Dr. Kovács Gábor cikkei

Megtisztelő az egész tüdőgyógyászati szakma számára az, hogy az Orvostovábbképző Szemle rendszere­sen kiemelt terjedelmet szentel egy-egy lapszámában a pulmonológia aktuális kérdéseinek. Az aktuális lapszám több tüdőgyógyászati témájú közlemény ma­gyar fordítását kínálja, neves magyar szakemberek kommentárjaival kiegészít­ve. A lap népszerű az orvosok körében, így a társszakmák képviselői olvashatják ezeket az írásokat. Nagy jelentőségűnek tartom ezt a tényt, hiszen komoly veszélyt rejt magában az, hogy az orvosi szakmák a nehezen kezelhető információdömping súlya alatt kissé befelé fordultak.

Nincs új a nap alatt. Pápai Páriz Ferenc, a 17. század polihisztora 1687-ben kinyomtatott magyar nyelvű orvosi munkájában, a Pax Corporisban már tökéletesen leírta a COPD jellegzetességeit: „A hurutról… gyakran szokott esni szorulás a tüdőben különbféle okokból, úgymint enyves sűrű phlegmától, apró mirigyes csomóktól… A tüdőnek nyavalyái közül az hurutnál semmi gyakrabban meg nem esik, sem ennél bajosabb nincsen, sem pedig ami tovább tartson. A hurut némely száraz, némelyben pedig sok phlegmát hány ki az ember…”.

A modern magyar medicina történetének egyik legnagyobb sikere a tuberkulózis­nak mint népbetegségnek a felszámolása. A betegség visszaszorulásával egyidejű­leg megtörtént a „pulmonológiai átállás”. A tbc helyét átvették a különböző pulmo­nológiai betegségek, közülük is kiemel­kednek az idült légzőszervi kórképek, az asthma bronchiale, a COPD. A tüdőgyógyászat az utóbbi évtizedekben meghatá­rozó szerepet töltött be a tüdőrák diag­nosztikájában és gyógyszeres kezelésében. A pulmonológiaprevenció érzékenysé­gét jelezte korábban a BCG, a tüdőszűrés, ma a dohányzásleszokás támogatása, s a közeli jövőben a tüdőrák szűrése. A közeli években eljuthatunk az „interdiszciplinális átállás” korszakába, amikor a különböző orvosi szakmák, így a pulmonológia is ön­állóan, de egymással szorosan együttmű­ködve találják meg a helyüket a 21. század medicinájában.