A CMV-fertőzés szülészeti-nőgyógyászati vonatkozásai
Várandósság idején a cytomegalovírus-fertőzés jelentős magzati kockázatot hordoz. A diagnosztika komplex, a vertikális átvitel esélye a fertőzéstípustól és a gesztációs kortól függ. A kezelés lehetőségei korlátozottak, ezért a higiénés prevenció kiemelt jelentőségű.
BEVEZETÉS
A humán cytomegalovírus (CMV) a Herpesviridae családba tartozó, dupla szálú DNS-vírusként világszerte rendkívül elterjedt kórokozó.1,2 Epidemiológiai adatok alapján a veleszületett CMV-fertőzés az élveszülések mintegy 0,7–1%-át érinti, és a fejlett országokban a leggyakoribb veleszületett vírusos fertőzésnek tekinthető.3 A primer fertőzést követően a vírus élethosszig tartó latenciát alakít ki, miközben immunkompetens felnőttekben a fertőzés többnyire tünetmentesen vagy enyhe, nem specifikus panaszokkal zajlik, ezért gyakran nem ismerik fel a klinikai gyakorlatban.2
Várandósság idején a CMV-fertőzés jelentősége lényegesen megnő. A primer anyai fertőzés – ritkábban reaktiváció vagy reinfekció – a magzat intrauterin fertőződéséhez, azaz veleszületett cytomegalovírus-fertőzés (congenitalis CMV, cCMV) kialakulásához vezethet.3 A cCMV a nem örökletes eredetű szenzorineurális halláscsökkenés leggyakoribb oka, és egyéb hosszú távú idegrendszeri fejlődési zavarokat is okozhat, beleértve a cerebralis paresist, az értelmi fogyatékosságot és a látáskárosodást.1,3,4
A CMV placentáris átjutása és a magzati fertőzés kialakulása komplex mechanizmusokon keresztül valósul meg, és a fertőzés közvetlenül vagy közvetve károsíthatja a placenta működését, ami kedvezőtlen terhességi kimenetelekhez járulhat hozzá: vetélés, koraszülés vagy intrauterin növekedési retardáció.3,5
A fertőzésnek három formáját különböztetjük meg: primer fertőzésről akkor beszélünk, ha a korábban szeronegatív (IgG és IgM negatív) anya a terhesség alatt fertőződik meg először, és szerokonverzió következik be. Nem primer fertőzésnek tekintjük a szervezetben jelen lévő latens vírus reaktiválódását, valamint a felülfertőződést, amikor egy korábban már fertőzött beteg egy új vírustörzzsel fertőződik meg. Fontos hangsúlyozni, hogy mindhárom fertőzéstípus vezethet vertikális átvitelhez, azaz a magzat fertőződéséhez.3
Bár a CMV-fertőzés a legtöbb felnőttben enyhe vagy tünetmentes lefolyású, terhesség során a magzati érintettség súlyos, akár maradandó következményekkel járhat.3 A diagnosztika során a szerológiai eredmények értelmezése gyakran kihívást jelent, a terápiás lehetőségek korlátozottak, és a CMV-szűrés jelenleg nem része a rutinszerű terhesgondozásnak.6 Jelen közlemény célja a CMV-fertőzés szülészeti és nőgyógyászati vonatkozásainak összefoglalása és a klinikai gyakorlat szempontjából releváns kérdések áttekintése.
