A tesztoszteronhiány diagnózisa és kezelése

Viszonylag ritka kongenitális formáján kívül a tesztoszteronhiány sokféle klinikai tünetegyüttes része lehet. Ma már tudjuk, hogy 30 éves kor után az egészséges férfiak tesztoszteron-elválasztása is folyamatosan csökken, jóllehet csak kis mértékben. A betegséget néha nehéz diagnosztizálni, és a tesztoszteronpótló kezelés nem mindig mérsékli az összes klinikai tünetet. Mindamellett sok esetben hasznosak lehetnek a hosszú hatástartamú tesztoszteronészterek éppúgy, mint a transzdermális tesztoszterontapasz és tesztoszterongél.

Az alacsony tesztoszteronszint, más endokrinológiai hiányállapotokhoz hasonlóan, rövid és hosszú távú következményekkel járó anyagcsere-változásokat idéz elő (1. táblázat). A közelmúltig viszonylag ritka tünetnek tartották a tesztoszteronhiányt, amely vagy veleszületett hypogonadismusban fordul elő – például Klinefelter- és Kallmann-szindrómában –, vagy sporadikusan, nagy méretű hypophysis-daganat vagy gonádsérülés okozta hereműködési zavar következményeként. Ma már tudjuk, hogy jelentős tesztoszteronhiány alakulhat ki számos más kórállapotban is, például HIV-fertőzésben, kóros elhízás, súlyos betegség vagy pszichés stressz talaján, valamint bizonyos gyógyszerek (pl. glükokortikoidok, egyes kemoterápiás szerek) mellékhatásaként. Legalább egy közlemény1 szerint középsúlyos fejsérülés következtében gyakran izoláltan károsodik a hypophysis gonadotropin-termelése, amit eddig nem ismertek fel.

Ma már bizonyított tény, hogy 30 éves kor után az egészséges férfiak tesztoszteron-elválasztása is csökken. Ezt a jelenséget gyakran „férfi menopausának” vagy „andropausának” nevezik. Nem tisztázódott még, hogy a biológiailag hatásos tesztoszteron szintjének csökkenése milyen mértékben gátolja a szervezet élettani funkcióit, bár ez valószínűleg egyénenként változó. Mindenesetre a szakemberek többsége egyetért abban, hogy hypogonadismusra utal, ha a tünetek jelentkezése mellett a tesztoszteron szintje alacsonyabb, mint az egészséges, fiatal férfiaké.