A hasmenés patogenezise felnőttkorban: diagnosztikai buktatók és életveszélyes állapotok

A gasztrointesztinális traktusban fennálló ionegyensúly, valamint az itt zajló folyadékfelszívódás és -kiválasztás alapvető jelentőségű az állandó membránpotenciált, a megfelelő tápanyagfelvételt, a szabályos bélmotilitást, a toxinokkal és a mikrobákkal szembeni védelmet, valamint az epithelialis sejtek életképességét biztosító homeosztázis fenntartásában. A homeosztázis állapotát a vékony- és vastagbélsejtek normális élettani működése, továbbá olyan hormonális tényezők egész sora szabja meg, melyek mind a bélmotilitásra, mind a gasztrointesztinális traktus lumenében végbemenő kétirányú folyadékáramlásra hatással vannak [1–4]. Az agyalapi mirigy által termelt hormonok és peptidek (pl. antiszekretoros faktor), a bélhuzam enterális rendszere és a diffúz neuroendokrin rendszer sejtjei (pl. 5-hidroxitriptamin), a vazoaktív intesztinális peptidek, kininek (pl. P-anyag), a kolecisztokinin, a galanin és a guanilin/uroguanilin egyaránt e rendszer elemét alkotják. Tekintettel arra, hogy az enterokromaffin sejtek (azaz a hormonok/peptidek termeléséért felelős bélhámsejtek) a gyomor-bél nyálkahártya minden részén megtalálhatók, a bél a szervezet legnagyobb endokrin szervének tekinthető.