EPIDEMIOLÓGIA, TERJEDÉSI UTAK ÉS RIZIKÓTÉNYEZŐK
A cytomegalovírus (CMV) nem szezonális megjelenésű DNS-vírus, amely világszerte elterjedt. Globális prevalenciája jelentős földrajzi különbségeket mutat, és szorosan összefügg a társadalmi-gazdasági viszonyokkal.7
A fertőzöttség aránya a fogamzóképes korú nők körében megközelítőleg 86%.3,8 A magzati fertőzés kialakulásának valószínűsége jelentősen eltér, a fertőzés típusától függően. Primer anyai fertőzés esetén a vertikális transzmisszió kockázata hozzávetőleg 30–40%, míg nem primer fertőzés – reaktiváció vagy reinfekció – során ez az arány lényegesen alacsonyabb, körülbelül 1–3%.3,4,7 A primer fertőzés nagyobb egyéni kockázatot jelent, ugyanakkor epidemiológiailag a cCMV-esetek jelentős része szeropozitív anyák nem primer fertőzéséhez köthető, főként magas szeroprevalenciájú régiókban.7
A vertikális átadás kockázata és a következmények súlyossága összefügg a terhesség korával: primer anyai fertőzés esetén a korai gesztációs időszakban bekövetkező fertőződés ritkább ugyan, de jellemzően súlyosabb magzati károsodással jár. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy nem primer fertőzés során is kialakulhat cCMV-fertőzés, így a korábban szerzett immunitás nem jelent teljes védelmet.1,3,6,7
A CMV fertőzött testnedvekkel – például vizelettel, nyállal, vérrel, nemi váladékkal, könnyel vagy anyatejjel – történő közvetlen nyálkahártya-érintkezés útján terjed, de átvitele szervátültetés vagy őssejt-transzplantáció során is lehetséges. Vertikális átvitel történhet transzplacentárisan, peripartumexpozíció révén hüvelyi szülés során, valamint posztnatalisan anyatej útján. Horizontális átvitel leggyakrabban nyál közvetítésével valósul meg.8
A fertőzés legjelentősebb rizikófaktora a kisgyermekek nyálával és vizeletével történő rendszeres kontaktus, amely különösen a kisgyermeket nevelő vagy velük foglalkozó várandós nők körében jelent fokozott kockázatot.3,6
KLINIKAI TÜNETEK AZ ANYÁNÁL
A cytomegalovírus-fertőzés a fogamzóképes korú nők többségénél – még primer infekció esetén is – tünetmentesen zajlik, vagy csupán enyhe, nem specifikus, mononukleózisszerű panaszokkal jár, mint például hőemelkedés vagy lázas állapot, általános fáradtságérzés és nyirokcsomó-megnagyobbodás, enyhe májenzim-emelkedés.1,3,6 A klinikai tünetek enyhesége miatt a fertőzést gyakran nem ismerik fel, és anamnézis alapján sem zárható ki megbízhatóan, ami különösen a terhességet tervező vagy korai terhességben lévő nők esetében kiemelt jelentőségű.
MAGZATI FERTŐZÉS ÉS VELESZÜLETETT CMV – KÖVETKEZMÉNYEK
A vertikális átvitel kockázata és a magzati károsodás súlyossága a fertőzés időpontjától is függ. Primer anyai fertőzés esetén a korai gesztációs korban bekövetkező fertőződés ritkább, ugyanakkor jellemzően súlyosabb strukturális és funkcionális károsodással jár, míg a későbbi trimeszterekben gyakoribb a transzmisszió, de rendszerint enyhébb klinikai következményekkel társul.4,6
A magzati érintettség klinikai képe sokrétű lehet. Előfordulhat intrauterin növekedési elmaradás, mikrocephalia, intrakraniális meszesedések, ventrikulomegalia, hydrops foetalis, hepatosplenomegalia, icterus és thrombocytopenia, amelyek súlyos neonatalis állapotra utalnak.2-4
