A legtöbb ember élete során legalább egyszer megfertőződik a cytomegalovírussal (CMV), de a fertőzés többnyire tünetmentesen lezajlik, azonban legyengült immunrendszer és várandósság idején veszélyessé válhat.

Az Orvostovábbképző Szemle jelen száma a cytomegalovírus-fertőzések jelentőségére hívja fel a figyelmet. A CMV-infekciók lehetnek tünetmentesek, ép im­munitású egyéneknél enyhe tünetekkel járhatnak, vagy primer fertőzés esetén felnőtteknél mononukleózisszerű meg­betegedés formájában zajlanak. Ritkán ismertelen eredetű láz hátterében igazoló­dik primer CMV-fertőzés. Óriási jelentősége van a várandósság idején akvirált primer CMV-fertőzésnek. A csökkent védekező­képességű betegek esetében nem csupán a primer fertőzés, de a vírusreaktiváció je­lentősége is nagy.

A cytomegalovírus (CMV) az egyik leggyakrabban előforduló fertőzés kór­okozója a szolidszerv-transzplantáltak körében, súlyos betegséget okoz­hat, és immunmoduláló hatása révén befolyásolja a rövid és hosszú távú graftfunkciót. Az utóbbi évtized alap- és klinikai kutatásai eredményekép­pen a CMV-ellátás modernizálása zajlik. A cikkben részletezett legújabb irányelvek ismertetése a diagnosztika és a terápia területén elért eredmé­nyek alkalmazását segíti.

A szerző gyakorló klinikai mikrobiológusként a cytomegalovírus (CMV) okozta fertőzések mikrobiológiai diagnosztikáját mutatja be a legújabb nemzetközi protokollok, irodalmi adatok alapján, a különböző betegségek és betegcsoportok vonatkozásában. Kitér az egyes mikrobiológiai módsze­rek tulajdonságaira és korlátaira.

Hematológiai daganatos megbetegedés esetén és őssejt-transzplantációt követően a CMV-reaktiváció fokozza a szövődmények előfordulását, és növeli a halálozás kockázatát. A közlemény összefoglalót nyújt a kockázati tényezőkről, bemutatja a megjelenési formákat és az ellátási stratégiákat.

Várandósság idején a cytomegalovírus-fertőzés jelentős magzati kockáza­tot hordoz. A diagnosztika komplex, a vertikális átvitel esélye a fertőzés­típustól és a gesztációs kortól függ. A kezelés lehetőségei korlátozottak, ezért a higiénés prevenció kiemelt jelentőségű.

A gasztroenterológiai tárgyú összefoglaló az epeutak gyulladásos beteg­ségeit ismerteti a primer sclerotizáló cholangitis kivételével. Az epeúti gyulladások osztályozása az anatómiai lokalizáció és az etiológia szerint lehetséges. A közlemény taglalja a diagnosztika és a kezelés lehetőségeit is.

Az autoimmun hepatitis diagnózisa a klinikai kép, az emelkedett transzamináz, a magas gammaglobulinszintek, valamint az autoantitestek kimutatásán és a májbiopszia-hisztológia leletén alapul. A betegség kortikoszteroidokra, valamint más immunmoduláns gyógyszeres terápiára az esetek 80%-ában jól reagál. A kezelés célja a májgyulladás remissziójá­nak indukálása és fenntartása. Ezáltal megelőzhető a cirrhosisba történő progresszió, sőt a fibrosis reverziója is bekövetkezhet. A betegek élethos­szig tartó gondozást igényelnek; ha a terápiás válasz kedvező, a túlélés hasonló lehet az átlag populációéhoz.

Az autoimmun hepatitis ismeretlen eredetű, immunmediált gyulladásos májbetegség. Kialakulásában kulcsszerepet játszik genetikailag hajlamos egyéneknél a környezeti tényezők hatására, a T-regulátor sejt elégtelen funkciója következtében a  hepatocyták elleni öntolerancia elvesztése és a szövetkárosító autoimmun reakció. Emelkedett transzaminázszint, autoantitestek, magas szérum-IgG-szint, hisztológiában interface hepatitis, lymphoplazmasejtes infiltráció jellemzi. Döntően középkorú nők betegsége, de bármely életkorban előfordul. Évekig tünetmentes lehet, és jelentkezhet súlyos akut vagy krónikus hepatitis, illetve „kriptogén” cirrózis képében. A kórlefolyás igen nagy egyéni változatosságot mutathat, jellemzően fellángolásokkal és spontán remissziókkal járhat.

A közösségben szerzett tüdőgyulladás napjainkban is igen gyakori és veze­tő haláloki tényezőként szerepel világszerte. Emiatt a kórkép morbiditási és mortalitási mutatóinak globális szintű csökkentése nagy jelentőséggel bír. Ennek alappillérei a hatékonyan működő prevenciós programok, a gyors és szenzitív diagnosztika, valamint az adekvát empirikus antibiotikum ajánlások.