Javítja-e az időszakos böjt a kardiometabolikus egészséget?

A testsúly szabályozására népszerűvé vált időkorlátozott étkezés (TRE) egyfajta időszakos böjt, amelynek során az egyén napi 10 órára vagy annál rövidebb időtartamra korlátozza táplálékbevitelét, és legalább 14 órán át böjtöl.

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a TRE javíthatja a glükózkoncentrációt, az inzulinrezisztenciát, a lipidkoncentrációt és a vérnyomást (BP), valamint csökkentheti a testsúlyt és a testzsírt. Az eredmények „ellentmondásosak”, és nem világos, hogy az anyagcsere javulása a napi étkezés meghatározott időkre való korlátozásának, a kalóriabevitel csökkentésének vagy a kettő kombinációjának eredménye-e. A TRE hatásait elemző korábbi vizsgálatok nem követték az energiafelvételt vagy más potenciális zavaró tényezőket.

Olga Pivovarova-Ramich (Charité-Universitätsmedizin Berlin) és munkatársai a ChronoFast vizsgálat keretében azt szerették volna megtudni, hogy javítja-e az inzulinérzékenységet és a kardiometabolikus egészséget a pontosan szabályozott kalóriabevitel, étrendi összetétel és fizikai aktivitás mellett végzett 8 órás étkezési időtartamra korlátozódó TRE.

A résztvevők két különböző TRE-ütemtervet követtek: a korai TRE-t (eTRE) során reggel 8 és délután 4 óra között, a késői TRE-t (lTRE) során pedig délután 1 és este 9 óra között étkeztek.

A Science Translational Medicine-ben online megjelent tanulmány (https://www.science.org/doi/10.1126/scitranslmed.adv6787) szerint a kalóriabevitel korlátozása elengedhetetlen ahhoz, hogy a TRE metabolikus javulást eredményezzen, ugyanis annak ellenére, hogy A TRE megváltoztatja a cirkadián ritmust, a tervezett izokalorikus környezetben sem az eTRE, sem az lTRE nem javította sem az inzulinérzékenységet sem más kardiometabolikus paramétert.

A vizsgálat felépítése

A vizsgálatban 31 túlsúlyos vagy elhízott, cukorbetegségben vagy más endokrinológiai betegségben nem szenvedő kaukázusi nő (átlagéletkor: 62 év, átlagos BMI: 30,5) vett részt, közülük 18-nak normális volt a glükóztoleranciája a vizsgálat kezdetén.

A résztvevőket véletlenszerűen osztották be két csoportba: az egyik csoport 2 héten át eTRE-t, majd 2 hét lTRE-t követett, közbülső 2 hetes washout periódussal, a másik csoportnál pedig fordították az elrendezés sorrendjét. A 2–4 hetes kiindulási periódussal kezdődő vizsgálat során a résztvevőket arra kérték, hogy tartsák be szokásos étrendjüket, fizikai aktivitásukat és alvási szokásaikat.

A részvevők dokumentálták étkezéseiket, az elfogyasztott ételek mennyiségét és az étkezések időpontját, valamint alvási és súlynaplót vezettek. Vérmintákat adtak, és minden beavatkozás előtt és után elvégezték az orális glükóz tolerancia tesztet.

Az elsődleges kimenetel az inzulinérzékenység volt, a másodlagos kimenetelek pedig a glükózkoncentráció, a glükózmetabolizmus hormonjai, az átlagos 24 órás glükózszint, a vérnyomás, a lipidek, az adipokinek és citokinek, az antropometriai paraméterek, az éhség és a jóllakottság pontszámai, a beavatkozás betartása, a fizikai aktivitás, az alvás és a belső cirkadián fázis voltak, amelyeket a BodyTime assay segítségével mértek.

A kardiometabolikus paraméterek változatlanok maradtak

A betegek jól betartották a kezelési rendet. Az energiafelvétel változatlan maradt az lTRE csoportban, és minimálisan csökkent az eTRE csoportban (-167 kalória/nap) a kiindulási értékhez képest. Az átlagos súlycsökkenés -1,08 kg volt az eTRE csoportban és -0,44 kg az lTRE csoportban.

A vizsgálók nem találtak különbséget az inzulinérzékenységben a beavatkozások között vagy azok belül, és klinikailag jelentős különbség sem volt a 24 órás glükóz-, lipid-, gyulladásos és oxidatív stressz markerekben a beavatkozások között vagy azok belül. Egyik beavatkozás sem befolyásolta a szisztolés és diasztolés vérnyomást, a teljes koleszterinszintet, az LDL- koleszterinszintet vagy a trigliceridkoncentrációt.

„A korábbi tanulmányokban leírt kedvező kardiometabolikus hatások oka nem az étkezési idő rövidülése, hanem a TRE által mediált kalóriabevitel-korlátozás lehet” – írták a szerzők.

Az lTRE utáni cirkadián fázis 40 perccel későbbi volt, mint az eTRE utáni. Az önbevallásos alvási időparaméterek az lTRE-ben későbbi időpontra estek, mint az eTRE-ben. Valójában az alvási idő előrehaladt az eTRE-ben, 12 perccel korábbi alváskezdettel és 10 perccel korábbi alvás közepével, összehasonlítva a kiindulási értékkel. Az alvás időtartama egyik beavatkozás sem változtatta meg.

A szerzők szerint további tanulmányokra van szükség annak kiderítésére, hogy az időalapú étkezési stratégiák „szinkronizálhatják-e vagy helyreállíthatják-e a cirkadián ritmust a cirkadián ritmuszavarokkal küzdő egyéneknél”.

A tanulmány hibái

Satchidananda Panda (Salk Institute for Biological Studies, San Diego) szerkesztői kommentárjában aggodalmát fejezte ki a tanulmány felépítésével kapcsolatban, megjegyezve, hogy a résztvevők alapvonali kardiometabolikus paraméterei normálisak voltak. Például az átlagos éhgyomri glükózszint < 100, az átlagos HbA1c < 5,6, a medián szisztolés vérnyomás 117, a medián diasztolés vérnyomás 75, az átlagos teljes koleszterinszint pedig 5,63 mM volt. „Ez olyan, mintha egészséges embereket, akiknek nincs glükózintoleranciájuk, magas vérnyomásuk vagy koleszterinszintjük, csak 2 hétig kezelnénk, és klinikailag jelentős eredményt várnánk” – mondta Panda, „vagy mintha fejfájás elleni gyógyszert adnánk valakinek, akinek nincs fejfájása, majd megállapítanánk, hogy a fájdalomcsillapító nem hat.” A tanulmány homogén populációja korlátozza annak általánosíthatóságát, viszont szerinte az a megállapítás, hogy az étkezések időzítése változásokat indukált a cirkadián fázisban, „újszerű és minden bizonnyal további vizsgálatot érdemel”. Az eTRE csoportban tapasztalt súlycsökkenéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy bár az eredmény szerény volt, mindössze két hét alatt következett be, ami azt mutatja, hogy még akkor is, ha a résztvevőket arra kérték, hogy tartsák fenn szokásos étkezési és fizikai aktivitásukat, az eTRE követése során akaratlanul is csökkentették energiafelvételüket, tehát az eTRE hatékony stratégia lehet az energiafelvétel- és ezáltal a testsúly csökkentésére.

A tanulmányt a Német Kutatási Alapítvány, a Német Cukorbetegek Szövetsége és az Európai Cukorbetegség-kutató Szövetség támogatta.

Forrás:

Intended isocaloric time-restricted eating shifts circadian clocks but does not improve cardiometabolic health in women with overweight https://www.science.org/doi/10.1126/scitranslmed.adv6787