Ugyanakkor a veleszületett CMV-fertőzés esetén az újszülöttek jelentős része kezdetben tünetmentes, és a fertőzés csak később válik klinikailag nyilvánvalóvá. A cCMV nem csupán az újszülöttkori tünetek miatt jelent kihívást, hanem a potenciális késői következmények miatt is. A leggyakoribb és klinikailag legjelentősebb szövődmény a szenzorineurális halláskárosodás, amely a nem genetikai eredetű halláscsökkenés vezető oka. Emellett látásromlás, idegrendszeri fejlődési zavar, kognitív retardáció, valamint mentális és motoros fejlődési elmaradás is kialakulhat, akár hónapokkal vagy évekkel a születést követően.1,2,4
DIAGNOSZTIKA A VÁRANDÓSSÁG ÉS ÚJSZÜLÖTTKOR IDEJÉN
Anyai diagnosztika
A cytomegalovírus-fertőzés anyai diagnosztikájának alapját terhességben a szerológiai vizsgálatok képezik, amelyek elsődleges célja a primer fertőzés felismerése és elkülönítése a korábban lezajlott fertőzéstől vagy az immunológiai reaktivációtól.3,9 A diagnosztika jelentőségét az adja, hogy a primer anyai fertőzés jár a legnagyobb magzati fertőzési és károsodási kockázattal.3
A CMV-specifikus IgM-ellenanyag megjelenése hagyományosan az akut fertőzés markerének tekinthető, azonban CMV esetében diagnosztikus értéke korlátozott. Bár akut fertőzés esetén az esetek többségében kimutatható, az IgM-pozitivitás nemcsak primer fertőzés során, hanem vírusreaktiváció és reinfekció esetén is előfordulhat.6,10 További nehézséget jelent, hogy az IgM-ellenanyagok elhúzódóan, akár 6–12 hónapig is perzisztálhatnak, ezért az izolált IgM-pozitivitás terhesség idején nem tekinthető megbízható bizonyítéknak a friss primer fertőzésre.1,7
A CMV-specifikus IgG-ellenanyag jelenléte azt jelzi, hogy a várandós nő korábban már átesett CMV-fertőzésen, azonban az IgG-pozitivitás önmagában nem alkalmas a fertőzés időpontjának meghatározására, és nem különíti el a régebbi fertőzést a közelmúltban zajló folyamattól.3 A fertőzés időzítésének megítélésében kulcsszerepet játszik a CMV IgG-aviditás vizsgálata, amely az IgG-ellenanyagok antigénhez való kötődésének erősségét méri.10 Primer fertőzést követően az IgG-ellenanyagok kezdetben alacsony aviditásúak, majd hetek-hónapok alatt érési folyamaton mennek keresztül, és magas aviditásúvá válnak.9,10 Ennek megfelelően az alacsony IgG-aviditás általában a vizsgálatot megelőző 3 hónapon belül lezajlott primer fertőzésre utal, míg a magas aviditás kizárja a közelmúltbeli primer fertőzést.2,10
Terhességben különösen nagy klinikai jelentősége van annak az esetnek, amikor a CMV IgM-pozitivitása alacsony IgG-aviditással társul, mivel ez a kombináció nagy valószínűséggel friss primer fertőzést jelez, és ebben az esetben a vertikális transzmisszió kockázata elérheti a 30– 40%-ot.3 Ezzel szemben az IgM-pozitivitás magas IgG-aviditás mellett rendszerint korábban lezajlott fertőzésre vagy immunológiai reaktivációra utal, amelyhez lényegesen alacsonyabb magzati fertőzési kockázat társul.11
Fontos figyelembe venni, hogy az IgG-aviditás időfüggő paraméter, és a terhesség későbbi szakaszában végzett vizsgálat esetén az aviditás már magas lehet akkor is, ha a fertőzés a korai első trimeszterben zajlott le.10 Ezért az anyai CMV-szerológia értékelése mindig a terhességi kor, a klinikai körülmények és az esetleges ultrahangos eltérések figyelembevételével történik.11
Prenatális magzati diagnosztika
A klinikai gyakorlatban a prenatális magzati CMV-diagnosztika legtöbbször akkor merül fel, amikor az anyai szerológiai vizsgálatok primer CMV-fertőzés gyanúját vagy igazolását vetik fel, jellemzően CMV IgM-pozitivitás és alacsony IgG-aviditás formájában, különösen az első vagy kora második trimeszterben.10,11 Ebben a helyzetben a nőgyógyász elsődleges feladata annak mérlegelése, hogy fennáll-e a magzati fertőzés kockázata, és mikor végezhető el megbízható módon annak igazolása.
