A központi idegrendszer daganatainak patológiája

A képalkotó eljárások rohamos fejlődése ellenére a központi idegrendszeri tumorok diagnosztikájának és a célzott terápiának továbbra is a neuropatológus által alkotott szövettani vélemény az alapja. A minél pontosabb kórisme érdekében nagyon fontos a társszakmákkal való szoros együttműködés, a klinikai és radiológiai adatok ismerete és összevetése a szövettani képpel. A neuropatológia mára önálló területté vált az alkalmazandó speciális ismeretanyag miatt, ezért nagyon fontos a nem egyértelmű esetekben a megfelelő neuropatológiai gyakorlattal rendelkező szakemberekkel való konzultáció. Mind a kórisme megállapításában, mind a betegség kezelésének megtervezésében egyre nagyobb jelentősége van az idegrendszeri daganatok molekuláris genetikai vizsgálatainak, melyek megbízhatóan csak nagyobb esetszámmal rendelkező centrumokban állnak rendelkezésre. A gyakorlatban a leggyakrabban vizsgált molekuláris markerek az 1p/19q kodeléció, az IDH-mutáció, a β-katenin magi pozitivitása, valamit az MGMT-metiláció. Emellett azonban számos más molekuláris eltérés is vizsgálat tárgya, amelyek egyes daganatokban diagnosztikus és/vagy prognosztikai jelentőségűek. A jövőben a molekuláris patológiai vizsgálatok szerepe jelentősen nőni fog, és mind a diagnosztikában, mind az egyénre szabott terápia megtervezésében hatékony segítséget jelent majd a központi idegrendszer tumoros megbetegedéseivel foglalkozó szakembereknek. Magyar Onkológia 57:215–221, 2013

Kulcsszavak: központi idegrendszeri daganatok, patológiai diagnózis, prognosztikus marker, prediktív marker, neuropatológia