Elektromos stimuláció Parkinsonos egereken
Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint a kis energiacsomagok formájában célzottan alkalmazott elektromos stimuláció egereken a mellékhatások veszélye nélkül javíthatja a kezelés hatásosságát.
A Parkinson Alapítvány adatai szerint világszerte több mint 10 millió ember él Parkinson-betegséggel. A folyamatosan progrediáló neurológiai kórállapot jellemzője a tremor, a mozgások lelassulása és az izommerevség. A Science című lapban nemrégiben nyilvánosságra hozott új vizsgálatban a mély agyi stimuláció hatását elemezték a Parkinson-betegség kezelésében.
A Parkinson-betegség a substantia nigrában lévő neuronok progresszív degenerációjára vezethető vissza, ez a neuronpusztulás pedig zavart okoz a dopamin neurotranszmitter termelésében. A Parkinson-betegség kezelésének alapja a dopaminhiány pótlását szolgáló levodopa alkalmazása. A gyógyszeres terápia hatásossága azonban idővel csökken, ráadásul szedése kapcsán egyes betegeknél motoros szövődmények alakulnak ki. Amennyiben a gyógyszeres kezelési lehetőségek kimerülnek, számos más kórképhez (pl. disztónia, epilepszia, obszesszív-kompulzív zavar) hasonlóan a Parkinson-betegség kezelésében is alkalmazható a nagy frekvenciájú mély agyi stimuláció. A kezelés története egészen 1989-ig nyúlik vissza, amikor először sikerült ezzel a módszerrel enyhíteni a Parkinson-betegséget kísérő tremort. A betegség egyes tünetei jól reagálnak erre a típusú kezelésre, ugyanakkor az elektromos stimuláció nem kívánt mellékhatásokat okoz, például a depressziót, a pszichózist és az impulzuskontroll zavarait. Mindezeken túl a kezelés további hátránya, hogy a stimuláció abbahagyását követően a kezdetben javulást mutató tünetek viszonylag rövid idő alatt visszatérhetnek.
A pittsburgh-i Carnegie Mellon University kutatóinak korábbi vizsgálatai azt mutatták, hogy bizonyos neuronok célzott stimulációjával, úgynevezett optogenetikus manipulációval tartós terápiás hatást sikerült elérni kísérleti egereknél. Az optogenetika egy olyan technológia, melynek segítségével a kutatók bizonyos neuronok aktivitását fény alkalmazásával képesek serkenteni vagy gátolni. Mivel az optogenetika humán alkalmazása egyelőre gyermekcipőben jár, a közlemény szerzői egérmodellen végzett kísérletek mellett döntöttek. Azt találták, hogy rövid energiacsomagokban leadott elektromos stimulációval sikerült adott neuronokat megcélozni. E célzott terápia hatására a mozgás már néhány órával a stimuláció után rendeződött, és a javulás tartósan fennmaradt, tartós terápiás hatást eredményezve a kísérleti állatoknál.
A szerzők kiemelik, hogy a terápiás hatás szempontjából nem az elektromos stimuláció időzítése a kulcsfontosságú, hanem az, hogy pontosan mely neuronokat célozzák meg a kezeléssel. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy addig ne támasszunk felesleges várakozást az új terápiás módszerrel kapcsolatosan, míg nem sikerül hasonló eredményeket elérni főemlősökön, illetve humán körülmények között is. Ha azonban sikerül az eredményeket embereken is reprodukálni, akkor ez forradalmi változást hozhat a Parkinson-betegség kezelésében. Az ezzel kapcsolatos remények azért nem alaptalanok, mert a kísérletek során alkalmazott elektromos stimuláció frekvenciája a klinikai használatra is engedélyezett tartományba esik.
