Testmozgás metabolikus szindróma esetén

Egy új tanulmány eredményei szerint a metformin csökkenti a testmozgás okozta javulást a vaszkuláris inzulinérzékenység, az aerob fittség, a gyulladásos markerek és az éhgyomri glükózszint tekintetében a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatával élő felnőtteknél.

Steven K. Malin (Robert Wood Johnson Medical School, New Brunswick, New Jersey) és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a metformin rontotta a testmozgás vérerek működését javító hatását, ezért az intenzív testedzést végzőknél mérlegelni kell a metformin szedésének előnyeit- írják a The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism folyóiratban megjelent tanulmányukban.

A testmozgás intenzitása

Az amerikai cukorbetegség-megelőzési program körülbelül 25 évvel ezelőtt bebizonyította, hogy az életmódbeli változás - 7%-os súlycsökkenés étrend és testmozgás segítségével – hatékonyabb a metforminnál a prediabetesből a 2-es típusú cukorbetegségbe (T2D) való átalakulás csökkentésében.

A megelőző hatások közötti különbség alapján azt gondolták, hogy talán ezek együttes alkalmazása jobb eredményeket hozna. Malin és csoportja által végzett korábbi kutatások, amelyek során nagy intenzitású edzésprogramot alkalmaztak, azt mutatták, hogy ez nem így van, így felvetődött, hogy az alacsony intenzitású testmozgás másképp hat-e a metforminnal kombinálva, és hogy az inzulin másképp hat-e az erekre, ha a metformint alacsony vagy nagy intenzitású testmozgással kombinálják. Ennek felderítésére egy kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban a kutatók a metabolikus szindróma kockázatának kitett, ülő életmódot folytató felnőtteket négy csoportba osztották: alacsony és magas intenzitású edzés plusz placebo (n = 22, illetve n = 21) és alacsony és magas intenzitású edzés plusz metformin (n = 24 mindkét csoportban). A beavatkozás 16 hétig tartott, az edzés séta formájában történt.

A vizsgálat kezdetén nem volt szignifikáns különbség a csoportok között az átlagéletkor (mindegyikben körülbelül 56 év), a vérnyomás, a lipidgyógyszerek szedése vagy a posztmenopauzális állapot tekintetében.

A kutatók megmérték a makrovaszkuláris és mikrovaszkuláris inzulinérzékenységet és a mikrovaszkuláris véráramlást (MBF), a glükózszintet, az inzulinszintet, a gyulladásos markereket, a nitrogén-oxidot, az aerob fittséget (VO2 max) és a testösszetételt is.

Testmozgás, metformin, oxidatív stressz

A metformint nem szedőkben az alacsony és magas intenzitású testmozgás növelte a VO2 max értéket, de a VO2 max értéke változatlan maradt, amikor az egyes edzésprogramokat metforminnal kombinálták. Ezenkívül a metformin tompította a vaszkuláris inzulinérzékenység és az MBF növekedését, amelyet mindkét típusú testmozgás során megfigyeltek, és gyengítette mindkét edzésprogram jótékony hatását az éhgyomri glükózszint, az endotelin-1 és a TNF-alfa csökkentésében (P < 0,05 mindegyik esetében).

A testzsír mindkét magas intenzitású edzésprogram során csökkent, de egyik alacsony intenzitású edzésprogram sem okozott változást a testzsír arányában (P < 0,05).

Az eredmények azt mutatják, hogy az edzés önmagában jobban javította a fizikai állapotot, az erek egészségét vagy a vércukorszintet, mint metforminnal kombinálva, ami arra utal, hogy a testmozgás önmagában hatékony kezelés a 2-es típusú cukorbetegséghez és a szív- és érrendszeri betegségekhez kapcsolódó fő kockázati tényezők leküzdésére.

A hatásért felelős mechanizmus „nem egyértelmű”, bár úgy tűnik, hogy az oxidatív stressz szerepet játszik benne. „Bár a krónikus oxidatív stresszt „rossznak” tartják, mert elősegíti az erek és az anyagcsere diszfunkcióját, a testmozgás részben az oxidatív stressz növelésével javítja az egészséget. A testmozgás után az oxidatív stressz szintje csökken. A testmozgás által kiváltott oxidatív stressz emelkedése és csökkenése előnyös, mert „stresszhelyzetbe hozza a testet, hogy alkalmazkodjon és jobban felkészüljön a jövőbeli feladatokra.

A metformin részben a sejtek mitokondriumainak oxidatív stressz generáló képességét tompítva csökkenti az oxidatív stresszt. „Önmagában ez jó dolog lehet. De ha a metformint testmozgással kombináljuk, akkor felmerül a kérdés, hogy ez a mitokondriális oxidatív stressz csökkentésére irányuló hatás... ellentétes-e a testmozgás által elért előnyökkel”- mondják a szerzők.

A szerkesztőségi kommentárban Marilyn Tan (Stanford University School of Medicine, Palo Alto, California) a metformin mellett érvel: „A 2-es típusú cukorbetegség első vonalbeli terápiája történelmileg a metformin volt, költségének, hatékonyságának, önmagában nem okoz hipoglikémiát, valamint hosszú távú biztonságossági adatainak köszönhetően.” A legtöbb 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteg esetében „a metformin metabolikus és glükózra gyakorolt jótékony hatása valószínűleg meghaladja a testmozgáshoz való metabolikus alkalmazkodásra gyakorolt kis hatását”.

Lisa Chow (University of Minnesota, Minneapolis), pedig azt hangsúlyozza, hogy „a testmozgás jótékony hatású, és a magasabb intenzitású testmozgás jobb”. De hangsúlyozza, hogy „óvatosan kell eljárni a metformin kezelés megkezdésével, ha az klinikailag nem egyértelműen indokolt, különösen, ha a beteg testmozgási programot kezd.”

A tanulmányt a National Institutes of Health támogatása tette lehetővé.

Forrás:

Metformin Blunts Vascular Insulin Sensitivity After Exercise Training in Adults at Risk for Metabolic Syndrome https://doi.org/10.1210/clinem/dgaf551