Az aszpirin a betegségmegelőzésben

Az aszpirin (acetil-szalicilsav) az egyik legrégibb és legolcsóbb gyógysze­rünk. Mint lázcsillapító és gyulladáscsökken­tő, számos, a patikákban akár recept nélkül is megvásárolható készítményben benne van, felnőttekre rövid távon nem jelent ve­szélyt. Gyermekeknek és serdülőknek aszpi­rint adni (az életveszélyes Reye-szindróma kialakulásának lehetősége miatt) tilos!

Különböző internetes oldalak szám­talan betegség kivédésére is javasolják az aszpirint. Néhány ilyen oldal átböngészé­se után bárki arra az elhatározásra juthat, hogy az orvos megkérdezése nélkül, pusz­tán a világhálón elérhető információkra tá­maszkodva megvásárolja és elkezdi szedni a gyógyszert. Mivel azonban kétélű fegyver is lehet, fontos, hogy orvos megkérdezése nélkül ne adjuk a fejünket a szedésére.

Az is előfordulhat, hogy egy szívro­ham vagy szélütés után az orvos javasol­ja kis dózisú aszpirin rendszeres szedését egy későbbi hasonló epizód megelőzé­sére. Ez esetben is vannak azonban olyan szempontok, melyeket célszerű szem előtt tartani a hatásos és biztonságos betegség­megelőzés érdekében.

Elsődleges és másodlagos megelőzés

Amikor valamilyen gyógyszeres kezelést vagy más orvosi eljárást már azelőtt alkal­maznak az orvosok egy betegség meg­előzése (prevenciója) érdekében, hogy az a betegség a páciensnél első ízben je­lentkezett volna, elsődleges prevencióról beszélünk. Másodlagos prevencióra akkor kerülhet sor, ha az adott betegség vagy kórállapot korábban már előfordult vala­milyen formában, és az orvosi beavatkozás célja az ismétlődés megakadályozása vagy a következmények enyhítése.

Az aszpirin betegségmegelőző hatá­sát számos betegségben kutatják, ebben a tájékoztatóban azonban csak a prevenció két leggyakoribb és legalaposabban tanul­mányozott területére, a szív- és érrendszeri betegségekre és az onkológiai kórképekre térünk ki.

Hogyan hat az érrendszerben az aszpirin?

A szív- és érrendszeri betegségek egyik leggyakoribb oka és kiindulópontja, ami­kor a verőerek (artériák) falában zsíros le­rakódás (plakk) képződik. Enyhébb eset­ben a plakkok tüneteket nem okoznak, az érintett sokáig nincs is tudatában annak, hogy az érrendszerében megindult egy olyan folyamat, amely végső soron akár az erek teljes elzáródásához, szívrohamhoz, szélütéshez vagy létfontosságú szervek keringési zavara miatt kialakuló egyéb betegségekhez, tünetegyüttesekhez vezethet. A keringési zavart nem önmagában a plakk okozza, hanem az, hogy az áramlási viszonyok megváltozása miatt a plakk területén véralvadék, vérrög (trombus) alakul ki, mely a plakk felszínére és/vagy az érfalra tapadva előbb beszűkíti az ércsatornát, végül annak teljes záródá­sához vezet.

Amennyiben a szívizom vérellátásá­ért felelős ún. koszorúerek szűkülnek be jelentősen vagy záródnak el teljesen, kez­detben anginás fájdalmak léphetnek fel, később szívinfarktus alakulhat ki. Az agy vérellátási zavara szélütéshez (sztrókhoz) vezethet.

Az aszpirin keringési betegségeket megelőző hatása arra vezethető vissza, hogy a plakkok által érintett erekben csökkenti az alvadékképződés esélyét. Az aszpirin e hatását az elsődleges és a má­sodlagos prevencióban egyaránt ki lehet használni.

Nem nyert egyértelmű bizonyítást, hogy a betegségmegelőzési célból ada­golt aszpirin az alvadékképződés gátlása révén előnyös hatást fejtene ki a keringési betegségekből eredő halálozásra is.

Az aszpirin a rákmegelőzésben

Ami a rosszindulatú daganatos betegsé­geket illeti, kevésbé egyértelmű, hogy az aszpirin milyen úton fejti ki esetleges pre­venciós hatását. Felmerült, hogy az egyes vizsgálatokban tapasztalt jótékony hatás hátterében a gyulladáscsökkentés állhat – egyre több adat támasztja alá, hogy a hosszan fennálló (idült) gyulladás szerepet játszhat rosszindulatú daganatok létrejöt­tében. Más adatok szerint az aszpirin arra késztetheti a ráksejteket, hogy elpusztítsák önmagukat.

Bár jelenleg is folynak kutatások azzal kapcsolatban, hogy rendszeres aszpirin­szedéssel mely daganattípusok kialakulá­sának esélyét mérsékelhetjük, és több tu­morfajta esetében kerültek nyilvánosságra bizakodásra okot adó adatok, viszonylag nagy biztonsággal csak a vastagbél- és végbélrák (kolorektális rák) tekintetében rendelkezünk komolyabb bizonyítékok­kal. Egyes adatok szerint aszpirinszedéssel akár a rákhalálozási mutatók is javíthatók valamelyest, ám a kedvező hatás jelent­kezéséhez – ha létezik egyáltalán ilyen – több éves rendszeres gyógyszerszedésre van szükség.

