Az új generációs, fejlett hibrid, zárt hurkú („AHCL”) inzulinpumpa-rendszer a Smart Guard algoritmus segítségével folyamatos szöveti glükózmonitorozás mellett automatikus bázis-, valamint korrekciós bólusadagolást végez, az étkezési bólusok beadása azonban továbbra is a fel­használó feladata. A megfelelő szénhidrátszámolás javítja az anyagcserét és csökkenti a hosszú távú szövődmények kockázatát, azonban bonyolult és gyakran téves is lehet. Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő serdülők körében végzett randomizált, kontrollált vizsgálat a szénhidrát-kalkuláció lehetőségeinek összehasonlítása során kapott eredményeket ismerteti.

Diabetes Technology & Therapeutics, 2024. március

A 2-es típusú diabetes kezelésének elsőként választandó gyógyszere a metformin. A sejtekben anyagcsere-módosító, glükózszintcsökkentő aktivitásának döntő részét az AMPK aktiválásának útján át fejti ki. Van azonban sok egyéb, többek között a kardiovaszkuláris szövődményeket, a pulmonalis fibrosist és hypertoniát, a neoplázia keletkezését, a Covid–19- fertőzést előnyösen befolyásoló hatása is. A szerző a metformin célszervek­ben (májsejt, izomsejt, vastagbél), valamint az egyéb szervekben (kardio­vaszkuláris rendszer, tüdő, daganatsejtek, immunrendszer, Covid-fertőzés stb.) kifejtett hatásait, azok mechanizmusát foglalja össze.

Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.

A szerzők jelen munkájukkal az elmúlt tíz évben megjelent kristálydiag­nosztikai dolgozataik eredményeit kívánták összefoglalni történeti sor­rendben, hogy hiteles képet adjanak arról a gondolkodási folyamatról, mely a metabolikus megbetegedésekről vallott jelenlegi véleményük ki­alakulásához vezetett. Legjobb szándékaik szerint ismertetik azokat az irodalmi előzményeket, amelyek alkalmazott módszerükkel összefüggésbe hozhatók, és kiemelik azokat a megállapításokat, melyek legjobb tudásuk szerint előzmények nélküliek, illetve a nevükhöz köthetők. Jelen munkáju­kat metabolikus megbetegedésekkel foglalkozó orvosoknak (belgyógyá­szoknak, reumatológusoknak, patológusoknak) és kristályokkal foglalkozó szakembereknek ajánlják.

A teljesség lehetősége nélkül szeretnék beszámolni az elmúlt tíz év diabetológiai újdonságainak minél nagyobb részéről. Összességében azt mondhatjuk, hogy sok változás történt – főleg az új gyógyszercsoportok megjelenésével, és köréjük új irányelvek kapcsolódnak. Miután a cukorbe­tegek mintegy tíz évvel élnek rövidebb ideig, mint a nem cukorbetegek, mintegy tíz év alatt derülhet ki, hogy érdemi változást hoztak-e ezek az újdonságok a betegeink életében. Reméljük.

Az elhízás krónikus, recidiváló betegség, amely élethosszig tartó kezelést igényel. A terápia multidiszciplináris jellegű és összetett. Az életmód-terá­pia minden esetben az alap, amelyhez csatlakoznak – megfelelő indikáció esetén – a gyógyszeres és a bariátriai sebészeti beavatkozások. Az elhízás gyógyszeres terápiája sokáig kudarctörténetnek bizonyult, mivel több a már kivont hatóanyag, mint a jelenleg is alkalmazott. Aktuálisan a GLP1- receptor-agonisták (GLP1-RA) jelentik az elhízás gyógyszeres kezelésének egyik legsikeresebb vonalát. A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) az elhízás egyik kevéssé ismert, de gyakori kísérője. Kezelésére elsősorban a test­tömeg csökkentése jön szóba, gyógyszeres terápiájára számos vizsgálat történt a GLP1-RA-kkal, egyelőre átütő siker nélkül.

A nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT)2-gátlók erélyes glykaemiás hatásuk, a betegség kimenetelét módosító tulajdonságuk mellett kísérletes megfi­gyelésekben és kemény végpontú prospektív klinikai tanulmányokban egy­aránt kardio- és renoprotektív természetűnek bizonyultak. Az összefoglaló közlemény áttekinti az atheroscleroticus eredetű szívkárosodás, a szívelég­telenség, valamint a krónikus vesebetegség mérséklésének hátterében álló patogenetikai tényezőket, és a főbb primer és szekunder prevenciós klinikai vizsgálatok eredményét. Megállapítja, hogy e kedvező hatások tükrében az antidiabetikus kezelés hangsúlyai mára módosultak, s előtérbe kerültek az előnyös keringési és/vagy renális hatású szerek, sőt, az SGLT2-gátlók egyes képviselőit nem cukorbetegeknél is alkalmazzák. A diabetológiában primer és szekunder prevenciós helyük egyaránt körvonalazódott, nefrológiai te­kintetben – noha primer prevenciós szerepük is megkérdőjelezhetetlen – ma még nagyobbnak tűnik a szekunder prevenciós jelentőségük.

Ma már széleskörűen ismert, hogy a D-vitamin korábban számon tartott feladatainál jóval szélesebb hatásspektrummal rendelkezik. Diabetesben a megfelelő D-vitamin-ellátottság kiemelt jelentőségű. A közlemény átte­kinti a D-vitamin metabolizmusát, fő hatásait és részletesen foglalkozik az inzulinszekréciót és az inzulinhatást érintő mechanizmusokkal. Kiemeli a vitaminnak a diabeteses neuropathia kialakulásában és kezelésében, valamint a coronaria-betegségben betöltött szerepét. Hangsúlyozza a cu­korbetegek D-vitamin-ellátottságának rendszeres ellenőrzését és nem ki­elégítő vagy elégtelen volta esetén a pótlás indokoltságát.

Elégtelen glükózlebontás során a citrátkör intermedier anyagai lecsök­kennek, ezért a zsírsavlebontás megakad, és acetecetsav, béta-oxivajsav képződik, megindul az acetonosodás. A vér béta-oxivajsav-szintjének mé­résére alkalmas új ketontest-meghatározó módszer segítségével már az acetonképződés első lépése során lehetőség van a veszély, a ketoacidózis felismerésére és otthoni megelőző kezelésére.