Kórokozók antibiotikum-érzékenységének meghatározása

A kórokozók antibiotikumok elleni rezisztenciájának nagy mértékű fokozódásával a súlyos bakteriális fertőzések kezelésének döntő fontosságú lépésévé vált a mikroorganizmusok antibiotikum-érzékenységének meghatározása. Számos baktériumfaj - köztük a streptococcusok és az ide tartozó enterococcusok - egyre több törzse rezisztens az antimikrobás kemoterápiával szemben. Bár az újonnan kifejlesztett antibiotikumok számos polirezisztens kórokozó ellen hatásos fegyverek, a hatékony kezelés alapja változatlanul az adott esetben jelen lévő baktériumok antibiotikum-érzékenységének meghatározása. Az antibiotikum-érzékenységi tesztek elvégzésének javallata, használatuk módja és korlátaik ismeretében lehetőség nyílik a lehető leghatásosabb és a rezisztencia kialakulásának esélyét minimálisra csökkentő terápia kialakítására.

A baktériumok általános antibiotikum-érzékenysége ma már a múlté. Míg az antibakteriális kemoterápia korszakának kezdetén a gyakori kórokozók (pl. Streptococcus pneumoniae, Staphylococcus aureus) által előidézett betegségek hatékony ellenszerét jelentette a penicillin vagy az oxacillin, ma már mindkét faj nagyfokú rezisztenciát mutat az antibakteriális kezelésre. Az Enterobacteriaceae-család számos tagja - így például a klebsiellák - a genetikai állomány módosulása következtében jelenleg olyan laktamáz enzimeket termelnek, amelyek rezisztenssé teszik őket béta-laktám antibiotikumokkal szemben. A Mycobacterium tuberculosis számos antibiotikumra olyan nagy mértékű rezisztenciát mutat, hogy az antibiotikum-érzékenységi tesztek elvégzése nélkül ma már elképzelhetetlen a hatékony kezelés. Az A csoportba tartozó Streptococcus pyogenes azon kevés baktériumok egyike, amelyek nem váltak rezisztenssé az elsőként választandó antibiotikumokkal szemben, bár makrolid készítmények elleni rezisztencia szórványosan e baktériumfaj esetében is megfigyelhető. Látható tehát, hogy súlyos bakteriális fertőzések esetén a kórokozók egyre nagyobb mértékű rezisztenciája indokolja a mielőbbi tenyésztést és az antibiotikum-érzékenység meghatározását. Az érzékenység ismeretének hiányában alkalmazott széles spektrumú antibiotikumok jelentősen növelik a rezisztencia fokozódásának esélyét.