Trans-auricularis nervus vagus stimuláció Parkinson kórban

A gyermekcipőben járó non-invazív agyi stimulációban a legújabb kutatások fényében jelentős potenciál rejlikA ta-VNS rendkívül intelligens terápiás megközelítés, amennyiben a gyógyszeres terápiát a beteg rosszul viseli, illetve invazív megoldások nem jönnek szóba.

A javulás mértéke

A nervus vagus az autonom idegrendszer fontos része. Az ideg kisebb auricularis ága a főtörzshöz csatlakozva részt vesz fontos információk továbbításában, többek között a Parkinson kórban szerepet játszó agyi struktúrákhoz is, mint például a locus coeruleus, a substantia nigra, a hippocampus, a thalamus, és a prefrontalis cortex.

Korábbi állatkísérletekben sikerült a motoros funkciók javulását bizonyítani, amit a megemelkedett dopamin és noradrenalin felszabadulással magyaráztak. Ezen felül a Parkinson kórban fontos agyi struktúrákban csökkent a sejthalál, valamint az oxidatív stressz és a neuroinflammatio is.

A fenti eredményeket követően rohamosan nőtt az érdeklődés a terápia gyakorlati alkalmazása iránt, főleg mivel a nervus vagust non-invazívan, a külső fülnél is lehet stimulálni.

A jelen kutatásban harminc, 40-79 éves kor közötti enyhe vagy középsúlyos, Parkinson kórban szenvedő, kaukázusi beteg vett részt. Számszerűsítve Hoehn Jahr stádiumuk 2-3, Montreal Cognitive Assessment pontszámuk pedig legalább 24.A betegek mindegyike tízszer egy óra, valódi vagy színlelt stimulációban részesült a vizsgálat lefolyásának két hetében.A külső fülhöz csatlakozó elektródákon keresztül a leadott áram erősségét individualizálták, úgy, hogy a személyes szenzoros ingerküszöböt enyhén meghaladja.

A betegek a kezelés nyomán a fizioterápiában izomstimulációra használt transcutan elektromos ingerléshez hasonlítható ‘csiklandós’ érzést tapasztaltak. A kontroll csoportban ugyanezt az érzést jelezték, tehát nem tudták megmondani, hogy valójában nem részesültek aktív stimulációban.A kezelést minden résztvevő jól tolerálta, fájdalmat nem jeleztek, kellemetlennek nem érezték, valamint a nervus vagus autonom funkciójából eredő paraszimpatikus hatás sem okozott negatív eltérést a kontrollált fiziológiai paraméterekben (pulzus, vérnyomás).A Parkinson kór tünetei legalább három ponttal javultak a Unified Parkinson’s Disease Rating System III skáláján 8 aktív csoportba, valamint 4 kontroll csoportba sorolt betegnél. A javulás leginkább a tremorban és a bradykinaesiaban jelentkezett.

Kiemelkedő eredmény

Érdekes módon statisztikailag szignifikáns különbség adódott a két csoport között a szemantikai, valamint a fonemikus folyékonyság terén. Az előbbi vizsgálata során a betegnek adott idő alatt adott kategóriába tartozó fogalmakat kell megneveznie, az utóbbiban hasonló körülmények között meghatározott kezdőbetűjű szavakat kell mondania.Meglepő, hogy ezen a területen a stimulált csoport a kontroll csoportnál rosszabb eredményt ért el.

Ez a jelenség a stimuláció prefrontális kéregre terjedésével lehet magyarázható, amely régió ezen funkciókért is felelős. Tehát a motorikus javulás a kognitív hanyatlással együtt járhat az ideg túl ingerlésének esetén.

Fontos észben tartani, hogy a vizsgálat kis esetszámot foglal magába. Lehetséges, hogy több betegen vizsgálva nem tapasztalnánk szignifikáns különbséget a kognitív képességekben. Fontos továbbá, hogy ezen különbségek csak ideiglenesek voltak, illetve csak specifikus próbákkal váltak kimutathatóvá, a vizsgálati alanyok maguktól nem vették őket észre.

Mindent összegezve ez a meglepő eredmény rávilágít milyen fontos, hogy a jövőben alaposabban megismerjük az optimális stimulushoz szükséges időt és áramerősséget.A jövőben otthoni eszközök használatával lehetőség nyílik a hosszabb, 6 hónapos ingerlés eredményeinek vizsgálatára is. A vagus ingerlés egyéb kórképekben, például epilepsziában és depresszióban is több ideig tarthat mire a kívánt eredményt eléri.

A hatásmechanizmus megismerésének kedvéért a stimulációt funkcionális MRI készülékben is el végzik, amivel a feltételezések helyett az ingerlés pontos anatómiájáról nyerhetünk információt.

A fent említetteken kívül semmilyen kognitív eltérés nem mutatkozott a két csoport között az elvégzett teszteken és a szubjektív megélésben sem, mint például fáradtság, mentális blokkolás, illetve alvásminőség.

A stimulációs terápia ideális lehet idős páciensek esetében, ahol a gyógyszerinterakciók megnehezítik az orális kezelést. Főleg, ha a betegek neuropszichiátriai kórképekben is szenvednek (e.g. depresszió, szorongás). Ebben a helyzetben a per os terápiát különösen rosszul tolerálhatják, valamint az invazív megoldások (pl.: mély agyi stimuláció - DBS) relatív kontraindikációja is fennáll.

Amennyiben a jövőbeli vizsgálatok megerősítik a ta-VNS terápiás hasznát, ‘széles körű megoldást nyújthat az invazív vagy gyógyszeres kezelésre nem alkalmas betegeknek’.

A beavatkozásnak jelentős mellékhatásai lehetnek, mint a fent említett kognitív funkciók csökkenése, amiket a jövőbeli kutatásoknak fontos részleteiben kivizsgálni.

Forrás: https://www.medscape.com/viewarticle/979859

International Congress of Parkinson's Disease and Movement Disorders (MDS) 2022: Abstract 727. Presented September 16, 2022.