Az aszpirinszedés nem kívánt következményei

Vérzés. Az aszpirinnal kapcsolatos aggo­dalmak többnyire a gyógyszer vérzési koc­kázatot fokozó hatását hangsúlyozzák. Ez leggyakrabban tápcsatornai vérzésekben nyilvánul meg, mely főleg a gyomrot és a vékonybelet érinti, ám amikor pl. az agyat ellátó erekben jelentkezik, annak akár ka­tasztrofális következményei is lehetnek. A legtöbb szakember jelenlegi álláspont­ja szerint az elsődleges prevencióban al­kalmazott aszpirinnal nem tudunk annyi megbetegedést megelőzni, hogy ez a ha­tás ellensúlyozza a megnövekedett vérzés­kockázatból eredő kárt. Ez más szóval azt jelenti, hogy egészséges embereknek pl. infarktusmegelőzés céljából nem ajánlatos aszpirint szedniük.

Túlérzékenység. Az emberek kis hánya­dánál túlérzékenység áll fel az aszpirinnal szemben, mely az esetek legnagyobb részé­ben allergiás tünetek (csalánkiütés, asztma, ödéma stb.) kialakulásához vezet, és csak az esetek kisebb részében súlyos fokú.

Vannak olyan körülmények, melyek meglétekor nagyobb a valószínűsége an­nak, hogy az aszpirinszedés kapcsán nem kívánt tünetek, szövődmények jelentkez­nek. Ezek közé tartozik az idős (65 év fe­letti) életkor, a kórelőzményben szereplő fekélybetegség, valamint egyéb gyógysze­rek (elsősorban ún. nem szteroid gyulladás­csökkentők, alvadásgátlók/vérhígítók vagy szteroidok) egyidejű szedése.

Az aszpirinprevenció kockázatainak ismeretében az orvos mindig a megelőzni kívánt betegség vagy egyéb következmény kockázatának függvényében értékeli, hogy adott esetben kellően biztonságos-e a gyógyszer szedése. A kockázatbecslés során számba vesz az imént felsoroltakon kívül még számos más kockázati tényezőt. Emellett azt is végiggondolja, hogy adott esetben mekkora az aszpirinprevencióval kivédeni kívánt kockázat. Amennyiben pl. a szív- és érrendszeri betegség előfordulá­sának esélye viszonylag csekély, a preven­ció kockázata meghaladhatja a várható előnyöket – ilyenkor az orvos nem javasol tartós szedésre kis adagú aszpirint.

Milyen dózisban érdemes szedni az aszpirint?

Betegségmegelőzési célokra kis dózisú asz­pirinkezelést javasolnak. Ilyenkor az orvos által előírt adag kisebb, mint ha a gyógyszer szedésére pl. lázcsillapítás céljából kerülne sor. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy bár az aszpirinkészítmények jelentős részéhez bárki vény nélkül is hozzájuthat a gyógyszertárakban, és a prevenció cél­jára javasolt adagok kicsik, ilyen javallattal aszpirint szedni csak orvosi javaslatra, az orvos által előírt adagban, időzítéssel és ideig szabad. Ezért nem adunk meg jelen tájékoztatónkban konkrét dózisértékeket.

A prevenciós célú aszpirinszedés kap­csán is kiemelkedő jelentőségű a betegek együttműködési készsége. Azokban az esetekben, amikor hosszú távú, rendszeres gyógyszerszedésre van szükség, ráadásul a beteg nem észlel magán olyan tüneteket, melyek a kezelés fontosságára figyelmeztet­nék, sokan hajlamosak egy idő után felhagy­ni a gyógyszer szedésével. Pedig – mint min­den orvosság – a prevenciós céllal adagolt aszpirin is csak akkor éri el a kívánt hatást, ha azt a beteg az előírt adagban és ideig szedi.

A prevenciós célú gyógyszerszedés so­rán is kiemelkedő jelentősége van az orvosi felügyeletnek. Az orvos az, aki az első re­cept felírása előtt a haszon arányában érté­keli a kockázatokat; felméri, hogy az adott betegnél fennáll-e olyan körülmény, mely a gyógyszerszedés ellenjavallatát képezi; illetve a prevenciós célzatú gyógyszeres kezelés során rendszeresen ellenőrzi az elért hatást, valamint törekszik a mellék­hatások és nem kívánt szövődmények korai felismerésére.

EZ A TÁJÉKOZTATÓ NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST. A BETEGEK SZÁMÁRA KÉSZÍTETT MÁSOLATOKTÓL ELTEKINTVE FELHASZNÁLÁSA CSAK A KIADÓ ÍRÁSOS HOZZÁJÁRULÁSA NYOMÁN ENGEDÉLYEZETT.