A fehérje−levodopa kölcsönhatás miatti motoros fluktuációk alakulása
ÓVATOSAN BÁNJUNK A FEHÉRJEBEVITEL KORLÁTOZÁSÁVAL PARKINSON-BETEGSÉGBEN
A levodopa hatékonyságának a fehérjebevitellel összefüggő csökkenését az 1960as évek második felében vetették fel először. Ekkoriban kezdték vizsgálni az étrendmódosítás hatásait a Parkinson-kóros (PD) betegeknél, köztük a fehérjében szegény és gazdag táplálkozást, a nagy, semleges, aromás aminosavak (large neutral amino acids – LNAAs; ilyen például a fenilalanin, a tirozin, a triptofán) fokozott és csökkentett bevitelét, illetve a fehérjebevitel napi megoszlásának módosítását. A klinikai válasz az eloszlás módosításával tapasztalt 30%-os javulástól a fehérszegény táplálkozással elért 82%-os javulásig változott. Az azonban jelentősen ingadozott, hogy mennyire voltak képesek a betegek hosszú távon fenntartani ezeket a diétákat.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!