A mérföldkőnek számító DCCT vizsgálat új szakaszba lépett, és egy viszonylag új jelenségre összpontosít: az öregedésre 1-es típusú diabéteszben.

A DCCT (Diabetes Control and Complications Trial) mérföldkő a diabetológia szakirodalmában, eredményeit már 10 éve ismerjük. A vizsgálat igazolta, hogy 1-es típusú diabetesben az intenzív inzulinkezeléssel elért tartósan jó anyagcserehelyzet (alacsonyabb HbA1c-értékek) révén a késői microangiopathiás szövődmények kialakulása vagy a kezdeti szövődmények progressziója érdemben megelőzhető, illetve a progresszió jelentősen lassítható. A DCCT résztvevőit a vizsgálat lezárása után is követték, az eredményeket az EDIC (Epidemiology of Diabetes Interventions and Complications) kutatócsoport közli folyamatosan. A DCCT zárása utáni periódusban a betegek visszakerültek háziorvosukhoz, de az eredetileg konvencionálisan kezelt betegeknek felajánlották az intenzív inzulinkezelést. Bár a DCCT-t nem a macroangiopathiás szövődmények követésére tervezték, az itt tárgyalt közlemény arra hívja fel a figyelmet, hogy a DCCT évei alatt megvalósított közel-normoglykaemia érezteti előnyös hatását a macroangiopathiás szövődmények későbbi alakulásában is. A vizsgálat háttere A DCCT (Diabetes Control and Complications Trial) mérföldkő a diabetológia szakirodalmában, eredményeit már 10 éve ismerjük. A vizsgálat arra keresett választ, hogy 1-es típusú diabetesben az intenzív inzulinkezeléssel elért tartósan jó anyagcserehelyzet (alacsonyabb HbA1c-értékek) révén a késői microangiopathiás szövődmények kialakulása vagy a kezdeti szövődmények progressziója megelőzhető-e, késleltethető-e. A vizsgálatba bevont betegek vagy teljesen szövődménymentesek voltak (primer prevenciós csoport), vagy kezdeti microangiopathiás szövődményeik voltak (intervenciós [szekunder prevenciós] csoport). A vizsgálat tengelyében a retinopathia és a nephropathia követése állt, de adatokat gyűjtöttek a neuropathia diabetica kórlefolyásáról is. Tekintettel arra, hogy a vizsgálatba eredetileg bevont cukorbetegek viszonylag fiatalok (13–39 évesek) voltak, a macroangiopathiás szövődmények alakulásával kapcsolatban kevesebb információ volt remélhető. Az intenzív inzulinkezelésben részesülő betegcsoport adatait a konzervatív inzulinkezelésben részesülők adataival hasonlították össze.