Bergeni Egyetem új vizsgálata szerint az akár hat hónapos korig tartó, kizárólagos szoptatás összefüggést mutat a három és nyolc éves kor közötti ADHD‑tünetek alacsonyabb gyakoriságával. Az anyatej az újszülöttek elsődleges és biológiailag optimális tápanyagforrása, amely hosszú láncú zsírsavakat, aminosavakat, ellenanyagokat és jótékony baktériumokat tartalmaz, így alapvető szerepet játszik a növekedésben és az idegrendszer fejlődésében. A pszichiátriai tünetek kialakulását genetikai és környezeti tényezők egyaránt befolyásolják, ezért régóta nagy tudományos érdeklődés övezi annak feltárását, hogy a szoptatás milyen módon hat a csecsemők agyi fejlődésére és immunrendszerére.

Berit Skretting Solberg és társai azt vizsgálták, hogy a kizárólagos szoptatás időtartama – legfeljebb hat hónapig – milyen kapcsolatban áll a gyermekek későbbi ADHD‑tüneteivel. A vizsgálat a Norvég Anya, Apa és Gyermek Kohorszvizsgálat (MoBa) 37.600 családjának adataira támaszkodott. Az édesanyák a szülést követő hatodik hónapban kérdőívben számoltak be a kizárólagos és részleges szoptatás időtartamáról, valamint arról, mikor vezettek be hozzátáplálásként egyéb folyadékokat vagy szilárd táplálékot. Ezekből az adatokból határozták meg, hogy az egyes gyermekek mennyi ideig kaptak kizárólag anyatejet.

A kutatók azt találták, hogy minél hosszabb ideig tartott a kizárólagos szoptatás, annál alacsonyabb volt az ADHD‑tünetek szintje három, öt és nyolc éves korban. A hatás mindkét nemnél megfigyelhető volt, legerősebben három és öt évesen, és valamivel gyengébben nyolcéves korban. Minden szoptatási forma kedvező hatást mutatott, de a leghosszabb és legintenzívebb kizárólagos szoptatás bizonyult a legerősebb védő tényezőnek.

Az ADHD kialakulásában a genetikai háttér jelentős szerepet játszik. Ismert például, hogy az ADHD‑tünetekkel élő édesanyák általában rövidebb ideig szoptatnak, és gyermekeik körében is gyakoribbak az ADHD‑tünetek. Emellett az ADHD‑s gyermekek szoptatása nehezebb lehet, ami szintén befolyásolhatja a szoptatás időtartamát. A kutatócsoport ezért genetikai kockázati tényezőkre és szociodemográfiai jellemzőkre is korrigálta az elemzést, valamint testvér‑összehasonlítást is végzett, amelyben ugyanazon családon belül vizsgálták a különböző szoptatási mintázatok hatását. Ezek után is kimutatható maradt a kizárólagos szoptatás időtartamának mérsékelt, de egyértelmű védő hatása a későbbi ADHD‑tünetekkel szemben.

Solberg hangsúlyozza, hogy a MoBa vizsgálat résztvevői nem teljesen reprezentálják a norvég lakosságot, mivel körükben magasabb volt az iskolázottság és gyakoribb a hosszabb ideig tartó szoptatás. Így elképzelhető, hogy azokban a társadalmi csoportokban, ahol a szoptatás kevésbé elterjedt, a hatás még erősebb lehet. Mint minden megfigyeléses jellegű kutatás esetében, itt sem lehet egyértelmű következtetést levonni az ok‑okozati viszonyokról, de az eredmények arra utalnak, hogy a genetikai tényezők mellett a korai táplálási mintázatok is szerepet játszhatnak az ADHD‑kockázat alakulásában. Mivel az ADHD többtényezős idegfejlődési zavar, a szoptatás időtartama olyan környezeti tényező lehet, amely kisgyermekkorban hozzájárulhat a tünetek mérsékléséhez is.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Breastfeeding up to six months linked to lower ADHD risk

Breastfeeding and Development of Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder Symptoms Across Childhood

Irodalmi hivatkozás:

Solberg, B. S., et al. (2026). Breastfeeding and Development of Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder Symptoms Across Childhood. Biological Psychiatry. DOI: 10.1016/j.biopsych.2026.06.009. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S000632232601348X?via%3Dihub