A magzati érintettség igazolására jelenleg az amniocentézis során vett magzatvízmintából végzett CMV-PCR vizsgálat az elsőként választandó diagnosztikai módszer. A vizsgálat alapja, hogy a magzatvízben kimutatott vírus direkt bizonyítékot szolgáltat a transzplacentalis transzmisszióra és a vírus magzati ürítésére.6,11,12 Klinikai szempontból döntő jelentőségű az amniocentézis megfelelő időzítése, ugyanis túl korai mintavétel esetén a vizsgálat fals negatív eredményt adhat. A nemzetközi ajánlások szerint az amniocentézist akkor célszerű elvégezni, ha az anyai fertőzés feltételezett időpontjától legalább 6–8 hét eltelt, és a gesztációs kor eléri vagy meghaladja a 21. hetet, mert ekkor a vírus már nagy valószínűséggel kimutatható a magzatvízből.3.4,6,12
Amennyiben az amniocentézisből végzett CMV-PCR negatív, megfelelő időzítés mellett ez nagy biztonsággal kizárja a magzati fertőzést, de a terhesség további részében 2-3 hetente ultrahang-ellenőrzés javasolt.6,11 Pozitív PCR-eredmény esetén azonban a klinikai fókusz áthelyeződik a fertőzöttség igazolásáról a magzati érintettség és prognózis megítélésére.6
Ebben a szakaszban a prenatális gondozás központi eleme a rendszeres, célzott ultrahangvizsgálat, különösen a központi idegrendszer részletes értékelése céljából. A klinikai gyakorlatban ez azt jelenti, hogy igazolt magzati CMV-fertőzés esetén 2-3 hetenként ismételt ultrahangos ellenőrzés javasolt központi idegrendszeri eltérések nyomon követésére.6,12
Ha az ultrahangvizsgálat során agyi eltérés gyanúja merül fel, következő lépésként magzati MRI végzése javasolt, általában a 28–32. gesztációs hét körül. A magzati MRI bizonyos központi idegrendszeri eltéréseket érzékenyebben mutathat ki, mint az ultrahang, ezáltal fontos szerepe van a prognózis pontosításában és a szülők tanácsadásában.6,13
Klinikusi szemmel lényeges megérteni, hogy a pozitív magzatvíz-PCR nem azonos a súlyos kimenetellel, és önmagában nem alkalmas a terhesség kimenetelének megjóslására. A hosszú távú prognózist elsősorban a központi idegrendszeri érintettség jelenléte és súlyossága határozza meg, míg strukturális eltérések hiányában a magzat nagy eséllyel tünetmentes vagy enyhe lefolyású cCMV-vel születik.6,11 Ennek megfelelően a prenatális diagnosztika célja nem pusztán a fertőzés kimutatása, hanem a várandós nő és családja számára releváns, reális prognosztikai információ biztosítása.7
Újszülöttkori diagnosztika
A cCMV-fertőzés újszülöttkori diagnosztikájának elsődleges célja annak igazolása, hogy a CMV-fertőzés intrauterin módon, és nem perinatálisan vagy posztnatálisan történt, mivel csak az előbbi esetben beszélünk valódi congenitalis CMV-ről, amely hosszú távú neurológiai következményekkel is járhat.4
A klinikai gyakorlatban a kivizsgálás leggyakrabban olyan újszülötteknél indul el, akiknél prenatálisan igazolt vagy gyanított magzati CMV-fertőzés állt fenn, illetve azoknál, akik születéskor CMV-re utaló klinikai tüneteket mutatnak.4,11
Az újszülöttkori CMV-diagnózis időkritikus, mivel a fertőzést kizárólag akkor lehet congenitalisnak tekinteni, ha a vírust az élet első 21 napján belül sikerül kimutatni.3,4 Ezt követően a CMV kimutatása már nem különíthető el megbízhatóan a perinatális vagy posztnatális fertőzéstől, különösen anyatejes expozíció esetén.2 Ennek megfelelően minden olyan újszülöttnél, akinél cCMV gyanúja felmerül, a virológiai mintavételt haladéktalanul el kell végezni.2
A jelenlegi evidenciák alapján a cCMV laboratóriumi igazolásának legmegbízhatóbb módszere a CMV-PCR meghatározás nyál-vagy vizeletmintából, mivel ezekben a mintákban a vírus nagy mennyiségben ürül.7 A klinikai gyakorlatban a nyál-PCR könnyen kivitelezhető szűrőmódszerként, azonban fontos hangsúlyozni, hogy pozitív nyálmintát minden esetben vizelet-PCR-rel kell megerősíteni, mivel az anyatejjel átjutó CMV átmeneti nyálpozitivitást okozhat fals pozitív eredményként.2,7 A vizelet-PCR pozitivitása az élet első 21 napján belül egyértelműen igazolja a congenitalis CMV-fertőzést.2,7
KEZELÉS ÉS MENEDZSMENT
A cytomegalovírus-fertőzés kezelése terhesség alatt és újszülöttkorban eltérő megfontolásokat igényel. Míg a prenatális intervenció célja a vertikális átvitel csökkentése, addig az újszülöttkori kezelés a kialakult klinikai tünetek és a hosszú távú kimenetel javítására irányul.
Kezelési lehetőségek terhesség alatt
A korábban alkalmazott antivirális szerek, például a ganciklovir és a foscarnet terhesség alatti alkalmazása nem javasolt, mivel potenciális magzati toxicitásuk és teratogén kockázatuk miatt nem engedélyezettek várandósság idején.3,4,6 Az utóbbi években ezzel szemben egyre több klinikai vizsgálat foglalkozik az orálisan adható valaciklovir lehetséges szerepével a másodlagos prevencióban.
