Anémia: a GLP-1 gyógyszerek kevésbé ismert mellékhatása?

A GLP-1 receptor agonisták (RA-k) használata exponenciálisan növekszik, és ezzel párhuzamosan egyre többet tudunk meg a leggyakoribb mellékhatásokról, mint például az émelygés és a hányás. A gyógyszereknek azonban vannak kevésbé ismert potenciális kockázatai is, amelyek között szerepelhetnek a mikrotápanyag-hiányok, például a vashiányos anémia (IDA).Bár a GLP-1 gyógyszerek és a vashiányos vérszegénység közötti kapcsolat bizonyított, de aggodalomra ad okot annak lehetősége, hogy a GLP-1 RA-k hozzájárulhatnak a vas- vagy más tápanyaghiányhoz, mivel az anémia kockázata már eleve magas az elhízásban és/vagy 2-es típusú cukorbetegségben (T2D) szenvedő betegeknél, a gyakoribb gyulladás és krónikus vesebetegség miatt.

Egyes becslések szerint a vérszegénység a T2D-ben szenvedő betegek körülbelül 27%-át érinti, különösen azokat, akik CKD-ben is szenvednek. A vérszegénység kialakulásához hozzájáruló tényezők ebben a populációban az életkor, a nem, a glikémiás kontroll szintje, a cukorbetegség időtartama és a krónikus szövődmények jelenléte, illetve a metformint szedőknél a B12-vitamin szintjének hosszú távú csökkenése. Az elhízott személyek is hajlamosabbak a vérszegénységre, az endoteliális, hormonális és gyulladásos zavarok miatt. A nem megfelelő táplálkozásnak is hozzájárulhat a kialakulásához. fokozrossz étrend minősége is szerepet játszhat.

Mit mondanak a bizonyítékok?

Bár erős bizonyítékok hiányoznak, egyes tanulmányok táplálkozási hiányosságokra utalnak a GLP-1 RA-kat szedő betegeknél.

Butsch és munkatársai 461 382 olyan beteg adatait elemezték, akiknek korábban nem volt táplálkozási hiányosságuk, és akiknek 2017 és 2021 között újonnan írtak fel GLP-1 RA-kat. Bár a betegek 80,5%-a T2D-ben szenvedett, a populációban voltak 1-es típusú cukorbetegségben, prediabetesben szenvedő vagy cukorbetegség diagnózisával nem rendelkező betegek is. Táplálkozási hiányosságokat a kezelés megkezdésétől számított 6 hónapon belül a betegek 12,7%-ánál, 12 hónapon belül pedig 22,4%-ánál diagnosztizáltak. Vashiányos vérszegénységet (IDA) a betegek 1,6%-ánál, illetve 3,2%-ánál diagnosztizáltak.

A metformint szedő 4505 T2D-s beteg és a metformint és GLP-1 RA-t szedő azonos számú beteg összehasonlításakor a kutatók nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a vérszegénység előfordulási gyakoriságában a két csoport között, az IDA előfordulási gyakorisága mindkét csoportban körülbelül 3% volt. 12 hónap után a táplálkozási hiányosságok összességében gyakoribbak voltak a GLP-1 csoportban, mint a csak metformint szedő csoportban (18,6% vs. 16,5%; P < 0,01), ami elsősorban a D-vitamin és egyes B-vitaminok hiányának tudható be.

Egy másik tanulmány 700 olyan beteg adatait elemezte, akik egy éven át GLP-1 RA-t szedtek. A kezelés megkezdése után a kutatók statisztikailag szignifikáns csökkenést figyeltek meg a hemoglobin szintben, és a betegek 8,4%-ánál alakult ki vérszegénység. A magasabb kiindulási hemoglobin szint szignifikánsan összefüggésbe hozható volt a vérszegénység kialakulásának alacsonyabb valószínűségével (OR, 0,31; P < 0,01).

Lehetséges mechanizmusok

Az egyik ok, amiért a GLP-1 RA-kat szedő emberek hajlamosabbak a vérszegénységre, az, hogy a gyógyszerek fokozzák a jóllakottságot és csökkentik az éhséget, így a betegek kevesebbet esznek.

Valóban, a GLP-1 gyógyszereket elhízás kezelésére használó egyéneknél jelentős étvágycsökkenés és 16–39%-os energiafelvétel-csökkenés tapasztalható. Ez az esszenciális vitaminok és ásványi anyagok elégtelen beviteléhez vezethet – különösen akkor, ha a nők napi 1200 kcal-nál, a férfiak pedig 1800 kcal-nál kevesebbet fogyasztanak.

