A nem alkoholos zsírmájbetegség a leggyakoribb krónikus májbetegség, amely szoros patogenetikai kapcsolatban áll az inzulinrezisztenciával, a 2-es típusú diabetesszel, az obesitassal és a metabolikus szindrómával. A betegségspektrum a tiszta steatosistól a steatohepatitisen és fibrosison át a cirrhosisig és a hepatocellularis carcinomáig terjed. Progresszív formája a nem alkoholos steatohepatitis. Három nemzetközi májkutatási társaság szakértők és betegszervezetek bevonásával a nómenklatúra és a definíció megváltoztatása mellett döntött. Új kategóriaként a különböző etiológiájú steatosisok átívelő (overarching) elnevezésére a steatoticus májbetegség megjelölést ajánlották. A nem alkoholos zsírmájbetegség helyett a meta­bolikus diszfunkcióval társult steatoticus májbetegség terminust fogadták el. Végeredményben az új nómenklatúra és a diagnosztikai kritériumok széles körű támogatást kaptak, nem stigmatizálók, javítják a betegségtu­datosságot és segítik a betegek ellátását.

A vashiány a szívelégtelenségben szenvedő betegek közel 50%-ánál figyel­hető meg, az anaemia leggyakoribb oka, az anaemiától függetlenül rontja a betegek terhelési kapacitását, életminőségét és életkilátásait. A vas(III)- karboximaltóz hatékony, biztonságos, új terápiás lehetőség a vashiányos, krónikus szisztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére. A mindennapi gyakorlatban a vashiány (a ferritin és a transzferrinszaturáció) rutinszerű mérése, szükség esetén korrigálása nagymértékben hozzájárul­hat az optimális gyógyszeres kezelés ellenére panaszos betegek panaszai­nak csökkentéséhez, életminőségük, terhelhetőségük javításához.

A natalizumabterápia – az AFFIRM vizsgálat alapján – 2 év alatt szignifikánsan csökkentette a betegségaktivitást relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes (RRSM) betegek körében a placebóhoz képest.

A ticagrelor hatásosan csökkentette a vérzések előfordulását nagy kockázatú betegek percután koronária intervenciója után.

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

A palpitáció a háziorvosi és a kardiológiai gyakorlatban egyaránt elő forduló, gyakori és sokszínű panasz, melyet számos betegség eltérő mechanizmusokkal válthat ki. Hátterében az esetek döntő többségében komolyabb szívbetegség nem igazolható, azonban a kardiogén okok kizárására minden esetben különös figyelmet kell fordítani, és e tekintetben törekedni kell az optimális konzultatív tevékenyégre a családorvos és a kardiológus között. Összefoglalónk a panasz kialakulásának okait, a diagnosztika és a terápia szempontjait taglalja a háziorvos szemszögéből, a European Heart Rhythm Association (EHRA) állásfoglalásának fényében.

Bevezetés
Az áttekintő cikkben a szerzők összegzik a nagy hatékonyságú betegséglefolyást módosító kezelések időzítésével kapcsolatban eddig megjelent bizonyítékokat, különös tekintettel a natalizumab-, fingolimod- és alemtuzumabterápiára.

Bevezetés
Relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben (RRSM) napjainkban elérhető többféle terápia mindegyike eltérő hatásmechanizmussal és kockázat/haszon profillal bír, valamint eltérő a biológiai hatásuk visszafordíthatóságának időbeli mintázata is. Amikor egy betegnél egy adott kezelés hatástalan, más terápia beállítása jön szóba. Az új kezelés indítási időpontjának megválasztását segíti, ha ismerjük a gyógyszerek biológiai hatásának időbeli lecsengését.

A cikk áttekinti a sclerosis multiplex (SM) kezelésére jelenleg elérhető betegséglefolyást módosító kezelések (DMT = disease modifying therapies) rövid és hosszú távú hatékonyságát és kockázatait, valamint az alkalmazásukkal kapcsolatos gyakorlati kérdéseket.
A szerzők a Medline, az Embase és Cochrane adatbázis 1992 és 2016 áprilisa közötti adatait, SM-kezelésre vonatkozó szakmai irányelveket, a 2015-ös ECTRIMS és a 2016-os AAN konferenciák absztraktjait áttekintve alkották meg az összefoglalót.

Az európai országokban a natalizumab (Tysabri; Biogen, Cambridge, MA), egy VLA4 elleni monoklonalis antitest és a fingolimod (Gilenya; Novartis, Basel, Svájc), egy sphingosine-1 receptor antagonista azonos indikációban van törzskönyvezve, mint másodvonalbeli terápia a nagyon aktív relapszáló-remittáló sclerosis multiplex (RRSM) kezelésére, vagy mint első vonalbeli kezelés az agresszív és gyorsan romló esetekben.