A mikrobiológiailag igazolt húgyúti fertőzések (UTI) növelték a szívroham és a stroke kockázatát.

A népszerű fogyókúrás szer és antidiabetikum csökkentheti a demencia kialakulásának kockázatát.

Az eltérő mikrokörnyezet a tumorok különböző áttétképződési hajlamához és eltérő terápiás válaszhoz vezet.

A felfekvéses fekélyek kialakulását akadályozza meg az automatikusan nyomást változtató új matrac.

 A daganatos betegek ellátását szolgáló orvosi diagnosztika és terápia rohamos fejlődésen megy át. Míg a molekulárisan célzott gyógyszerek térhódítása ta­pasztalható, a hagyományos citosztatikus és hormonterápiák számos indikáció­ban jelenleg is preferáltak, így ezen szerek terápiás és nemkívánatos effektusai­nak ismerete továbbra is fontos. Közel 150 klasszikus kemoterápiás és endokrin hatóanyag törzskönyveit és vonatkozó szakirodalmi adatait áttekintve megál­lapítható, hogy a vizsgált ágensek harmadánál észlelhető glükometabolikus mellékhatás, legtöbbször enyhe és átmeneti hiperglikémia, ritkábban szekun­der diabétesz. Súlyos szövődmények nem jellemzők, antidiabetikus kezelésre vagy nincs szükség, vagy orális antidiabetikumok beállítása elegendő. Az új onkodiabetológiai szemlélet és a klasszikus daganatterápia megfelelő mel­lékhatás-menedzsmentje alapvető feltétel, melynek hiányában a daganatos betegek életminősége és életkilátásai kedvezőtlenebbül alakulnak.

 A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.

 A febuxostat vesefunkcióra kifejtett hatása és lehetséges vesevédő szerepe a jelenleg elérhető irodalmi adatok alapján nem egyértelmű. Az alábbi, randomizált, kontrollált vizsgálatokat értékelő és kemény végpontokat tar­talmazó metaanalízis szerint a febuxostat csökkenti a vesével kapcsolatos események – mint a jelentős eGFR-csökkenés, a végstádiumú veseelégte­lenség és a dialíziskezelés – kockázatát, továbbá lassabb eGFR-csökkenéssel és kedvezőbb vizelet albumin-kreatinin hányadossal jár a placebót vagy allopurinolt kapó kontrollcsoport eredményeihez képest.

A tenziós típusú fejfájás (TTF) a leggyakoribb elsődleges fejfájásbetegség. Mit jelent maga a kifejezés? Korábbi elnevezése is beszédes: stresszfejfájás, pszichogén vagy pszichomiogén fejfájás. Szó szerint tenziós, azaz feszítő-feszülő érzés alakul ki a fejben. A betegek sokféleképpen fogalmazzák meg: pántszerű, abroncsszerű, szorító fájdalom, kellemetlen érzés, ami megke­seríti a mindennapjaikat. A havonkénti fejfájásos napok száma alapján beszélhetünk epizodikus (havi 15 napnál kevesebb) és krónikus (havi 15 nap vagy annál több) TTF-ről. Enyhe kísérő tünetek lehetnek, de nem kötelező jelleggel. Diagnosztikája során a tüneti fejfájásoktól való elkülönítés az elsődleges cél. Kezelése nem gyógyszeres (fizioterápia, pszichoterápia) és gyógyszeres (akut és profilaktikus) lehetőségeket foglal magába.

A szemfenéki vénás keringészavar (retinal vein occlusion, RVO) a második
leggyakoribb éreredetű, súlyos látásromláshoz vezető kórkép. A közlemény
a vénás szemfenéki keringészavarok és hematológiai kórképek esetleges
összefüggéseit, a hematológiai vizsgálatokkal kapcsolatos új ismereteket
összegzi a legújabb irodalom és a szerzők saját eseteinek bemutatásával.