Egy randomizált, placebokontrollált vizsgálatban a napi 8 g dózisban alkalmazott valaciklovir szignifikánsan mérsékelte a magzati fertőződés arányát korai terhességi primer fertőzés esetén, majd további vizsgálatok és metaanalízisek is hasonló eredményeket közöltek.14,15 A kedvező hatás különösen akkor volt kifejezettebb, ha a kezelést a fertőzés felismerését követően mihamarabb elindították.15
Mindazonáltal a bizonyítékok minősége és az esetszámok alacsonyak, és a hosszú távú perinatális kimenetelre vonatkozó adatok hiányosak. Összességében a valaciklovir ígéretes lehetőségnek tűnik a magzati CMV-fertőzés megelőzésében, ugyanakkor a végleges következtetésekhez nagyobb esetszámú, randomizált vizsgálatokból származó további bizonyítékokra van szükség.6
Újszülöttkori és posztnatális menedzsment
Szimptómás veleszületett CMV-fertőzés esetén antivirális kezelés javasolt.4 Szájon át valganciklovir alkalmazható, míg súlyosabb klinikai állapotban intravénás ganciklovir indokolt lehet.16 A kezelések célja a vírusreplikáció csökkentése és a hosszú távú neurológiai, illetve hallási kimenetel javítása. Klinikai vizsgálatok alapján a megfelelően kiválasztott és időben elkezdett terápia kedvezően befolyásolhatja a hallásfunkciót és az idegrendszeri fejlődést.4
Az aszimptomatikus újszülöttek rutinszerű antivirális kezelése jelenleg nem ajánlott, mivel az evidenciák korlátozottak, és nincs egységes szakmai konszenzus a kezelés előnyeiről.4 Ezekben az esetekben a gondos klinikai megfigyelés és rendszeres utánkövetés javasolt.
A cCMV-fertőzés menedzsmentjének alapvető eleme a hosszú távú követés. A halláscsökkenés, látászavarok, neurológiai és fejlődési eltérések gyakran csak hónapokkal vagy évekkel a születés után válnak nyilvánvalóvá, ezért rendsze-res audiológiai, szemészeti, neurológiai és fejlődésneurológiai kontroll szük-séges.4
PREVENCIÓ, TANÁCSADÁS ÉS ÖSSZEGZÉS
A cytomegalovírus-fertőzés megelőzésében jelenleg korlátozottak a lehetőségek, mivel CMV-vakcina nem áll rendelkezésre.1 Ennek következtében a prevenció alapját elsősorban a nem specifikus, de hatékony higiéniai intézkedések és a megfelelő betegoktatás képezik.4
A CMV átvitelének kockázata jelentősen csökkenthető egyszerű higiénés szabályok betartásával. A legfontosabb fertőzési forrást a kisgyermekek jelentik, akik tartósan üríthetik a vírust nyálukkal és vizeletükkel. A várandós nők számára ezért kiemelten javasolt a rendszeres és alapos kézmosás pelenkázást, etetést vagy orrfújást követően, a közös evőeszköz-és pohárhasználat kerülése, valamint a kisgyermekek szájon csókolásának mellőzése. Bár ezek az intézkedések egyszerűek, hatékonyságuk nagymértékben függ attól, hogy a kismamák megfelelő tájékoztatást kapnak-e a fertőzés kockázatáról.6,8
A nőgyógyászati ellátás egyik legfontosabb gyakorlati dilemmája, hogy Magyarországon – a legtöbb nemzetközi ajánláshoz hasonlóan – a CMV-szerológiai vizsgálat nem része a kötelező, rutinszerű terhességi szűrésnek, mivel az univerzális szűrés várható előnyei és lehetséges következményei tekintetében jelenleg sincs teljes szakmai konszenzus.6
A magzati fertőzés igazolásának jelenleg legmegbízhatóbb módszere az amniocentézis során nyert magzatvízből végzett PCR-vizsgálat, azonban az eljárás – invazív jellegéből adódóan – még ha alacsony arányban is, vetélési kockázattal jár.4,8,11 Emiatt az indikáció minden esetben körültekintő, egyénre szabott mérlegelést igényel, figyelembe véve az anyai szerológiai eredményeket és az ultrahangos leleteket.4,11
Fontos hangsúlyozni, hogy a pozitív anyai CMV-szerológiai eredmény nem jelenti szükségszerűen magzati fertőzés vagy súlyos károsodás kialakulását. A veleszületett CMV-fertőzéssel született újszülöttek többsége tünetmentes a születéskor, ugyanakkor egy részükben késői manifesztáció (pl. szenzorineurális halláscsökkenés) alakulhat ki.1 Szintén bizonytalanságot jelent a nagy dózisú valaciklovir alkalmazása primer anyai fertőzés esetén: bár randomizált vizsgálat kedvező eredményeket mutatott a vertikális átvitel csökkentésében, a kezelés jelenleg még nem tekinthető egységesen elfogadott standard terápiának.15
Mindezek alapján a CMV nőgyógyászati vonatkozásában továbbra is a megelőzés kapja a legnagyobb hangsúlyt, mivel a diagnosztikai és terápiás lehetőségek korlátozottak.
