A krónikus betegségek előrehaladott gondozási terve lehetőséget nyújt mind a betegnek, mind orvosának a jövőbeni ellátás megtervezésére, figyelembe véve a beteg célkitűzéseit és preferenciáit. Az előrehaladott gondozási terv célja az idült betegségben szenvedők életminőségének javítása, különös tekintettel az életvégi ellátásra. Az előrehaladott gondozási terv a világszerte harmadik vezető haláloknak számító krónikus obstruktív tüdőbetegséggel élők számára is előnyös. (BMC Pulm Med. 2022;22:125.)

Az időskori lipidcsökkentésnek igazodnia kell a beteg, a betegség és a gyógyszerek eseti jellemzőihez. 

A tanulmány az eutanázia diszkussziójának értelmező kontextusába helyezi a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexének eutanáziával kapcsolatos állás­pontját. Rámutat arra, hogy az eutanázia meghatározása az Etikai Kódexben leszűkített, ami tovább fokozza azt a konceptuális bizonytalanságot, amely áthatja a magyar egészségügyi törvénynek az ellátás visszautasításának feltételeit taglaló részét.

A demens betegek tiszta tudatosságú epizódjainak kutatása paradigmaváltást hozhat a  súlyos demenciák kezelésében megváltoztathatja azok neurológiai modelljeit.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ
A végstádiumú tüdő- vagy hasnyálmirigyrákban, illetve áttétes melanómában szenvedő betegek hospice-ellátása kismértékben javítja az élet­kilátásokat. A bármilyen időtartamú (legalább 1 napos) életvégi ellátás hatására akár 3 hónappal is javulhatnak az életkilátások (B szintű evidencia, nagy retrospektív kohorszvizsgálatok alapján).

Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegsé­gekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számá­ra is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizet­hetőnek kell lennie.

Az elmúlt két évtizedben jelentős fej­lődés következett be az onkoterápiás kezelések területén, melyhez a szakembe­rek igyekeztek felzárkóztatni a szupportív, illetve palliatív ellátás korszerűsítését is. 

A beteget a halál felé kísérő orvosnak élnie kell a tünetmegelőzés proaktív eszközeivel. A nyelési képesség fokozatos elvesztésével a szájon át adott gyógyszerek helyét a szublingvális, transzdermális, rektális készítmények veszik át. A fájdalom és a diszpnoé csökkentésére az opiátok a választan­dó szerek. A delírium és agitáltság hátterében reverzibilis okok húzód­hatnak meg. Székrekedéshez vezethet a csökkent táplálékbevitel vagy az opiátkezelés, megelőzésére stimuláns hatású hashajtót, székletlágyítót kell adni. Az orr-garatüreg fokozott váladékozása hangossá teheti a légzést, ezt néha halálhörgésnek is nevezik. Előzetes tájékoztatással segíthetünk a családtagoknak a tünetek megszüntetésében.

Az idősödés nem egyszerű életrajzi vagy demográfiai adat, hanem egyé­ni, családi, közösségi és társadalmi szinten jelentkező, igen összetett morális, gazdasá­gi, politikai, szociális és egészségügyi kér­déskör, melynek jelentős része gyógyító-megelőző szakellátással oldható csak meg, hiszen az egyén szomatikus és mentális kapacitásának csökkenése, társas-társadal­mi kapcsolatainak beszűkülése, érzelmi és spirituális igényeinek növekedése betegsé­gekben manifesztálódik, különösen akkor, ha nem figyelünk minden részletre időben és eléggé.

Az életvégi döntéseket egyre inkább befolyásolják a betegjogok, elsősor­ban az önrendelkezési jog. Az emberek szeretnének egyénileg dönteni a saját sorsukról az életük végén.