Egy 69, legalább 1 hónapja GLP-1 gyógyszert szedő beteget vizsgáló tanulmány megállapította, hogy a résztvevők több fontos tápanyagot, köztük rostot és vasat, nem fogyasztottak megfelelő mennyiségben. Ráadásul kalóriabevitelük túl nagy része zsírból, különösen telített zsírból származott.

A GLP-1 RA-k más lehetséges útvonalakon is, például a motilitásra és a neurohormonális szekrécióra gyakorolt hatásuk révén is okozhatnak vérszegénységet. A GLP-1 RA-k által okozott késleltetett gyomorülés és bélmikrobiota-moduláció megváltoztathatja a mikrotápanyagok anyagcseréjét és felszívódását, ami tápanyaghiányhoz vezethet.

Egy prospektív tanulmány eredményei alátámasztják ezt a hipotetikus mechanizmust. Az 51, rosszul kontrollált T2D-ben szenvedő beteg szemaglutid-kezelést kezdett, 2 hetente növekvő adagokkal, majd további 2 hét fenntartó terápiával. A kezelés kezdetén és 10 hét után a résztvevőknél orális vasfelszívódási tesztet végeztek, amelynek során 12 órás éhezés után 350 mg vas-fumarát kapszulát (115 mg elemi vas) vettek be. A kapszula bevétele után 2 órával mért szérumvas-szint medián emelkedése 10 hét szemaglutid-kezelés után alacsonyabb volt, mint a kezelés kezdetén. A vas felszívódásának medián relatív csökkenése 13% volt. Kilenc beteg (17,6%) esetében a szemaglutid-kezelés során a vas felszívódása legalább 30%-kal csökkent a kiindulási értékhez képest. A jobb vasfelszívódás előrejelzői az alacsonyabb testsúly, BMI és ferritinszint, valamint a SGLT2-gátlók korábbi alkalmazása voltak, amelyek elősegítik az eritropoézist és befolyásolhatják a vas jobb hasznosulását és felszívódását.

Klinikai tippek a vérszegénység elkerülésére

Néhány stratégia segíthet a vérszegénység kockázatának csökkentésében és az esetlegesen felmerülő probléma kezelésében.

A GLP-1 terápia megkezdése előtt ellenőrizzük a beteg hemoglobin-, hematokrit-, ferritin- és egyéb hematológiai mutatóit az anémia kizárása érdekében – ez különösen a nők, a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők, a túlsúlyosak vagy elhízottak, a már meglévő anémiában szenvedők vagy a krónikus veseelégtelenségben szenvedők esetén fontos. Esetükben megfontolandó az SGLT2-gátlók hozzáadását a gyógyszeres kezeléshez. Egy nemrégiben készült tanulmány (https://jamanetwork.com/journals/jamanetworkopen/fullarticle/2815525 ) 13 799, 2-es típusú cukorbetegségben és krónikus veseelégtelenségben szenvedő beteget hasonlított össze SGLT2-gátlók és GLP-1 RA-k alkalmazása esetén. Az SGLT2-gátlókat szedő betegeknél alacsonyabb volt a kompozit anémia kimenetelek előfordulása és alacsonyabb volt az anémia események előfordulása 2,5 év medián időtartam alatt, mint a GLP-1 RA-kkal kezelt betegeknél. A szerzők ennek alapján javasolták, hogy az SGLT2-gátlók kiegészítő terápiaként történő alkalmazását a 2-es típusú cukorbetegségben és krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az anémia előfordulásának csökkentésére.

Forrás:

Nutritional deficiencies and muscle loss in adults with type 2 diabetes using GLP-1 receptor agonists: A retrospective observational study https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC12205620/

GLP-1 analog therapy and hemoglobin levels: Insights from a retrospective study https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC12376157/

Investigating nutrient intake during use of glucagon-like peptide-1 receptor agonist: a cross-sectional study https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC12062175/

The effect of semaglutide on intestinal iron absorption in patients with type 2 diabetes mellitus—A pilot study  https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC12046454/

Use of SGLT2 Inhibitors vs GLP-1 RAs and Anemia in Patients With Diabetes and CKD https://jamanetwork.com/journals/jamanetworkopen/fullarticle/2815525