Elmefoltozók

Thomas Insel nem az első ember volt, aki kijelentette, hogy a pszichiátria kudarcot vallott a mentális betegségek kezelésében, és nem is az utolsó, de pozíciója különleges súlyt ad véleményének, írja a New Scientist riportere, Sam Wong: az idegkutató és pszichiáter Insel ugyanis 2002-től az USA mentális egészséggel foglalkozó nemzeti intézetét, a National Institute of Mental Health-t (NIMH) vezette. 13 éves megbízatása vége felé Insel nyilvánosan kezdte kritizálni saját intézetét és a pszichiátriát általában, mondván: kudarcot vallottak, és nem képesek segíteni a mentális betegséggel élőknek. „Az orvostudomány más területein vannak olyan példák, amikor az innováció révén valóban nagy eredményeket lehetett elérni, azonban ez nem igaz a szkizofrénia, a poszttraumatikus stresszbetegség/PTSD vagy a depresszió kezelésére”, nyilatkozta az ex-igazgató a New Scientistnek. És megállapításával nehéz is lenne vitatkozni, írja a lap riportere: óriási arányban jelentkeznek a mentális betegségek, mégis alig van arról ismeretünk, hogy milyen kapcsolat van egy-egy pszichiátriai diagnózis és aközött, hogy mi történik eközben a beteg agyában – továbbá nincsenek hatékony új szereink sem.

Van azonban egy ígéretes molekula-csoport, amelyik képes hosszú periódusokra megszüntetni vagy enyhíteni a tüneteket, egyes esetekben akár egyetlen dózis alkalmazásával. A probléma azonban az ezek a szerek, nevezetesen a pszichedelikumok, évtizedek óta törvényen kívüliek.

Az elmúlt két évtizedben azonban a szakértők szerint reneszánszát éli a pszichedelikumok kutatása, és neves tudósok végeznek szigorú klinikai vizsgálatokat, amelyek mára meg is hozták a gyümölcsüket: egy igen hatékony új terápiás módszert, amelynek hatása - egy-egy összetört elme újraépülése új képalkotó módszerekkel is követhető. Ha ezeket az eredményeket sikerül széles körben is igazolni, a pszichedelikumok révén alapjában módosul az, ahogy eddig gondolkodtunk a mentális betegségekről, és ahogy eddig kezeltük őket.

Az 1950-es években született meg az az elképzelés, miszerint a pszichedelikumok segítségével kezelhetővé válnak a mentális betegségek, -egy évtizeddel azután, hogy a svájci vegyész, Albert Hofmann leírta véletlenszerű találkozását az általa szintetizált LSD-vel. Az 1960-as évek közepére kb. 40000 mentális problémával küszködő beteg kapott kezelése során LSD-t, és úgy tűnt, a pszichedelikus pszichoterápia hatékony számos kórkép – pl. obszesszív-kompulzív betegség, addikció, depresszió, szkizofrénia - esetén. Aztán az 1960-as években a pszichedelikumok kiszabadultak az orvosi rendelőkből és laboratóriumokból, és az ellenkultúra köreiben is divatos szerekké váltak, aminek következtében az 1970-es években betiltották használatukat - és ezzel együtt kutatásukat is – az USA-ban, Kanadában és Európában egyaránt.

Ezt követően a leggyakoribb mentális betegség, a depresszió kezelésében a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI) terjedtek el, amik növelik a szinapszisokban a neurotranszmitter szerotonin koncentrációját. Az SSRI-k korai klinikai vizsgálataiban kimutatott sikerek révén megszületett az az elképzelés, hogy a depressziót a szerotoninhiány okozza. Napjainkban azonban ez az elképzelés megkérdőjeleződött, és egyre több kutatás igazolja, hogy az SSRI-k nem olyan hatékonyak, mint először gondoltuk, írja Sam Wong, és hozzáteszi: mindez azonban már nem lep meg sok pszichiátert, hiszen bár a betegek nagy mennyiségben szedik ezeket a szereket (az USA-ban pl. a lakosság 8,5%-a), a cikk szerzője szerint (de erre nem ad tudományos irodalmi hivatkozást) mégis csak 20%-ukban jelentkezik pozitív hatás, sőt komoly mellékhatásaikra is fény derült. És továbbra sincsenek hatékony új eljárások.

