A tiazid és tiazidszerű diuretikumok régóta a magasvérnyomás-betegség kezelésének alapját képezik, utóbbi csoport esetében pedig számos nagy klinikai vizsgálat igazolta morbiditást és mortalitást csökkentő hatásukat (ALLHAT, PATS, HYVET). Ugyanakkor a tiazid diuretikumok esetében ismer­tek a kedvezőtlen metabolikus hatások: többek között a hiperlipidémia, az inzulinrezisztencia, a hiperglikémia és az újonnan kialakuló diabétesz kockázatát növelhetik. Mivel a kedvezőtlen hatások dózisfüggő módon jelentkezhetnek, ezért az ilyen gyógyszereket elsősorban alacsony dózis­ban alkalmazzák.

Az egészségi mutatók és a bélmikrobiom összetétele alapján rangsorolták a bélflórát alkotó 50-50 legkedvezőbb és legártalmasabb baktériumfajt.

Az alapellátásnak kulcsszerepe van a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz felismerésében, gondozásában, a szövődmények megelőzésében, valamint a betegedukációban. Az alábbi tanulmány célja, hogy áttekintse a magyar­országi diabetológiai gondozás jelenlegi helyzetét – különös tekintettel az alapellátásra –, azonosítsa a főbb kihívásokat, és javaslatokat fogalmazzon meg a rendszer fejlesztésére.

Az IMPACT kutatócsoportjának eredményei szerint a normál vércukorszint elérése igenis lehetséges prediabéteszes populációban, és jobb eredményeket hoz, mint a progresszió lassítása.

A naponta egyszer, tabletta formában szedhető készítmény ígéretes eredményeket mutatott az ATTAIN-2 klinikai vizsgálatban.

Egy szelektív IRE1α kináz inhibitor képes hatékonyan meggátolni a tüdőszövetekben bekövetkező hegesedést.

Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése fel­veti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.

Az M6 obszervációs vizsgálat eredményei szerint a metabolikus sebészet és a GLP-1 agonisták együttes alkalmazásával érhetők el a legjobb tartós eredmények.

Egy japán kutatás eredményei szerint a férfiak és a nők barna zsírszövete eltérő biokémai útvonalakat használ - ezért hatékonyabb a nőkben a szövet hőtermelése.

Az immunrendszer elkerülésében a daganatok jól vizsgáznak: mi lenne, ha ezt az elkerülő mechanizmust az 1-es típusú cukorbetegség gyógyításában használnánk?