A gránátalma lehet a TTR-amiloidózis kezelésének kulcsa

Japánban a Kumamoto Egyetem kutatócsoportja egy olyan természetes eredetű vegyületet azonosított a gránátalma leveleiben és ágaiban, amely képes közvetlenül lebontani a transztiretin amiloidózisban (TTR-amiloidózis) jelentkező kóros fehérjeaggregátumokat. A polineuropátiával járó örökletes transztiretin amiloidózis egy ritka, multiszisztémás, progresszív, rokkantosító hatású és halálos kimenetelű betegség, amelyet a hibásan feltekeredett transztiretin (TTR) fehérje lerakódása jellemez a perifériás idegekben. A véráramban a TTR egy négy részből álló fehérjekomplexként, vagy tetramerként áll össze, amely normálisan tiroxint és egy retinolkötő fehérjét szállít. A patogén variánsok viszont destabilizálják ezt a komplexet, és elősegítik monomerekre történő szétesését - ezt követően ezek a komponensek felhalmozódnak a szövetekben.

Az iScience folyóiratban megjelent kutatás során a 1,2,3,4,6‑penta‑O‑galloil‑β‑D‑glükózt (PGG) azonosították hatékony amiloidbontó molekulaként. Mivel a TTR‑amiloidózis hátterében az áll, hogy a transztiretin nevű transzportfehérje hibás térszerkezetűre hajtogatódik, majd oldhatatlan fibrillumok formájában rakódik le a szervekben, a jelenleg elérhető terápiák elsősorban a normál fehérje szintjének stabilizálására vagy a hibás protein termelődésének csökkentésére irányulnak. Sajnos azonban ezek a megközelítések kevésbé hatékonyak abban az esetben, ha az amiloidlerakódások már kialakultak.

A kutatók ennek a gyógyászati igénynek a kielégítésére 1509 növényi kivonatot vizsgáltak meg egy természetes vegyületeket tartalmazó könyvtárból. A gránátalma (Punica granatum) leveleiből és ágaiból származó kivonatok különösen erős aktivitást mutattak a már kialakult TTR‑amiloid fibrillumok szétbontásában. A részletes kémiai elemzés végül a PGG-t jelölte meg a hatóanyagként.

Laboratóriumi vizsgálatok során sikerült igazolni, hogy a PGG hatékonyan bontja mind a mutáns, mind a vad típusú TTR által képzett fibrillumokat. Külön figyelemre méltó, hogy azonos körülmények között szelektíven a TTR‑aggregátumokat célozta, miközben nem fejtett ki hasonló hatást az Alzheimer‑kórra jellemző amiloid‑béta fibrillumokra, ami molekuláris szintű specificitásra utal.

A kutatócsoport a vegyületet egy olyan C. elegans modellben is tesztelte, amely emberi TTR‑fragmentumokat expresszált. A kezelés csökkentette a fehérje‑lerakódások mennyiségét, és jelentősen meghosszabbította az állatok élettartamát és egészséges élettartamát. Emellett a PGG képes volt lebontani egy örökletes TTR‑amiloidózisban szenvedő beteg emberi szívszövetéből izolált amiloid fibrillumokat is, ami további reményt ad a hatóanyag humán klinikai alkalmazhatóságára.

A molekula strukturális vizsgálatai azt is feltárták, hogy a glükózmaghoz kapcsolódó több galloilcsoport elengedhetetlen a hatás kifejtéséhez, és fontos információt nyújtottak arról, hogy molekuláris szinten miként lép kölcsönhatásba a vegyület az amiloid fibrillumokkal.

Bár további kutatások szükségesek a humán alkalmazás biztonságosságának és hatékonyságának igazolásához, az eredmények arra utalnak, hogy a növényi eredetű molekulák, például a PGG, ígéretes kiindulópontot jelenthetnek olyan új terápiák fejlesztéséhez, amelyek képesek aktívan eltávolítani a kóros amiloidlerakódásokat, és ezzel egy jelenleg is jelentős terápiás hiányt pótolhatnak a TTR‑amiloidózis kezelésében.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Natural compound from pomegranate leaves disrupts disease-causing amyloid

Glycosidic scaffold bearing multiple galloyl moieties from pomegranate disrupts transthyretin amyloids

Irodalmi hivatkozás:

Asuka Kagami et al, Glycosidic scaffold bearing multiple galloyl moieties from pomegranate disrupts transthyretin amyloids, iScience (2026). DOI: 10.1016/j.isci.2025.114170