Ez az oka annak, hogy a pszichedelikumok reneszánsza – amiért a legtöbbet egy amerikai non-profit szervezet (Multidisciplinary Association for Psychedelic Studies/MAPS) tesz - napjainkban újra kibontakozhat, és a kutatók és orvosok nagy várakozásokkal tekintenek az immár 3-as klinikai fázisban lévő vizsgálatokra. Jelenleg az MDMA-val kapcsolatos vizsgálatok járnak a legelőrehaladottabb stádiumban; ez a szer nem klasszikus pszichedelikum, mert nem okoz (pszeudo)hallucinációkat; hatásmechanizmusának része lehet, hogy elárasztja az agyat szerotoninnal – a beteget pedig eufória-érzéssel -, másrészt oxytocin-felszabadulást is generál. Michael Mithoefer (Medical University of South Carolina) egyéb módszerrel kezelhetetlennek bizonyuló PTSD-ben szenvedőket kezelt MDMA-pszichoterápiával, akiknek 67%-a egy év múlva is gyógyultnak minősült (a palacebo-csoportban 23%-os volt az eredmény). Az MDMA-pszichoterápia jelenleg áttöréssel kecsegtető terápia státuszban van az FDA listáján, befogadása 2021-re várható.

A mentális egészségre a legnagyobb hatással a valódi pszichedelikumok lehetnek, így pl. a psilocybin, ami többek között Roland Griffiths (Johns Hopkins University) vizsgálatai alapján úgy tűnik, igazán hatékony, hosszú távon is eredményes depresszió ellenes gyógyszerré válhat. Vizsgálják a szer hatásait előrehaladott rákbetegek szorongásának oldásában is, és az eredmények szerint 80%-uk egyetlen nagy dózisú psylocibint is alkalmazó pszichoterápiás szekció után fél évvel is szignifikánsan kevésbé szorong és kevésbé depressziós. Robin Carhart-Harris (Imperial College London) terápiarezisztens depressziósokat kezel a módszerrel; a betegek két psilocybint is alkalmazó pszichoterápiás szekció után 3 héttel mind mentesek a depresszió tüneteitől. Mindez éles kontrasztban áll a jelenleg elérhető legjobb antidepresszánsok eredményességével, mondja a jelenleg a Mindstorm nevű vállalatnál dolgozó Insel. A pszichedelikumok esetében ráadásul egyetlen dózis biztosítja a hosszú távú eredményt, ami szintén más megközelítés, mint a krónikus gyógyszerhasználat.

A pszichedelikumok gyors és hosszú távú hatását fMRI-vizsgálatok eredményeivel magyarázzák. Carhart-Harris eredményei szerint a psylocibin és az LSD az agyi szinkronicitást fokozza, és drasztikusan csökkenti az ego-érzésért felelős default mode network/DMN konnektivitását, aminek hatására az alanyok úgy érzik, elmosódnak a határok köztük és a körülöttük lévő világ között, és ezzel a hatással arányosan hosszú távon is megmaradóan megszűnik a depressziójuk. Carhart-Harris szerint a pszichedelikus pszichoterápia megszakítja a ruminációt és a negatív gondolatok köreit a depressziósok elméjében. A vizsgálatok tanúsága szerint egyébként a DMN konnektivitása a terápia után egy nappal növekedni kezd, és ennek mértékével arányos a depresszió hosszú távú csökkenése, vagyis a kezelés mintegy újraindítja az agyat: lebontja a patológiás rendszert, és egy jól működő új rendszer felépülését teszi lehetővé, segíti az agy plaszticitásának kibontakozását. Az fMRI-vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ellentétben az SSRI-kkel, a psilocybin serkenti az amygdala működését: a tünetek olyan arányban szűnnek, amilyen mértékben növekszik ezen érzelemkezelő terület aktivitása psylocibin hatása alatt álló, boldog vagy ijedt arcok képeit néző személyek agyában. Vagyis míg az SSRI-k elnyomják a pozitív és negatív érzéseket egyaránt, a psilocybin az ellenkezőjét teszi, és segít a betegeknek abban, hogy újra kapcsolódjanak saját érzéseikhez, ami az eddigiek alapján úgy tűnik, sokkal jobb, mint az érzelem nélküli tompaság.

Mint a kutatók hangsúlyozzák: nem pusztán a kemikália hatásáról van szó, a pszichedelikum a pszichoterápiát támogatja, a pszichoterápia teszi lehetővé, hogy az elme újraindítása jó irányba történjen. A továbbiakban nagy betegszámú vizsgálatokra van szükség, és pl. az angol Compass Pathways nevű cég jövőre 400 depressziós beteg bevonásával indít psilocybin-vizsgálatot 8 európai országban. Ha az eredmények igazolják a várakozásokat, teszi hozzá Insel, a mentális betegek, akik számára az eddigi szerek nem sok segítséget jelentettek, végre hatékony terápiában részesülhetnek.