A betegek csaknem fele egy éven belül abbahagyja a GLP-1 terápiát. Az abbahagyást követő testsúlygyarapodás viszont ösztönzőleg hat az újrakezdésre.

Egy kettős SGLT1/2-gátló az SGLT 2-gátlók eddig már megismert kedvező kardiovaszkuláris és renális hatásai mellett újabb súlyos betegségekkel szemben is védelmet nyújthat.

A kardiovaszkuláris (CV) betegségek előfordulása és mortalitása Európa számos országában csökkenő tendenciát mutat, de még mindig a megbe­tegedések és a halálozás egyik fő oka. A kardiovaszkuláris kockázat függ attól, hogy látszólag egészséges vagy már ismert CV betegségben szenvedő populációt vizsgálunk-e, de a földrajzi régió vagy egy-egy major rizikófak­tor is jelentősen befolyásolhatja a CV rizikót. Az elmúlt években különböző betegcsoportokra kialakított, újabb kockázatértékelési módszerek isme­rete és használata elősegítheti az emelkedett CV rizikójú egyének időbeni azonosítását és kezelését, ezáltal a CV eredetű mortalitás csökkenését.

Az immunellenőrzési pontot gátlókkal (immune checkpoint inhibitors, ICI) végzett immunterápia a daganatos betegellátás útján forradalmi változásokat hozott. Ezek a kezelések hatékonyak a hagyományos ke­moterápiával szemben ellenálló daganatok esetében is, azonban egyedi mellékhatásprofillal rendelkeznek. Az ICI-k képesek serkenteni az immun­rendszer tumorellenes aktivitását, ugyanakkor a szervezet öntoleranciá­jának megbontása miatt autoimmun reakciókat is kiválthatnak. Az egyik legfontosabb szövődménycsoport az endokrin rendellenességek, amelyek gyakran végleges hormonhiányhoz vezetnek. A cikk részletesen tárgyalja az ICI-kezelések által okozott endokrin mellékhatásokat, azok felismerését, diagnosztikai lépéseit és kezelési lehetőségeit.

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) gyakran más légzőszervi kórkép társbe­tegsége. A két betegség egyidejű fennállása (overlap szindróma) magasabb morbiditáshoz és mortalitáshoz vezet. Az OSA korai felismerése és kezelése javíthatja az alvást, az életminőséget és a betegségek kimenetelét.

Napjaink egyik leggyakrabban kutatott témája mind a gasztroenterológia, mind egyéb társszakmák területén a mikrobiom és az intesztinális barrier szerepe a szervezet egészséges homeosztázisának fenntartásában. A mikrobiom egyensúlyának megbomlásával, a barrier szerkezeti válto­zásával, sérülésével a bélfal áteresztőképessége, permeabilitása fokozódik, ami az úgynevezett „szivárgó bél szindróma” vagy „áteresztő bél szindróma” („leaky gut” szindróma) kialakulásához vezet. Jelen tudásunk szerint ezen kórállapot – a kellemetlen szubjektív tüneteken túl – számos egyéb beteg­ség kialakulásában is szerepet játszhat. Cikkünkben röviden összefoglaljuk a kórkép patológiai hátterét, következményeit, és áttekintjük a lehetséges kezelési, illetve megelőzési stratégiákat.

Diabéteszben és hipertóniában szenvedő betegek esetében az intenzívebb vérnyomáskontroll csökkenti a diabéteszes retinopátia előfordulását, külö­nösen azoknál, akiknek magasabb a vérnyomásuk.¹ Számos meghatározás létezik az intenzívebb vérnyomáskontrollra, a 75 Hgmm alatti diasztolés vérnyomástól kezdve a 135/75 Hgmm alatti vérnyomáscélig vagy a 120 Hgmm alatti szisztolés vérnyomásig. A nem intenzív kontroll általában 140 Hgmm alatti szisztolés vérnyomást jelent.¹ (Ajánlás erőssége [strenght of recommendation, SOR]: A, konzisztens, jó minőségű, betegorientált evidencia.)

Egy globális felmérés szerint a cukros üdítők jelentős arányban járulnak hozzá a cukorbetegség kialakulásához.

A glükagonszerű peptid 1 receptor agonisták és a fenofibrátok csökkentik a diabéteszes makulaödéma kialakulásának kockázatát, a kalciumcsatorna-blokkolók azonban feltehetőleg növelik a kockázatot.

Az SGLT2-gátlók korábbi vizsgálatok alapján kedvezően hatnak a vese­funkcióra 2-es típusú cukorbetegek egyes csoportjainál, azonban a hosszú távú hatás kevésbé válogatott betegeknél eddig nem volt tisztázott. Egy nemrég bemutatott tanulmányban egy nagy adatbázisban szereplő 2-es típusú cukorbetegeknél vizsgálták az empagliflozin hosszútávú, vesére kifejtett hatását DPP4-gátlókkal szemben. A vizsgálat eredményei szerint az empagliflozin, és az SGLT2-gátlók általában kedvezőbben befolyásolják a vesefunkció hosszútávú alakulását a DPP4-gátlókkal összehasonlítva.