Nem kétséges, hogy az orvostudomány területén napjainkban a legnagyobb megoldásra váró problémát a több mint két éve tartó COVID-19-pandémia je­lenti. Jelen rövid közleményben a szerző a magyarországi COVID-19-járvánnyal kapcsolatos halálozás okait próbálja meg elemezni az egészségügyi ellátórend­szer, illetve a hatósági-járványügyi intézkedések vonatkozásában.

2021. június 29. napjától hatályos az ún. Gyógyszer-gazdaságossá­gi Törvény (Gyftv.)¹ módosítása, ami jelentős változásokat hozott mind a gyógyszerpromóció, mind a gyógyszercégek és egészségügyi szakembe­rek közötti szerződéses kapcsolatok területén. A törvénymódosítás számos ponton nehezen volt értelmezhető, így a gyakorlati alkalmazása nehéz­ségekbe ütközött; ennek bizonyos aspektusairól előző cikkemben írtam.

Látva a jogszabály hiányosságait és az ebből eredő iparági bizonytalan­ságot, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) 2021. szeptember 20-án iránymutatást tett közzé, ami segítséget nyújt az értelmezésben (Iránymutatás).²

2021. június 28-án került kihirdetésre az a törvény, amely jelentős változá­sokat hoz többek között a gyógyszerpromóció, valamint a gyógyszercégek és egészségügyi szakemberek közötti szerződéses kapcsolat területén („Módosítás”).¹

A tanulmány az eutanázia diszkussziójának értelmező kontextusába helyezi a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének eutanáziával kapcsolatos állás­pontját. Rámutat arra, hogy az eutanázia meghatározása az Etikai Kódexben leszűkített, ami tovább fokozza azt a konceptuális bizonytalanságot, amely áthatja a magyar egészségügyi törvénynek az ellátás visszautasításának feltételeit taglaló részét.

A Magyar Orvostársaságok és Egyesüle­tek Szövetsége (MOTESZ) által koor­dinált Szív és Érrendszeri Nemzeti Program és számos alprogram sikeresen valósította meg a lakossági egészség-felvilágosítást, az egészségmegőrzés feladatainak is­mertetését és ezeken keresztül a beteg­ségmegelőzést.^1–3A korábbi években az „Éljen 140/90 alatt!” program,⁴az „Ereink Védelmében (ÉRV)” Program, a Nemzeti Diabétesz Program, a Stroke Program, az Infarktus Regiszter, az elhízás és a kolesz­terincsökkentés, illetve a „Mozgás = Egész­ség” programjai mindezek megvalósulási színterei, lehetőségei voltak.

A gazdaságilag fejlett országok elmúlt 30 évének vizsgálatával amerikai szociológusok kimutatták, hogy az egészségügyi ellátás kiterjesztése való­ban javítja a lakosság egészségi állapotát, van azonban egy jelentős kivétel.

Bár már 2008-ban hatályba lépett a humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működé­sének szabályairól szóló törvény (2008. évi XXI. törvény – „Humángenetikai Törvény”), mégis rengeteg bizonytalanság övezi a genetikai vizsgálatokat és az ehhez kapcsolódó adatkezelési szabályokat Magyarországon.

Nagy fába vágta fejszéjét a londoni olimpia idején a brit kormány, ami­kor David Cameron akkori miniszterelnök bejelentette, hogy „The 100,000 Genomes Project” néven óriási, úttörő vállalkozásba kezdenek. A program során százezer genom szekvenálásával példa nélküli adatbázist hoznak létre, mivel a genetikai adatokhoz a betegek állapotát és teljes kórtörté­netét is hozzárendelik, így minden eddiginél teljesebb kép alkotható első­sorban a daganatos, valamint a ritka betegségekről. Nézzük, hogy áll most ez a gigászi projekt, és hogyan lehetett kivitelezni, megtervezni azt – mert a program indításakor sem a megfelelő hardverkapacitás, sem a szükséges technológia nem állt rendelkezésre, de még a megfelelő szakembergárda nagy részét is ki kellett képezni!

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2016. november 14–15-én tartotta azt a workshopot, melynek keretében a big data felhasználási lehetőségeit tárgyalták a gyógyszerfejlesztés és gyógyszeripari szabályozás területén. A rendezvényt megnyitó Guido Rasi professzor, az EMA főigazgatója ki­emelte, hogy a közeljövőben elkerülhetetlen lesz ezeknek az adatgyűjtési és ismeretbővítési eszköztáraknak az alkalmazása. Használatuk, hozzá­férhetőségük és a kinyert eredmények viszont számos kérdést vetnek fel, ezeket a résztvevők négy szekcióban tárgyalták, majd panelbeszélgetésben foglalták össze. Következzenek a szekciók sarkalatos pontjai és a workshop legfontosabb megállapításai!

A szerző a hazai egészségügyi alapellátás 1992. július 1-jén bevezetett reformja utáni negyed évszázad eredményeit ismerteti a tudásmegosz­tás szempontjából. Egyértelműen bizonyítható, hogy a praxisok önállóvá válásával az egészségügyi alapellátás megítélése kedvezővé vált, a csa­ládorvosok tekintélye megnőtt. Ennek megerősítésére szolgált a 25 évvel ezelőtt indult, győri kezdeményezésű Alapellátási Szabadegyetem, mely folyamatosan és rendszeresen megtartott akkreditált szakmai továbbkép­zései révén a tudásmegosztás országos modelljévé vált.