A tudatos álmodás tudománya

Emberek évezredek óta álmodnak tudatosan, és írnak is róla, azonban napjainkban, az agyi képalkotó vizsgálatok révén egyre többet tudhatunk meg ennek folyamatáról, írja a New Scientistben Michelle Carr, az angliai Swansea University álomlaboratóriumának kutatója. Ébren lévő, alvó és tudatosan álmodó emberek agyának felvételeit összehasonlítva bebizonyosodott, amit sejteni lehetett: a tudatos álmodás a REM álom és az ébrenléti állapot között helyezkedik el. A szokványos álomtól eltérően, a tudatos álom során – amikor az illető álmodik, és közben tudja, hogy álmodik – olyan agyterületek is aktívak, amelyek a munkamemóriában és a magasabb kognitív funkcióban (pl. tervezés és a viselkedés kontrollja) játszanak szerepet.

Az álmok régóta a pszichoterápia fókuszában vannak, számos okból. A visszatérő rémálmok szorongás, poszttraumatikus stressz betegség vagy egyéb állapotok tünetei lehetnek, újraírásuk a terápia segítségével segít pl. a fóbiák vagy a kóros gyász leküzdésében. Ennek során a betegek pl. képzeletbeli próbát tartanak, amiben megváltoztatják a rémálom menetét, majd azt a rémálom legközelebbi jelentkezésekor az álomban is megpróbálják a tanultakat kivitelezni. A tudatos álmodásnak a képzeletbeli próbánál hatékonyabb terápiás lehetőségeit bizonyítják a bécsi Tudatosság- és Álomkutatási Központban Brigitte Holzinger és munkatársai vizsgálatai. Azok a rémálomtól szenvedő vizsgálati alanyok, akiknek sikerült megtanulniuk tudatosan álmodni, a rémálom tudatos átalakítása után egyenesen élvezni kezdték áloméletüket, és azt tapasztalták, hogy a kontroll és erő érzete, amit a tudatos álmodás eredményezett, az ébrenlétben is jelentkezett: képessé váltak szembesülni a traumájuk gyökerével.

A módszer használhatóságát limitálja, hogy sokak számára hónapokba vagy akár évekbe telik megtanulni a tudatos álmodást; a modern technika azonban újabban ebben is segítséget nyújt: Ursula Voss és munkatársai, a frankfurti Goethe Egyetem kutatói felfedezték, hogy transzkraniális váltóáramú stimulációval (tACS) nagy hatékonysággal – az esetek kétharmadában – tudatos álmodást lehet kiváltani, amennyiben az elektromos ingerlést a REM alvás közben a frontális kortexen alkalmazzák.

A következő lépés a tudatos álom kutatásában és a tudatos álom terápiás felhasználásában kommunikáció kialakítása az álmodó és a külvilág között, aminek révén a rémálommal szembenéző akár külső segítséget is kaphat. Mindenki tapasztalhatta már, hogy valamilyen külvilágból érkező jel – pl. duda hangja vagy zene - beépült az álmába, a németországi Osnabrück Egyetem kutatói, Kristoffer Appel és munkatársai ennek a szándékos kiváltásával próbálkoztak. Tapasztalt tudatos álmodókat verbuváltak kísérleti alanynak, és alvás közben monitorozták agyhullámaikat és szemmozgásukat. Tudatos álmodás közben az ember képes a szemeit tudatosan mozgatni, így a kísérleti alanyok jobb-bal szemmozgással jelezték, ha tudatos álomba kerültek – ekkor a kutatók hang- és fényjeleket próbáltak bejuttatni az álmukba. A tíz kísérleti alany közül hét esetében ez sikerült is. Volt, aki később arról számolt be, hogy a villogó fényjelek hatására az álma fényessé majd sötétté vált, volt, aki az álomban villámlást tapasztalt, vagy egy lámpa fel- és lekapcsolódását, miközben tisztában voltak vele, hogy a fényjelek a külvilágból származnak. A következő lépésben Appelék bonyolultabb üzeneteket akartak eljuttatni a tudatosan álmodókhoz, és azt is el akarták érni, hogy az illető válaszoljon is, így megtanították a kísérleti alanyokat a számok Morse-kódjára, majd a hangjelek sorozatával egyszerű számtani feladatok megoldására kérték az álmodókat, pl. mennyi 3 + 5. Az álmodók nem tudták előre a számokat, és a választ szemmozgásokkal kellett kommunikálniuk. Három kísérleti alany sikerrel járt: képes volt nemcsak a külső hangjelek felismerésére, de a számtani művelet elvégzésére és az eredmény kommunikálására is. Az egyik kísérleti alany pl. a következőképp oldotta meg a problémát: álmában egy buszpályaudvaron volt, ahol meglátott egy jegykiadó automatát, ami hamarosan elkezdett sípolni. Az illetőnek eszébe jutott, hogy hátha ez üzenet a kísérletvezetőtől, és dekódolta a hangokat, megoldotta a számolást, és az eredményt visszaküldte a külvilágba, majd továbbsétált a buszpályaudvaron, és elmesélte a többi utasnak, hogy épp egy feladatot oldott meg tudatos álomban.

Mindazonáltal, ha az álmodó csak a szemmozgásaival kommunikál a külvilág felé, az kevés információ továbbadását teszi lehetővé. A University of Missouri–St Louis kutatója, Remington Mallett agy–számítógép-interfész használatával kísérletezik, ami reményei szerint lehetővé teszi az álmodó direkt kommunikációját a külvilág felé, mivel átfedés van aközött, ahogy az agy a különböző aktivitásokat tudatos álomban és ébren kezeli. Így pl. ha a tudatos álmodó azt képzeli, hogy összeszorítja az öklét, az agy motoros kérge hasonló aktivitást mutat, mint a cselekedet ébrenlétbeli végrehajtásakor. Mallett is rutinos tudatos álmodókat toborzott vizsgálataihoz, akik tudatos álmodás közben egy egyszerű headsettel a fejükön azt képzelték, hogy mozgatják egy számítógép képernyőjén a kurzort, amit a headsethez kapcsolt valódi számítógép a képzeletbelihez hasonló mozgásként tudott értelmezni. Mint Mallett kifejti, ez az első lépés afelé, hogy az álom tartalmát valós időben lehessen közvetíteni a külvilág felé, ami a számos terápiás alkalmazáson kívül kreatív felhasználást is lehetővé tesz majd. A tudatos álmok ugyanis a szokványos álomhoz hasonlóan ébredés után könnyen feledésbe merülnek. Ha a kreatív álmokat sikerül a külvilág felé közvetíteni, és így megőrizni, sokkal több olyan kreatív álom válhat valósággá, mint amiben Paul McCartney megálmodta a Yesterday dallamát vagy Dmitrij Mengyelejev megálmodta az elemek periódusos rendszerének struktúráját.