Ígéretes eredmények gyorsan progrediáló Parkinson-kórban

A Nature Medicine folyóiratban április 15-én jelent meg a fázis II PASADENA klinikai vizsgálat eredményeinek összefoglalása, amelynek legfőbb eredménye szerint a praszinezumab monoklonális antitest csökkenti a motoros állapotromlás jeleit a gyorsan progrediáló Parkinson-kórban szenvedő betegeknél – ami azért érdekes, mert a lassan progrediáló betegség esetén ez a hatás nem bizonyult szignifikánsnak.

Jelenleg nem létezik betegségmódosító kezelés a Parkinson-kór kezelésében. Az alfa-szinuklein aggregációja az agyban a Parkinson-kór egyik legfőbb jellemzője, és számos preklinikai vizsgálat azt sugallta, hogy ez a patológia a betegség progressziójának egyik legfontosabb mozgatórugója. A praszinezumab az első olyan kísérleti fázisban levő monoklonális antitest, amelyet úgy terveztek, hogy az aggregált alfa-szinukleinhez kötődjön, lehetővé téve annak lebontását. Ezt a hatóanyagot korábban 316 korai stádiumú Parkinson-kóros betegnél értékelték a fázis II. PASADENA klinikai vizsgálatban, de úgy találták, hogy ebben a betegcsoportban nem volt jelentős hatása a betegség progressziójára. Már ekkor is látszott azonban, hogy a kezelés hatása a vizsgálatban részt vevő betegeknél igencsak eltérő volt.

Gennaro Pagano és munkatársai a praszinezumab motoros tünetek progressziójára gyakorolt lehetséges hatásait a mostani vizsgálat során négy előre meghatározott alcsoportban elemezték. Az alcsoportok közül mindegyiknél gyorsan progrediáló motoros tünetei voltak jelen, közöttük a monoamin-oxidáz B (MAO-B) gátlók kezdeti alkalmazása, a betegség Hoehn-Yahr skálán elfoglalt értéke, a gyors szemmozgású (REM) alvási fázisban bekövetkező viselkedési zavar és a diffúz malignus fenotípusok jelentették a különbéget.

A kutatók megállapították, hogy a praszinezumab-kezelés 52 hét után minden gyorsan progrediáló alcsoportban csökkentette a motoros tünetek romlását a placebóval kezelt betegek motoros tüneteihez képest. Ez a hatás ugyanakkor nem volt megfigyelhető a PASADENA vizsgálat lassan progrediáló betegségben szenvedő alcsoportjaiban. A motoros tünetek értékelésére a Movement Disorder Society Unified PD rating scale (MDS-UPDRS) III. részének felhasználásával került sor, amely a Parkinson-kóros betegeknél a motoros tünetek számszerűsítésére szolgáló, 1967-ben kidolgozott standard klinikai értékelő skála.

Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a praszinezumab klinikai hatékonysága körülbelül egy év múlva jelentkezik, és csak a gyorsan progrediáló Parkinson-kórban szenvedő betegek esetében szignifikáns. További kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy a praszinezumab hatásos lehet-e a betegség lassabb progresszióját mutató betegeknél hosszabb kezelési időtartamot követően; ezt jelenleg már vizsgálják a PASADENA vizsgálat kiterjesztett időtartamú, nyílt elrendezésű fázisában. Ugyanakkor további vizsgálatokra van szükség a gyorsan progrediáló Parkinson-kórban szenvedő betegek esetében megállapított hatás megerősítése érdekében is. Ennek értékelési is folyamatban van, még pedig egy nagy kiterjedésű fázis II. vizsgálatban (a PADOVA vizsgálatban).

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

New drug may slow rapid progression of Parkinson's disease

Prasinezumab slows motor progression in rapidly progressing early-stage Parkinson’s disease

Irodalmi hivatkozás:

Gennaro Pagano et al, Prasinezumab slows motor progression in rapidly progressing early-stage Parkinson's disease, Nature Medicine (2024). DOI: 10.1038/s41591-024-02886-y