Gyorsan járj a kognitív hanyatlás ellen
Egy új tanulmány szerint az időskori gyors járássebesség alacsonyabb kognitív károsodás kockázattal, lassabb kognitív hanyatlással és nagyobb hippokampusz-térfogattal jár együtt.
Bár a járássebesség általában az életkor előrehaladtával csökken, a kutatók azonosítottak egy olyan idős felnőttekből álló csoportot, akiknek a járási tempója hasonló volt a 30 évvel fiatalabbakéhoz. Több mint 3900, 80 éves vagy annál idősebb felnőtt retrospektív elemzése során kiderült, hogy ezeknek a gyorsan mozgó időseknek a járási sebessége legalább 1,5 szórásnyival meghaladta a korukra és nemükre korrigált kohorsz átlagot.
A lassabban mozgó társaikhoz képest az igen gyorsan haladóknak alacsonyabb volt a kognitív károsodási kockázata az 5 éves követési időszak alatt, és lassabb hanyatlást mutattak a memória, a feldolgozási sebesség, a végrehajtó funkciók és az általános kognitív képességek terén. Az igen gyorsan járók esetében azonban nem volt alacsonyabb az Alzheimer-kór és a kapcsolódó demenciák (ADRD) előfordulása.
„Eredményeink alátámasztanak egy kivételes öregedési fenotípust, amelyben az idős korban megnyilvánuló kiváló járás teljesítmény szélesebb körű neurokognitív reziliencia jelzőjeként szolgálhat” – írják Oshadi Jayakody (Albert Einstein College of Medicine, Bronx, New York) és munkatársai.
Egy új öregedési fenotípus
A járássebességet gyakran használják az idősebb felnőttek mobilitásának és általános egészségi állapotának mérésére. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a lassúbb járás gyorsabb kognitív hanyatlással és magasabb demencia-kockázattal jár együtt, ami arra utal, hogy az öregedés során a mobilitás és a kognitív képességek szorosan összefügghetnek egymással. A kutatások többsége azonban inkább a járásromlásra, és nem az időskori kivételes járási teljesítményre összpontosított.
A Neurology-ban július 16-án megjelent cikk https://www.neurology.org/doi/10.1212/WNL.0000000000214776 szerzői korábbi munkájuk során megállapították, hogy a szokatlanul jó járásteljesítményt nyújtó egyéneknél kevesebb krónikus betegség fordult elő, egészségesebb életmódot folytattak, és biológiai életkoruk is fiatalabb volt, mint az azonos korú társaiké.
A jelenlegi tanulmányhoz a kutatók a Health and Retirement Study International Network of Studies (HRS-INS), a LonGenity Study és a Rush Memory and Aging Project (RUSH-MAP) kohorszainak adatait elemezték annak megállapítására, hogy a gyorsan járó idősek fenotípusa összefüggésbe hozható-e a kognitív pályákkal, az agyi szerkezettel és az ADRD-patológiával is.
A HRS-INS kohorsz 3989 felnőttet tartalmazott (átlagos kiindulási életkor: 83,6–84,4 év; 47–65% nő), akik közül 358 felelt meg a gyorsan járó idős státusz kritériumainak.
A LonGenity kohorsz 197 felnőttet tartalmazott (átlagos életkor: 84,6 év; 57,8% nő; 14 „super mover”) ashkenázi zsidó származású felnőttből állt, akiknél longitudinális kognitív vizsgálatok és agyi MRI-adatok álltak rendelkezésre.
A RUSH MAP kohorsz 692 felnőttet foglalt magában (átlagos életkor a vizsgálat kezdetén: 85,6 év; 68,9% nő; 84 gyorsan járó idős), akik beleegyeztek a haláluk utáni boncolásba. A kutatók értékelték az Alzheimer-kór patológiáját, a béta-amiloid plakkokat, a tau-csomókat, a Lewy-testes patológiát és az agyi érrendszeri patológiát.
Gyorsabb járás, lassabb hanyatlás
Az összevont HRS-INS-elemzésben a gyorsan járó idősek esetében 51%-kal kisebb volt a kognitív károsodás kialakulásának valószínűsége a 3–5 év közötti követési időszakok alatt, mint a lassabban járók esetében (kockázati arány [HR], 0,49; P < 0,001). A gyorsan járó idősek esetében alacsonyabb volt az önbevallás alapján megállapított Alzheimer-kór vagy demencia kockázata is (HR, 0,40).
A LonGenity kohorszban a gyorsan járó idősek több kognitív területen is lassabb hanyatlást mutattak, mint a lassabban járók, a memóriateljesítmény éves csökkenése az átlagosan 4,4 éves követési időszak alatt (P = 0,016) volt. Emellett a feldolgozási sebesség, a végrehajtó funkciók és az általános kognitív képességek terén is szignifikánsan lassabb hanyatlást mutattak.
Az agyi képalkotó vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a lassabban járókhoz képest a gyorsan járó idősek jobb oldali hippokampusz-térfogata nagyobb volt; a csoportok között azonban nem találtak szignifikáns különbségeket az általános kéregvastagságban vagy az ADRD-hez kapcsolódó patológiában.
A RUSH MAP kohorszban a gyorsan járó idősek átlagos halálozási kora későbbi volt, mint a lassan járóké (95 év szemben 93 évvel; P < 0,001). Emellett jobb globális kognitív pontszámokat értek el, és alacsonyabb volt náluk a klinikailag diagnosztizált Alzheimer-kór és egyéb demenciák előfordulási gyakorisága, bár ezek a különbségek statisztikailag nem voltak szignifikánsak.
A megállapításokon túl
A tanulmány korlátai között szerepelt, hogy kevés idegi képalkotó vizsgálat adatai szerepeltek a kohorszokban, korlátozottan értékelték az agyi funkcionális hálózatokat és az olyan genetikai markereet, mint például az APOE epsilon 4, valamint nem voltak tekintettel a lehetséges maradék zavaró tényezőkre.
A kutatók ezeket az eredményeket úgy értelmezték, hogy a gyorsan járó idősek inkább a fokozott kognitív reziliencia, mintsem a csökkentett Alzheimer-kór patológiájával jellemezhető csoportot képviselhetnek.
„További kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy az időskori gyors járású életmód önmagában is idegvédő hatással bír-e” – írták. „A gyorsan járó időseket jellemző viselkedési, biológiai és környezeti tényezők azonosítása segíthet a kognitív reziliencia elősegítését célzó, célzott beavatkozások kidolgozásában” – tették hozzá.
Forrás.
Jayakody O, Milman S, Barzilai N et al: Cognitive Aging and Brain Health. A Comparison of Super Movers vs Nonsuper Movers Neurology. 2026;107(1):e214776. doi:10.1212/WNL.0000000000214776
