Gerincvelői “neuroprotézis” Parkinson-kórban
Újra képes járni egy 62 éves, 30 éve Parkinson-kórban szenvedő férfi az implantátumoknak köszönhetően.
- Új szerológiai marker Parkinson-kór kimutatására
- Okosórák adataiból jelezhető előre a Parkinson-kór
- A bélben kezdődik a Parkinson-kór?
- Testmozgással a Parkinson-kór rosszabbodása ellen
- Triklór-etilén lehet a Parkinson-kór egyik oka
- Olcsó vérteszt az Alzheimer-kór korai kimutatására
- A demenciák gyógyszeres kezelése
- Fókuszált ultrahangos kezelés a Parkinson-kór tüneteire
- Génterápia neurológiai kórképekben
- A Parkinson-kór
- Tánc a jobb egészségért
- Buntanetap Alzheimer- és Parkinson-kórban
- Trans-auricularis nervus vagus stimuláció Parkinson kórban
A Nature Medicine november 6-án jelentette meg a Swiss Federal Institute of Technology Lausanne kutatócsoportjának közleményét, amelyben egy áttörést jelentő, sikeres beavatkozásról számoltak be Parkinson-kór kezelésében: egy előrehaladott betegségben szenvedő férfi a gerincvelőjébe ültetett elektródáknak köszönhetően ismét szinte normálisan tud járni. Ezt a technológiát a kutatók korábban paraplégiás betegeken alkalmazták, majd főemlősökön kipróbálva döntöttek úgy, hogy Parkinson-kóros betegek esetében is használható lehet.
Marc, a 62 éves, Franciaországban élő beteg 30 éve szenvedett a betegségben, és mozgásában erős korlátozást jelentettek a “lefagyásos” epizódok”.
“Ha akadályba ütközöl, vagy ha valaki váratlanul elhalad előtted, elkezdesz "lefagyni", és nagyon valószínű, hogy elesel” - nyilatkozta a beteg. “A Svájcban elvégzett műtétet követően viszont most oda megyek, ahová szeretnék, nem kell többet félnem attól, hogy lefagyok.”
A beavatkozást Jocelyne Bloch sebész és Gregoire Courtine neurológus által vezetett team végezte el, melynek során egy “neuroprotézisnek” nevezett komplex elektródarendszert ültetett be a beteg gerincvelőjének kulcsfontosságú pontjaira.
A Parkinson-kóros betegek esetében az agy és a gerincvelő közötti kommunikáció a dopamintermelő idegsejtek fokozatos ritkulása és neurotranszmitter-termelő képességük csökkenése miatt károsodott. Ezért a beültetett neuroprotézisnek nemcsak elektromos ingereket kell küldenie ahhoz, hogy a beteg számára lehetővé tegye a mozgást, hanem az agy szerepét is át kell vennie az ingerlés megfelelő időzítésével, hogy az így létrejövő mozgások megfeleljenek a beteg akaratának.
“Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy a lábakban elhelyezett kis érzékelőkkel fogjuk mérni az úgynevezett maradék mozgásokat, tehát a lépési szándékot” - nyilatkozta Courtine. “Ennek köszönhetően tudni fogjuk, hogy az illető éppen menni vagy megállni akar-e, és erre reagálva tudjuk beállítani az ingerlést. Betegünk közel két éven át napi nagyjából nyolc órán át használja már a neuroprotézist, és sokkal könnyebben képes járni. Olyannyira, hogy éppen egy brazíliai utazást tervez. Betegünk elmondta, hogy az implantátum még közel sem tökéletes, hiszen a járás még mindig fokozott koncentrációt igényel, különösen lépcsőzéskor.”
A svájci orvoscsoport most egy hat Parkinson-kóros betegből álló csoporttal dolgozik együtt, a cél pedig az, hogy megismerjék, hogyan segíthet a neuroprotézis másoknak, mivel a betegség egyénileg meglehetősen különböző módon érinti az embereket. Ez az egyik kérdéses pont a beavatkozással kapcsolatban, a másik pedig az, hogy az invazív implantátummal történő kezelés meglehetősen drága, ez erősen limitálja, hogy hány beteg férhet majd hozzá.
A beavatkozást vezető Dr. Bloch és Courtine egy Onward nevű startupot indított, amely a kezelés elterjesztésének jövőbeli lehetőségeit támogatja majd.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Spinal implant allows Parkinson's patient to walk again
A spinal cord neuroprosthesis for locomotor deficits due to Parkinson’s disease
Spinal stimulation for unfreezing gait in Parkinson’s disease
Irodalmi hivatkozás:
Karunesh Ganguly, A spinal cord neuroprosthesis for locomotor deficits due to Parkinson's disease, Nature Medicine (2023). DOI: 10.1038/s41591-023-02584-1.
News & Views: Spinal stimulation for unfreezing gait in Parkinson's disease, Nature Medicine (2023). DOI: 10.1038/s41591-023-02604-0 , www.nature.com/articles/s41591-023-02604-0