Az újonnan leírt sejtfelszíni fehérje blokkolásával az idegsejteken kívül tartható a Parkinson-kór egyik okozója, az alfa-szinuklein.

A gyógyszeres terápiák kardiovaszkuláris mellékhatásai jelentős hatást gyako­rolnak bírnak a betegek morbiditására és mortalitására. Jelen cikk áttekintést nyújt a kardiotoxikus mellékhatásokkal járó fontos gyógyszercsoportokról, valamint összefoglalja a diagnosztika és a terápia alapelveit. A kardiális mellék­hatások jellemzőinek alapos megismerésével javíthatunk a betegek kezelésén.

Az előző évtized onkológiai áttörése kétségtelenül a rákbetegségek im­munológiai alapú kezelése, mely új reményeket csillantott fel a betegek és orvosaik előtt. Az immunellenőrzőpont-gátló (checkpoint inhibitor) gyógy­szerek egyre több különböző típusú rákban, többek között melanomában, tüdőrákban, hólyagrákban és számos egyéb onkológiai megbetegedés­ben szenvedő ember számára nyújtanak életmentő beavatkozást. Az immunoonkológiai készítmények alkalmazását egyrészt drágaságuk, más­részt az a tény hátráltatja, hogy egyelőre nem vagyunk képesek megjósolni, kiknél fog beválni az adott szer, és mely betegeknél nem.

Néhány újdonságról: atezolizumab és bevacizumab kombinációjával a túlélés meghosszabbítható az újonnan diagnosztizált hepatocelluláris carcinomás betegeknél; a túlélés hosszabb, mint ami a jelenlegi standard nexavarral elér­hető. Mesotheliomás betegeknél, akik megelőző platina alapú kemoterápia mellett progrediáltak, pembrolizumabbal ugyanolyan eredményt értek el, mint konvencionális kemoterápiával, a tumorválaszt mutató esetek száma több, mint amit kemoterápiánál tapasztaltak. Endometrium carcinomákban a lenvatinib és a pembrolizumab kombinációjával ígéretesek az eredmé­nyek. Az axitinib és a pembrolizumab új első vonalbeli kezelés vesesejtes carcinomákban. A GEJ tumorokban az ún. Dickkopf-1 fehérje kifejezett jelen­léte prediktív értékkel bír a pembrolizumabkezelés hatékonyságát tekintve.

A rosszindulatú daganatok képesek a szervezet immunválaszát kikerülni, annak átmeneti gátlása révén, melyet az immunellenőrző pontok receptorai által felismert ligandumok expressziója tesz lehetővé, csökkentve az immunválasz erősségét. Ennek kapcsán az elmúlt években felmerült rosszindulatú daganatokban az immunellenőrző pontok gátlásának lehetősége (checkpoint blockade therapy, CBT), mely hatására malignus melanoma esetében már hosszú távú hatások lehetősége is igazolódott, paradigma váltáshoz vezetve ezzel a betegség kezelésében. Nagyszámú klinikai tanulmány igazolta a CBT alkalmazhatóságát további szolid tumorok esetében is, s feltehetően hematológiai malignómák (HM) esetében is áttörő eredményeket hozhat. Kezdeti eredmények alapján a PD-1- (programmed death 1) blokád Hodgkin-lymphomában (HL) alapjaiban megváltoztathatja a betegség eddigi terápiás javallatait.

A PD-1-et (programozott sejthalál receptor 1), illetve ligandumát, a PD-L1-et gátló antitestek tartós választ eredményeztek több különböző, előrehaladott daganatban. A PD-1/PD-L1 ellenőrzőpontnak a perifériás szövetekben van szerepe a T-sejtek negatív szabályozójaként a lokális gyulladásos reakciók kontrollálásában és a saját szövetek elleni tolerancia fenntartásában. A PD-1 aktivált T-sejteken, NK- és B-sejteken fejeződik ki. 

Az elmúlt évtizedek fejlődése az onkológiában a három nagy terápiás modalitás fejlődésének és együttes alkalmazásának köszönhető: sebészet, kemo- és sugárterápia. A sebészet mára nemcsak a kiindulási daganat, hanem az áttétek eltávolításának fegyverét is be tudja vetni. A sugárterápia segít a kiindulási daganat kontrollja mellett a nem operálható áttétek ellátásában, míg a kemoterápia elsősorban a tumorprogresszió megelőzésének (az áttétek kialakulásának) és az áttétes betegség kezelésének eszköze.