Nem időskorban kezdődik a memória romlása
Egy kutatás szerint az emlékek felidézésének pontossága már a húszas-harmincas évektől kezdve csökken.
- Gyorsan járj a kognitív hanyatlás ellen
- Rézalapú terápia lehetősége neurovaszkuláris betegségekben
- Demencia és biológiai életkor
- Cukorbetegség és demenciakockázat
- Bélmikrobiom és neurodegeneratív betegségek
- Lipidcseppek, mint az idegsejtek energiaforrásai
- Idegsejt-anyagcsere és neurodegeneráció
- Új gyógyszercélpont a demencia prevenciójában
A feledékenységet többnyire az időskorhoz kötjük: amikor valaki nem jut eszünkbe, vagy felismerünk egy arcot, de nem tudjuk felidézni, honnan ismerjük, azt általában az öregedés természetes velejárójának tekintjük. A Binghamton University kutatóinak új vizsgálata azonban arra utal, hogy a memória működésének átalakulása jóval korábban, akár már a középkorban megkezdődhet.
Ian McDonough, a kutatás vezetője szerint a középkor jelentős, eddig alulértékelt időszak a memória szempontjából. A Cerebral Cortex folyóiratban megjelent tanulmányukban mintegy hatvan, 18 és 74 év közötti résztvevőt vizsgáltak. A kísérlet során a résztvevők különböző arcokat láttak, amelyekhez tárgyakat vagy jeleneteket társítottak. Rövid pihenő után memóriafeladat következett: minden arc mellé ki kellett választani a hozzá tartozó tárgyat vagy jelenetet, miközben MRI‑felvételek készültek a hippocampus aktivitásáról.
A vizsgálat a memória kialakulásának természetes folyamatát modellezte. Először az agy rögzíti az új információt, majd a hippocampus rövid időn belül újrajátssza azt, hogy stabilizálja a friss emléket. Később, szükség esetén, az agy előhívja a tárolt információt. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az életkor miként befolyásolja az információáramlás folytonosságát e három szakasz között.
Az eredmények szerint a memória pontossága már a húszas-harmincas évektől kezdve csökken, és a középkorú résztvevők gyakran tévesztették össze az arcokhoz tartozó tárgyakat vagy jeleneteket. Felismerték ugyan, hogy látták az adott elemet, de nem tudták pontosan felidézni a helyes párosítást. McDonough ezt úgy írta le, mint egy „valamihez hasonlót már láttam” jelenséget, amelyben a vizuális elemek ismerőssé válnak, de a köztük lévő specifikus kapcsolat elhalványul.
A kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy az idősebb felnőttek gyengébb hippocampális aktivitást mutatnak majd, ám a vizsgálat ennél összetettebb mintázatot tárt fel. A fiatal felnőttek hibái akkor jelentkeztek, amikor agyuk nem aktiválta újra az eredeti memória mintázatát – ez várható volt. Az idősebb résztvevők esetében viszont éppen az ellenkezője történt: hibás válaszaik során erős hippocampális újraaktivációt mutattak. Vagyis minél erősebben aktiválta az agy a kódoláskor létrejött mintázatot, annál nagyobb volt a tévesztés valószínűsége.
A jelenség okát egyelőre nem ismerjük. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak feltárására, hogy az egyéni szinten hogyan alakul a memória kódolása, konszolidációja és előhívása, illetve, hogy a tanulást követő agyi stimuláció miként befolyásolhatja ezeket a folyamatokat. McDonough hangsúlyozta, hogy a középkorú felnőttek hosszú távú követése kulcsfontosságú lenne, mivel a memória működésének átalakulása már ebben az életszakaszban megkezdődhet. A középkor nem egységesen hanyatló időszak: az agy különböző területei eltérő ütemben változnak, ezért fontos meghatározni, hogy pontosan mikor következnek be azok a fordulópontok, amelyek a későbbi kognitív működésre is hatással vannak.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Memory declines begin earlier in life than previously thought
Irodalmi hivatkozás:
Mekbib, D. B., et al. (2026) Aging shifts hippocampal reactivation from selective reinstatement to category-level misbinding during episodic memory, Cerebral Cortex. DOI: 10.1093/cercor/bhag114. https://academic.oup.com/cercor/article/36/7/bhag114/8758582