Nyilatkozat. A közlemény más folyóiratban korábban nem jelent meg, és nincs elbírálás alatt. A cikk megírása, illetve a kutatómunka során a szerző anyagi támogatásban nem részesült. A szerzőnek nincs semmilyen érdekeltsége a közlemény megjelentetésével kapcsolatban. A dolgozat nem sérti a Helsinki deklaráció előírásait.
Levelezési cím:
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
Irodalom:
1. Papp Z. A perinatológia kézikönyve. Budapest, Medicina, 2018
2. Salomè S, Corrado FR, Mazzarelli LL, et al. Congenital cytomegalovirus infection: the state of the art and future perspectives. Front Pediatr 2023;11:1276912
3. Pontes KFM, Nardozza LMM, Peixoto AB, et al. Cytomegalovirus and Pregnancy: A Narrative Review. J Clin Med 2024;13(2):20240509
4. Rawlinson WD, Boppana SB, Fowler KB, et al. Congenital cytomegalovirus infection in pregnancy and the neonate: consensus recommendations for prevention, diagnosis, and therapy. The Lancet Infect Dis 2017;17(6):177–188
5. Njue A, Coyne C, Margulis AV, et al. The Role of Congenital Cytomegalovirus Infection in Adverse Birth Outcomes: A Review of the Potential Mechanisms. Viruses 2020;13(1):20
6. Khalil A, Heath PT, Jones CE, et al. Congenital Cytomegalovirus Infection: Update on Screening, Diagnosis and Treatment. BJOG: An Int J Obstet Gynaec 2025;132(2): 42–52
7. Leruez-Ville M, Chatzakis C, Lilleri D, et al. Consensus recommendation for prenatal, neonatal and postnatal management of congenital cytomegalovirus infection from the European congenital infection initiative (ECCI). Lancet Reg Health Eur 2024;40:100892
8. Papp Z. A várandósgondozás kézikönyve. Budapest, Medicina, 2016
9. Kagan KO, Hamprecht K. Cytomegalovirus infection in pregnancy. Arch Gynecol Obstet 2017;296(1):15–26
10. Revello MG, Gerna G. Diagnosis and management of human cytomegalovirus infection in the mother, fetus, and newborn infant. Clin Microbiol Rev 2002;15(4):680–715
11. Hughes BL, Gyamfi-Bannerman C. Diagnosis and antenatal management of congenital cytomegalovirus infection. Am J Obstet Gynecol 2016;214(6):5–11
12. Khalil A, Sotiriadis A, Chaoui R, et al. ISUOG Practice Guidelines: role of ultrasound in congenital infection. Ultras Obstet Gynecol 2020;56(1):128–151
13. Di Mascio D, Rizzo G, Khalil A, et al. Role of fetal magnetic resonance imaging in fetuses with congenital cytomegalovirus infection: multicenter study. Ultras Obstet Gynecol 2023;61(1):67–73
14. Chatzakis C, Bourgon N, Fourgeaud J, et al. The effect of valacyclovir on secondary prevention of congenital cytomegalovirus infection. Best Pract Res Clin Obstet Gynaecol 2025;103:102679
15. Shahar-Nissan K, Pardo J, Peled O, Krause I, et al. Valaciclovir to prevent vertical transmission of cytomegalovirus after maternal primary infection during pregnancy: a randomised, double-blind, placebo-controlled trial. Lancet 2020;396(10253):779–785
16. Shim GH. Treatment of congenital cytomegalovirus infection. Clin Exp Pediatr 2023;66(9):384–394
a szerző cikkei





