Tapasztalattal javítható a multitasking hatékonysága
Egy kutatás rávilágít arra, miként képes az agy teljesítményét optimalizálva leküzdeni a multitaskinggal járó kognitív korlátokat.
A mindennapi tapasztalat szerint a párhuzamos feladatvégzés hatékonysága alacsony, a kognitív terhelés pedig könnyen túlcsordul, amikor az agy egyszerre két tevékenységet próbál koordinálni. A City University of Hong Kong kutatócsoportja most feltárta ennek idegi hátterét, és bemutatta, miként képes az agy dinamikusan átszervezni működését annak érdekében, hogy áttörje ezt a kognitív szűk keresztmetszetet, és hatékony, egyidejű “multitasking”-ot valósítson meg.
A vizsgálatot Yung Wing‑ho és Ke Ya professzorok vezették. A kutatók feltárták a multitasking során fellépő interferencia okait, és igazolták, hogy az agy képes alkalmazkodni, valamint optimalizálni idegi erőforrásait. Ezzel árnyaltabb képet adtak az agy párhuzamos feldolgozási kapacitásáról, és új megvilágításba helyezték azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a mindennapi életben szükséges rugalmasság és specializáció egyensúlyát.
A Neuron folyóiratban megjelent tanulmányban egérmodellt alkalmaztak, és a másodlagos motoros kéreg (M2) aktivitását vizsgálták kettős feladatvégzés közben. A kísérletek kezdetén az agy jelentős interferenciával küzdött, mivel különböző idegsejtcsoportok versengtek egymással. Tartós tréning hatására azonban az M2 kéreg célzottan toborzott specializált neuronokat, és elkülönítette az egyes feladatok reprezentációit, ami számottevően csökkentette az interferenciát és javította a multitasking teljesítményét.
Yung professzor szemléletes hasonlattal írta le a folyamatot: az agy olyan, mint egy nyüzsgő nagyváros, ahol két feladat egyidejű végzése kezdetben olyan, mintha minden forgalom ugyanarra a néhány útszakaszra zsúfolódna, és torlódást okozna. A tréning hatására azonban az agy új, dedikált „idegpályákat” épít ki, amelyek lehetővé teszik a feladatok zavartalan és hatékony párhuzamos feldolgozását. Ez a „neurális útépítés” teszi lehetővé, hogy a kezdeti káoszból koordinált, hatékony működés alakuljon ki.
A biológiai megfigyeléseket visszaigazolták a rekurzív neurális hálózatokkal végzett modellezések is, amelyek sikeresen reprodukálták a feltárt működési elveket. A modellek azt is megmutatták, hogy ezek a mechanizmusok felgyorsíthatják a kettős feladatok elsajátítását, és relevánsak lehetnek a mesterséges intelligencia fejlesztésében. A kutatás így tovább mélyíti a neuroplaszticitásról alkotott ismereteket, és rávilágít arra, miként képes az agy tapasztalat útján optimalizálni teljesítményét, valamint leküzdeni a multitaskinggal járó kognitív korlátokat.
A kutatócsoport szerint az eredmények messzire mutatnak: a dinamikus agyi folyamatok megértése új lehetőségeket nyit a kognitív funkciók fejlesztésében, az oktatásban használt tanulási stratégiák optimalizálásában és a neurológiai rehabilitáció hatékonyságának növelésében. A vizsgálatokat a kutatók tovább folytatják, elsősorban abból a célból, hogy feltárják, hogyan használhatók ki a fenti mechanizmusok különböző kognitív területeken.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Practice helps the brain separate tasks and improve multitasking ability
Dynamic coordination and segregation mechanisms in higher cortex for parallel task processing
Irodalmi hivatkozás:
Shuting Wang et al, Dynamic coordination and segregation mechanisms in higher cortex for parallel task processing, Neuron (2026). DOI: 10.1016/j.neuron.2026.06.001
