A praszinezumab csökkentette a motoros tünetek súlyosbodását gyorsan progrediáló Parkinson-kóros betegeknél.

Egy új vizsgálat szerint nem csak előrehaladott, hanem korai Parkinson-kórban is enyhíthető a betegség progressziója mély agyi stimulációval.

Az enyhe tünetekkel járó Parkinson-kór kezelésének szükségességét gyak­ran vitatják, mivel a betegek egy része az enyhe tünetek miatt nem érzi szükségesnek a gyógyszeres kezelés elindítását. Két randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat eredményeinek utólagos értékelése alap­ján a rotigotinkezelés hosszú távon hatásosabbnak és előnyösebbnek bi­zonyult akkor, ha korán bevezették, mint akkor, ha 6 hónapot vártak az elindításával.

Expert Opinion on Pharmacotherapy, 2015. október

A Parkinson-betegség (PD, Parkinson’s disease) érinti az akaratlagos mozgásokat és az autonóm működéseket, beleértve a nyelést is. A diszfágia fatális tünet lehet Parkinson-betegségben, csakúgy, mint az egyéb neurodegeneratív kórképekben, mivel gyakran vezet aspirációhoz, fulladáshoz vagy aspirációs pneumóniához. Az antiparkinson gyógyszerek hatása a nyelészavarra vitatott, de néhány tanulmány azt mutatja, hogy az apomorfin, mint dopaminagonista csökkenti a nyelészavart egyes Parkinson-betegekben. Ez a hatóanyag javítja a garat működését a táplálék garatban való áthaladásához szükséges időtartam (PTD, pharyngeal transit duration) mérése alapján. Az apomorfin alkalmazható nyelészavarral küzdő betegnél is, mivel szubkután injekció formájában adható, de ugyanakkor invazív beavatkozást jelent, vagy ismételt szúrás, vagy folyamatos adagolást biztosító pumpa beültetésével.

Az alvászavar az egyik legtöbb problémát okozó panasz a Parkinson-betegség sokszínű nem motoros tünetei közül. Akár a betegek 96%-ában előfordulhat és a betegséget okozó degeneratív folyamat velejárójának tekinthető. Az alvászavarok részben a dopaminreszponzív motoros deficit következményének tarthatók, nagymértékben azonban olyan speciális eltérések állnak a háttérben, amelyeknek a hagyományos terápiára való reagálása egyelőre nem ismert. Az utóbbi évtizedben a poliszomnográfia (PSG) elfogadott eljárás lett az alvás szerkezetének tanulmányozásában és a Parkinson-betegségben előforduló alváshomeosztázis fogalmának meghatározásában. A PSG hozzájárul az alvásmintázat és a gyógyszeres kezelés közötti kapcsolat vizsgálatához is. 

A fájdalom a Parkinson-kór (PD) gyakori (prevalenciája 40−85%), azonban alulkezelt tünete, amit a betegek 10%-a a betegség legzavaróbb velejárójaként említ. Patofiziológiája még nem teljesen feltárt, társulhat a motoros tünetekhez (szekunder fájdalom), és lehet a betegség során csökkent fájdalomérzékelési küszöb következménye is. Erőssége mérhető a 11 pontos Likert fájdalomskála és egy PD-specifikus skála, a jelen pilot vizsgálatban validált King-féle PD fájdalomskála (KPPS) segítségével is.

A Parkinson-betegség (Parkinson’s disease, PD) komoly hatással van a betegek mindennapi tevékenységeire, melyet legtöbbször gyógyszeresen vagy válogatott esetekben sebészileg kezelünk. A kezelések ellenére a betegek romló motoros tünetekkel, elesésekkel, mentálhigiénés zavarokkal és nem motoros tünetekkel küzdenek. A fizioterápia (physiotherapy PT) és az ergoterápia (occupational therapy OT) tradicionálisan a betegség későbbi fázisaiban alkalmazott kezelésformák, melyek elérhetősége régiónként igen eltérő lehet. 

A PD nem motoros és motoros aspektusai egyaránt befolyásolják a betegek mindennapi életét és egészséggel összefüggő életminőségét

Szoros összefüggés igazolódott a nem motoros tünetek száma és az általuk okozott betegségterhek között.

Az összefoglalt közlemény a CLEOPATRA-PD és a PREFER vizsgálat nyílt jelölésű kiterjesztésének adatait hozta nyilvánosságra. A vizsgálatok célja a kiegészítő transzdermális rotigotinkezelés hosszú távú biztonságosságát, tolerálhatóságát és hatásosságát elemezték előrehaladott PD-ben szenvedő betegek bevonásával.