Paradox tudatosság

Az amerikai Alzheimer Társaság szaklapja, az interdiszciplináris és transzlációs kutatások fontosságát hangsúlyozó Alzheimer's & Dementia cikke szerint a súlyos demenciák neurobiológiájának és kezelésének átértékelésével járó, potenciális paradigmaváltás küszöbén állunk. A „Paradox tudatosság: a súlyos demenciák neurobiológiáját és kezelését érintő potenciális paradigmaváltás” című tanulmány Nemzeti Öregedéskutató Intézet (National Institute on Aging/NIA) által támogatott interdiszciplináris szerzőcsoportja arról számol be, hogy súlyos demenciával küzdő betegeknél, különösen a halál bekövetkezte előtti időkben, előfordulhatnak olyan váratlan, tiszta tudatosságú időszakok, amikor az évek óta kommunikációképtelen beteg visszanyeri öntudatát, és koherens, tiszta tudattal kommunikál környezetével. A korábban már terminális luciditásnak is nevezett állapot léte kétségbe vonja a súlyos demenciák jelenlegi neurobiológi modelljét, és amennyiben szisztematikus kutatásokkal is sikerül alátámasztani a szerzők által inkább paradox tudatosságnak nevezett működésmódot, a jövőben teljesen új terápiás lehetőségekhez juthatunk. Mint a tanulmányról beszámoló Scientific American írja, a NIA bejelentette: a jövő évtől kezdve támogatni fogja a paradox tudatosság jobb megismerését célzó kutatásokat.

 Az aneszteziológus, agykutató, filozófus-bioetikus, ápoló, pszichológus, pszichiáter, farmakológus, családorvos szerzőgárdát Basil Eldadah, a NIA geriátriai részlegének vezetője hívta össze; a szerzők tanulmányukban áttekintik mindazt, amit jelenleg a paradox tudatosság jelenségéről tudunk, bemutatják azokat a rokon állapotokat, amelyek segíthetnek megérteni annak mechanizmusát, számba veszik a jelenség tudatosításával járó etikai következtetéseket és a szisztematikus kutatások beindításához szükséges módszertani megfontolásokat.

 A paradox tudatosság jelenségéről a szakirodalomban jelenleg leginkább esettanulmányok számolnak be; a definíció szerint a megnevezés a következőt takarja: váratlan, spontán, jelentőségteli és releváns kommunikáció olyan beteg esetében, aki progresszív és pathofiziológiai dementálódási folyamat következtében elvesztette a koherens verbális és viselkedéses interakcióra való képességet. A jelenséget bizonyítottan neurodegeneratív etiológiájú demenciában szenvedő (Alzheimer-, Parkinson-kóros) betegek orvosai, ápolói, családtagjai is megfigyelték, így a szerzők szerint amennyiben a szisztematikus kutatások is igazolják előfordulását neurodegeneráció esetén, át kell értékelnünk jelenlegi elképzelésünket, ami szerint a demencia irreverzibilis, strukturális neuropathológiai folyamat.

 Az általában a demens betegek halálát megelőző időszakra fókuszáló 49 esettanulmány és egy súlyosan dementálódott betegek lucid epizódjait tanulmányozó populáció alapú vizsgálat, valamint egy orvosok és ápolók körében végzett 12 hónapos retrospektív felmérés adatai szerint a paradox tudatosság jelensége 43%-ban az élet utolsó napján, 41%-ban 2-7 nappal, 10%-ban 8-30 nappal a halál előtt fordul elő. A szerzők megjegyzik: paradox tudatosság felléptét nemcsak demens betegeknél, de tumor, agytályog, agyvérzés és meningitis esetén is megfigyeltek. Az egyik szerző, Alexander Batthyany 38 európai beteg körében összegyűjtött adatai alapján a lucid epizódok 3%-a kevesebb, mint 10 percig, 16%-a 10-30 percig, 24%-a 30-60 percig, 29%-a több óráig, 11%-a 1 napig, 5%-a több napig tartott.

 A szerzők a paradox tudatossághoz hasonló állapotok között áttekintik a halálközeli élmény (NDE) lehetséges mechanizmusait, és arra a következtetésre jutnak, hogy az egyes agysejtekre fókuszáló megközelítés helyett mindkét paradox jelenség hátterét a rendszerelvű idegtudomány eszközeivel kell vizsgálni. A halálközeli élmények tudományos vizsgálata a 2000-es évek elején indult két prospektív vizsgálattal, amelyeket szívmegálláson átesett betegpopulációban végeztek (az NDE gyakoriságát 18%-osnak találták, a hipotézisek szerint hátterében gyors szemmozgásos álomszerű állapot vagy endogén hallucinogén felszabadulása állhat), és húsz év elteltével, 2020 elején a NIA támogatásával a paradox tudatosság szisztematikus vizsgálata is megkezdődhet. A szerzők kifejtik: a paradox tudatosság hatásmechanizmusa egyelőre ismeretlen, azonban vannak azzal kapcsolatos bizonyítékok, hogy a hipoxiás agy a komplex rendszerek hálózati dinamikájához kapcsolható neurokémiai és neuroelektromos hullámokat produkál, így a demens betegeknél tudatos viselkedésként manifesztálódó hálózati integráció jöhet létre.

 A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a paradox tudatosság, mivel az évek óta kommunikációképtelen beteg időleges „ébredését”, a premorbid kommunikációs lehetőségek visszatérését jelenti, igen értékes, jelentőségteli állapot a beteg és hozzátartozói számára egyaránt, ezért a jövőben érdemes lesz pl. olyan élő végrendeletet készíteni, ami lehetővé teszi az állapot észrevételét, és olyan körülmények kialakítását, amelyek között az állapot nagyobb valószínűséggel jelentkezhet (egyes gyógyszerek valószínűleg akadályozzák kialakulását), továbbá érdemes felhívni a jelenségre a betegszervezetek, orvosok, ápolók, kutatók figyelmét. A remények szerint a releváns kutatások eredménye alapján a demens betegek tudatosságát visszaadó terápia is kialakítható lesz.