Mély agyi stimuláció korai Parkinson-kórban
Egy új vizsgálat szerint nem csak előrehaladott, hanem korai Parkinson-kórban is enyhíthető a betegség progressziója mély agyi stimulációval.
- Agyi stimulátor Parkinson-kór kezelésére
- Látászavarok Parkinson-kórban
- Újabb Parkinson-kór elleni készítmény
- Inbrija a Parkinson-kór „off” epizódjainak kezelésére
- Parkinson-kór kezelésére szolgáló inhalációs por
- A Parkinson-kór klinikai altípusai
- A kávéfogyasztás védhet a Parkinson-betegséggel szemben
Egy frissen megjelent tanulmány szerint korai Parkinson kórban a nucleus subthalamicus (STN) mély agyi stimulációja (DBS, Deep Brain Stimulation) csökkenti a kombinált gyógyszeres kezelések szükségességét és a betegség progressziójának kockázatát is a standard gyógyszeres kezeléshez képest.
A mellékhatások azonosan alakultak a DBS plusz gyógyszeres kezelést és az egyedüli gyógyszeres kezelést kapó betegek csoportjában. A DBS-t kapó betegek szignifikánsan alacsonyabb napi levodopa ekvivalens dózist (LEDD) igényeltek, és ritkábban volt szükség többgyógyszeres kezelésre (polifarmáciára), mint azoknál a betegeknél, akik kizárólag gyógyszeres kezelésben részesültek.
Egy pilot vizsgálat kiterjesztése
Már korábbi vizsgálatokban is leírták, hogy a DBS optimális gyógyszeres kezeléssel kombinálva közepes és előrehaladott stádiumú Parkinson-kórban előnyösebb az egyedüli gyógyszeres kezeléseknél. Ezért Dr. David Charles (Vanderbilt University, Nashville, Tenn.) és munkatársai egy randomizált, vak pilot vizsgálat keretében azt kívánták megtudni, hogy a nucleus subthalamicus mély agyi stimulációja (STN DBS) korai stádiumú Parkinsonos betegben is biztonságosan alkalmazható-e, és a kezelést a betegek hogyan tolerálják. A Neurology c. folyóiratban 2020. június 29-én online megjelent pilot vizsgálatukba vont, korai Parkinson-kórban szenvedő, a a Hoehn-Yahr skálán II stádiumú 30 beteg életkora 50 és 75 év között változott, 6 hónaptól 4 évig terjedő ideje álltak gyógyszeres kezelés alatt, nem volt diszkinéziájuk és egyéb motoros fluktuációjuk. A random módon kialakított két egyenlő számú betegcsoport egyike optimális gyógyszeres kezelést kapott, a másik csoportban az optimális gyógyszeres kezelést STN DBS -al egészítették ki. A betegeket két éven keresztül 6 hónaponként kontrollálták. Az eredmények szerint az STN DBS biztonságos, és lelassítja a nyugalmi tremor progresszióját.
Az előrehaladott Parkinson-kórban végzett vizsgálatok adatain kívül alig tudunk valamit a DBS hosszútávú hatásairól. Prospektív vizsgálatok szerint előrehaladott Parkinson-kórban a DBS 5-10 év után motoros előnyökkel jár, bár ezekben a vizsgálatokban nem szerepeltettek kontroll csoportként olyan betegek, akik csak gyógyszeres kezelésben részesültek. Fontos tehát megtudni a DBS hatásának tartósságát korai Parkinsonos betegekben, hiszen őket a stimuláció után hosszabban lehet megfigyelni.
A DBS lassíthatja a nyugalmi tremor progresszióját
A szerzők a pilot vizsgálat befejezése után felkérték a betegeket egy megfigyeléses követésben való részvételre. Mind a 29 beteg, aki a pilot vizsgálatot kompletten befejezte, beleegyezett a kiindulás utáni 3, 4 és 5 évvel végzett követéses vizsgálatokban való részvételre. Ezek a vizsgálatok megegyeztek a pilot vizsgálatban alkalmazottakkal, a betegek értékelték a(z) Unified Parkinson’s Disease Rating skála (UPDRS) III-t vakon végzett videófelvételek alapján. A rigiditást nem mérték, viszont feljegyezték a betegek által szedett szerek levodopa ekvivalens napi dózisát (LEDD) és a DBS során leadott teljes elektromos energiát (TEED). A mellékhatásokat enyhe, közepes és súlyos kategóriákba sorolták.
Végső értékelésre csak 28 beteg volt alkalmas. Az öt éves követéskor a résztvevők átlagos életkora 66,1 év volt és átlagosan 7,2 éve álltak Parkinson-kór miatti gyógyszeres kezelés alatt. Haláleset nem fordult elő. A követési időszak alatt 4 olyan beteg részesült DBS kezelésben, akik eredetileg csak az optimális gyógyszerese kezelést kapták a pilot vizsgálat során.
A korai DBS-t kapó betegeknél az 5 év során a legrosszabb UPDRS III odds aránya (OR) 0,42 volt a gyógyszeres csoporttal való összehasonlításban. A kutatók szerint klinikailag fontos megfigyelés, hogy az átlagos UPDRS III értékek különbsége a csoportok randomizációja után 3,70 volt. A korai DBS csoportban a nyugalmi tremor OR-je 0,21 volt a gyógyszeres csoport OR-jával öszehasonlítva. A korai DBS csoportban a magasabb LEDD-et igénylő OR 0,26-os volt a gyógyszeres kezelést kapókhoz képest, azaz az átlagos LEDD különbsége a két csoport között szignifikánsan a DBS mellett szólt. 5 év után a gyógyszeres csoport 93%-ában, addig a DBS csoport csak 43%-ában volt szükség kombinált gyógyszeres kezelésre. Kiinduláskor nem volt különbség a dyskinéziában a két betegcsoport között, viszont 5 év múlva a gyógyszeres csoportban 50%-ban, a DBS csoportban csak 21%-ban fordult elő dyskinézia, bár ez a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. A mellékhatásprofil a két csoportban azonosan alakult. 5 esetben a műtét, vagy a DBS készülék okozott a követés során mellékhatást. A 13, vizsgálattal összefüggő mellékhatás közül a nausea volt a leggyakoribb.
A legfontosabb megfigyelés az volt, hogy a korai Parkinson-kórban alkalmazott DBS csökkenti a betegség progresszióját, ez II osztályú bizonyíték. Azonban a szerzők is hangsúlyozzák, hogy mielőtt a kezelési gyakorlatot megváltoztatnánk, I osztályú bizonyítékokhoz kell jutnunk, és ennek érdekében egy multicentrikus, Fázis III vizsgálatot indítanak az FDA engedélyével, melybe közepes és előrehaladott stádiumú Parkinson-kóros betegeket is bevonnak.
Dr. Peter A. LeWitt (Sastry Foundation Endowed Chair in Neurology at Wayne State University Detroit) megjegyezte, hogy a korai DBS-sel meg lehet előzni a néhány éves levodopa kezelés melletti dyskinéziát. Ugyanakkor az agyi beavatkozás nem kockázatmentes, és nagyon drága. Bizonyító erejű vizsgálatokat tart szükségesnek ahhoz, hogy a DBS-t a Parkinson-kór kezelésére használjuk.
Források:
