Életének 51. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt  prof. dr. Veres Gábor gyermek-gasztroenterológus.

A gyermekkori növekedésihormon-hiányos (growth hormone deficiency, GHD) betegek hormonpótlását abba kell hagyni, ha az utolsó kezelési évben a növekedési sebességük nem haladja meg a 2 cm-t. Jelen közlemény azt taglalja, mi történik a továbbiakban ezekkel a fiatalokkal.

A cerebralis paresis (CP) az egyik leggyakoribb gyermekkori motorikus rendszert érintő rendellenesség. A kórképben az izomtónus-elváltozás, az egyensúly és a mozgáskoordináció zavara, továbbá a vázizom-rendszer növekedéssel járó fejlődési problémái együttesen okozzák a mozgási nehézséget, a kóros mozgásfejlődést és a patológiás járásképet. 

A hasfájás a leggyakoribb gyermekgyógyászati és gyermek-gasztroenterológiai problémák közé tartozik, azt is mondhatjuk, hogy az orvoshoz fordulás egyik általános indoka. Előfordulási gyakorisága a gyermekkorban 10–20% közé tehető, és jelenleg növekvő tendenciát mutat. Megkülönböztetünk akut, hirtelen fellépő és rövid ideig fennálló, valamint krónikus hasi fájdalmat.  Ez utóbbiról akkor beszélünk, ha a fájdalom – akár organikus, akár funkcionális eredettel – visszatérő jellegű, és legalább 2-3 hónapja tart. Az esetek  40–70%-ában az egyértelmű organikus okok kizárását követően funkcionális okok igazolódnak a betegség hátterében.

Az utóbbi évtizedben megfigyelhető változások alapjaiban változtatták meg a gyermekkori magasvérnyomás-betegségről kialakított véleményünket. Míg korábban a gyermekkori hypertonia ritka betegségnek számított – mintegy 0,5%-os prevalenciával –, a 2000-es évek óta azt tapasztaljuk, hogy a gyorsuló életmódváltozás következtében a gyermek-, illetve serdülőkori hypertonia ma már az egyik leggyakoribb krónikus „gyermekbetegségnek” számít, 3–6%-os prevalenciával.

A szájpadhasadékos gyermekeknél a nyílt orrhangzós beszéd mellett általában artikulációs zavarok is fennállnak, tehát egyrészt a beszédhang, másrészt az artikuláció zavarával is kell számolni, ezért igen összetett a feladat. Természetesen az egyes esetek között nagy különbségek adódhatnak. 

A savós vagy nyákos középfül-váladékgyülem (middle ear effusion, MEE)  az egyik leggyakoribb betegség a kisgyermekkorban (1. táblázat) . Fő kóroki tényezőjének a fülkürt funkcionális obstrukcióját tekintik, ami a megnövekedett fülkürt-compliance, a vízszintesebb fülkürtlefutás és a koponyabázis életkori anatómiai eltéréseinek a következménye. Az MEE jelenléte szinte általános a szájpadhasadékos (cleft palate, CP) gyermekek körében (2. táblázat) .

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Hasadék Centrumának fontos részlege az Állcsont-ortopédiai és Fogszabályozási Osztály, ahol a komplex ellátás részeként fogazati és állcsont-anomáliákkal kezeljük az ajak- és szájpadhasadékos gyermekeket. Az orthodontiai kezelést részletes anamnézisfelvétellel, modern képalkotó eljárásokkal készült felvételek kiértékelésével, illetve gipszminta-analízissel felállított diagnózis alapján végezzük. Pácienseinket a meghatározott szakmai irányelvek szerint, személyre szabottan kidolgozott terv alapján kezeljük, egyéb szakterületeket képviselő kollégákkal történő rendszeres konzultáció alapján.

Magyarországon jelenleg körülbelül 1700 ajak- és szájpadhasadékos gyermeket és nagyságrendileg ugyanennyi felnőttet, azaz több mint 3000 embert érint ez az eltérés. Évente több mint 150 gyermek születik valamilyen hasadékkal, ami azt jelenti, hogy 1000 élve született gyermek közül kettőt érint a kórkép.

Az arc harmonikus fejlődésében egyformán szerepet játszik a genetikai kód, a szkeletális és a muszkuláris harmónia, és az egyéb külső tényezők. Az arckoponya fejlődéséhez elengedhetetlen az orrtok és az orrsövény zavartalan fejlődése, mert itt helyezkedik el az arc elsődleges növekedési centruma. Az izmok húzása aktiválja a másodlagos növekedési központokat, és gátolja az arc suturáinak idő előtti elcsontosodását. Ez a funkcionális hatás, valamint az endogén genetikus hatások közösen alakítják az arcfejlődést.  Ajak-, állcsont-, illetve szájpadhasadék esetén az arckoponya vertikális növekedése zavart szenved, tovább súlyosbítva a fejlődési zavart.