Az emlőrák az egyik leggyakoribb daganattípus, nagyjából minden 9. nőt érint ez a betegség. Az emlőrák lehetséges kezelési lehetőségei közé tar­tozik a műtét, a kemoterápia, a sugárkezelés és a hormonkezelés, illetve ezek különböző kombinációja. Arról, hogy egy adott beteg mely kezelésben részesül, szakértőkből álló orvoscsoport (ún. onkoteam) dönt.

Az előrehaladott prosztatarák kezelésében alkalmazott androgénreceptor-útvonal-gátló (ARPI) kezeléseket követő újabb vonalbeli terápiák igény­bevételére és klinikai eredményeire vonatkozóan igen kevés, valós kör­nyezetben keletkezett (real world) adat áll rendelkezésre. Az eredmények szerint a jelenlegi gyakorlatban a korábban ARPI-terápiában részesült, metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarákban (mCRPC) szenvedő betegek 57,1%-a kapott valamilyen másik ARPI-t következő vonalbeli ke­zelésként, és 23,9%-uknál váltottak kemoterápiára. A kezelési idő mediánja (4,1 hónap) és a teljes túlélés (15,2 hónap) rövid volt, ami rávilágít a további, hatékony terápiák szükségességére.

Clinical Genitourinary Cancer, 2024 augusztus

Az ozimertinib egy harmadik generációs epidermális növekedési faktor receptor–tirozinkináz gátló (EGFR-TKI), amely szelektív az EGFR-aktiváló és az EGFR T790M-rezisztencia mutációkra. Korábbi, első generációs EGFR-TKI hatóanyagokkal végzett vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a kemoterápiával kombinált kezelés fokozhatja a kezelés hatásosságát. Ezt a mostani cikkben közölt, ozimertinibbel végzett FLAURA2 fázis III. klinikai vizsgálat eredményei egyértelmű hatékonysági előnyt igazoltak a kombi­nált terápia javára a monoterápiás alkalmazással szemben.

The New England Journal of Medicine 2023

Az onkológiában főszerepet kapott immun- és target terápiák hatásmecha­nizmusuknak köszönhetően a kemoterápiáktól eltérő mellékhatásokkal rendelkeznek. Gyakran fordul elő bőrtünet, ami rontja az életminőséget, és a kezelés megszakításához, leállításához vezethet, ezért ismerete nél­külözhetetlen az onkológiai betegek ellátása során.

Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

Az áttétes kolorektális rák kezelése – főként refrakter betegség esetén – komoly klinikai kihívást jelent. A trifluridin/tipiracil+ bevacizumab kombináció korábbi klinikai vizsgálatokban
hatékonynak bizonyult refrakter betegségben, azonban valós körülményeket tükröző adatok kevéssé állnak rendelkezésre. Egy kínai kutatócsoport a trifluridin/tipiracil hatékonyságát
vizsgálta bevacizumabbal kombinálva vagy anélkül egy kínai centrumban, míg egy spanyol csoport a kombinációs kezelés „real world” eredményeit ismertette nemrég. Az alábbiakban
ezen két közlemény eredményeit mutatjuk be.

Emlőtumorok gyakorisága az elmúlt időszakban növekedett, 2018-ban az EU-ban több, mint 400 000 új esetet regisztráltak, a mortalitásuk a modern terápiás lehetőségeknek köszönhetően csökkent, azonban továbbra is a női tumoros halálozás vezető oka.

2020-ban Magyarországon 7144 nőnél diagnosztizáltak emlőrákot és 2223 emlőrákos beteg halt meg ebben a betegségben.¹ A teljes népesség körében ez a 3. legmagasabb incidenciájú rosszindulatú daganat, és a mortalitás tekintetében a tüdő- és kolorektális rákkal együttvéve az összes dagana­tos halálozás közel felét teszi ki. Ezért fontos, hogy törekedjünk a keze­lési szekvenciák minél jobb megválasztására és az új, hatékony terápiák beillesztésére a terápiás palettába annak érdekében, hogy a betegeink várható túlélését meghosszabbítsuk. Egy ilyen új terápia késői, mégis si­keres alkalmazását mutatjuk be egy premenopauzás, áttétes emlőrákban szenvedő betegünknél.

A capivasertib és fulvestrant kombináció megkapta ját az Európai Bizottság ER+, HER2-, lokálisan előrehaladott vagy áttétes emlőrák kezelésére.