Tudati és kardiovaszkuláris jóllét

A Journal of the American College of Cardiology tanulmánya szerint a pozitív gondolkodás és a pozitív érzelmek fenntartását segítő intervenciós programok abban is segítik a pácienseket, hogy javuljon a kardiovaszkuláris állapotuk; a tanulmány (Positive Psychological Well-Being and Cardiovascular Disease: JACC Health Promotion Series) első a folyóirat által indított, a kardiovaszkuláris betegségek kockázati tényezőit tárgyaló nyolc részes, prevenciós célú cikksorozatban. Az áttekintő közlemény vezető szerzője, Darwin R. Labarthe, a Northwestern University Feinberg School of Medicine prevenciós orvoslás professzorának nyilatkozata szerint vizsgálatukkal azt akarták kideríteni, hogy a pszichológiai jóllét következetesen összefügg-e a szívbetegség kisebb kockázatával.

Az áttekintő közleményben két összetevővel definiálták a kardiovaszkuláris egészséget: 1. az egészségmagatartással összefüggő tényezők (egészséges táplálkozás, fizikai aktivitás, nem-dohányzó státusz, normális testtömeg-index) és 2. fiziológiai értékek (normális vérnyomás-, össz-koleszterin- és glükóz-szint). A kutatók megállapítása szerint a prospektív vizsgálatok azt mutatják, hogy a pszichológiai jóllét egyik eleme, az optimizmus pozitív összefüggésben áll a kardiovaszkuláris egészséggel: egy 2017-es tanulmány szerint pl. a legmagasabb optimizmus-kvartilisbe tartozó idősebb nők esetében 38%-kal alacsonyabb a szívbetegségből eredő halálozás, 2012 óta végzett vizsgálatok szerint pedig minél inkább úgy érzi valaki, hogy életének célja van, annál kisebb a stroke-morbiditása.

A közlemény szerint az egészségmagatartással összefüggő tényezők a következőképpen alakultak: a legoptimistább betegek esetében volt a legkisebb esélye, hogy 12 hónapos utánkövetési időszak elteltével dohányozzanak, és a magasabb pszichológiai jóllét rendszeres testedzéssel járt együtt; az optimista páciensek képesek voltak egészségesebb táplálkozást folytatni (több zöldség és gyümölcs, kevesebb feldolgozott hús és édesség fogyasztása), aminek következtében egészségesebben alakult a testtömeg-indexük. A kutatók szerint az optimisták egészségi állapota amiatt is jobb, mert képesek olyan probléma-megoldó és tervező stratégiákat használni, amelyekkel kordában tudják tartani a stresszt, ezzel szemben a kevésbé optimisták, ha úgy érzik, kevéssé kontrollálják a helyzetet, inkább a céljaikat módosítják, és olyan maladaptív stratégiákat használnak, amelyek növelik a gyulladásos mediátorok szintjét. Mint kiderült, az erős társas kapcsolati háló nemcsak a szívbetegség esélyét csökkenti, de arra is alkalmas, hogy előre jelezze a pszichológiai jóllét szintjét.

A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy intervenciós programok segítségével növelhető a pszichológiai jóllét: a tudatos jelenlét (mindfulness) fejlesztését célzó tréning bizonyítottan enyhíti a szorongást, növeli az életminőséget, segíti a dohányzás abbahagyását és az egészséges táplálkozásra való áttérést; a tudatos jelenlét alapú tréningnek gyakran részét képező jóga és tai chi növeli a szívelégtelen betegek gyógyulásának esélyét és csökkeni a magas vérnyomást; az életcéllal kapcsolatos programok a palliatív ellátásban részt vevő betegek mentális állapotát is javítják, enyhítik a fizikális tünetek miatti distresszt és javítják általános jóllétet.

A PAIN című szaklap tanulmánya a tudatos jelenlét fájdalomcsökkentő hatásának anatómiai alapját mutatja be: Fadel Zeidan neurobiológus és munkatársai 76 egészséges önkéntes MRI vizsgálatával kimutatták, hogy a tudatosabb emberek milyen agyi mechanizmus révén éreznek kevesebb fájdalmat (a Wake Forest Baptist Medical Center kutatóinak tudatosság-definíciója a következő: a jelen pillanatra való figyelés, anélkül, hogy túl sok érzelmi reakciót adnánk vagy ítélkeznénk).

Mint a kutatók „Neural Mechanisms Supporting the Relationship between Dispositional Mindfulness and Pain” című tanulmányukban kifejtik, azoknak a személyeknek, akiknek magasabb a „veleszületett” tudatossági szintjük, kisebb a fájdalom-érzékenységük. A vizsgálat kezdetén az önkéntesek, akik korábban sose meditáltak, kitöltöttek egy, a tudatosság mérésére alkalmas klinikai kérdőívet (Freiburg Mindfulness Inventory), majd MRI-vizsgálat közben fájdalmas hőstimulációnak tették ki őket. Az eredmény szerint a magasabb veleszületett tudatossági szinttel rendelkező személyek agyában a fájdalom közben nagyobb deaktivációt mutat a nyugalmi agyi hálózat (Default Mode Network/DMN) részét képező posterior cingulate cortex. A DMN aktiválódása az önmagunkkal kapcsolatos érzésekkel és az ábrándozással, szétszórtsággal mutat összefüggést, és deaktiválódik, amikor konkrét feladatot végzünk; az eredmények szerint a tudatos személyeket kevésbé ragadta magával a fájdalom élménye, és ennek során kevesebb fájdalomról is számoltak be, magyarázza nyilatkozatában Zeidan. Ezzel szemben a Mindfulness Inventory-n alacsonyabb pontszámot elért személyek posterior cinguláris kérge nagyobb aktivációt mutatott a fájdalom alatt, és nagyobb fájdalomról is számoltak be, mint tudatosabb társaik. Korábbi kutatások bebizonyították, folytatja a neurobiológus, hogy a tudatosság szintje már viszonylag rövid tréning segítségével is növelhető, ezzel pedig többek között a krónikus fájdalomtól szenvedők is hatékony eszközt kaphatnak a kezükbe. A posterior cinguláris kéreg szerepének feltárásával pedig arra is mód nyílik, teszi hozzá Zeidan, hogy további olyan fájdalomcsillapító terápiákat fejlesszünk ki, amelyek ezt az agyterületet veszik célba.