A folsav, kalcium és vas kellő mértékű beviteléről nemcsak a terhesség alatt kell gondoskodni, a szervezet megfelelő ellátottsága az egészség hosszú távú megőrzéséhez is szükséges. A vitaminkészítmények azonban nem mindenben felelnek meg a betegek táplálkozási szükségleteinek. Az életmód, az életkor vagy valamely alapbetegség által okozott vitaminhiány még a jóléti társadalmakban is gyakran gondot jelent, így például az Egyesült Államokban is, ahol a lakosság többsége túltáplált. A nők egészsége szempontjából különösen fontos a folsav, kalcium és vas megfelelő bevitele. A napi szükséglet függ az életkortól; terhesség és szoptatás alatt fokozódik (1. táblázat). Terhesség alatt különösen fontos a megfelelő tápanyagbevitel, ezen alapul a praenatalis vitaminkészítmények alkalmazásának széles körben elterjedt gyakorlata. Felmerül azonban a kérdés: szabad-e betegeink tápanyagszükségletének fedezésében kizárólag magzatvédő vitaminok adására hagyatkozni. Hasonlítsuk össze egy átlagos magzatvédő vitaminkészítmény összetételét (2. táblázat) az Institute of Medicine terhesség alatti folsav-, kalcium- és vasbevitelre vonatkozó legfrissebb ajánlásával, hogy megállapítsuk, szükség van-e további forrásokra. Az étrendi ajánlások és a valós helyzet Az Institute of Medicine vitamin- és ásványianyag-szükségletre vonatkozó ajánlásait (az úgynevezett tápanyagbeviteli referenciaértékeket [DRI, dietary reference intake]) a hiányállapotok megelőzésére dolgozták ki.1,2 Az intézet álláspontja szerint a terhes nők többsége a vas kivételével minden tápanyagot kellő mennyiségben tudna bevinni szervezetébe az elfogyasztott élelmiszerekkel, azonban tápanyag-összetétel szempontjából nem sok amerikai táplálkozik megfelelően.3,4 A nőgyógyászok többsége és a March of Dimes egyetért a Department of Health and Human Services 1989-ben kiadott ajánlásával, amelyben azt tanácsolják, hogy az első terhesgondozási vizsgálatra még a fogamzást megelőzően kerüljön sor.5 Vannak szülészek, akik azt javasolják terhességet tervező betegeiknek, hogy a nélkülözhetetlen tápanyagok szükséges szintjének biztosítása érdekében már a fogamzás előtt kezdjék el szedni a magzatvédő vitaminkészítményeket. A megfelelő fogamzás előtti és körüli folsavbevitel különösen fontos szerepet játszik a fejlődési anomáliák, köztük a velőcső-záródási rendellenességek megelőzésében.

A himlőnek és a himlő elleni védőoltásnak különleges vonatkozásai vannak a fogamzóképes nők és a velük kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók számára. A megfelelő ellátáshoz a szülész-nőgyógyász szakorvosoknak naprakész információkkal kell rendelkezniük a betegségről, a védőoltásról, az oltás beadásával kapcsolatos irányelvekről, így az ellenjavallatokról is. A várandósokat különösen veszélyezteti a himlő elleni védőoltás nem kívánt mellékhatása, vagy a terroristák biológiai fegyvereként újra fenyegető himlő. Bár elkezdődött egy világméretű immunizációs program, néhány szempontot mindenképpen érdemes megfontolni a fogamzóképes nők vakcinációja esetén. A himlővédőoltás beadása terhesség és szoptatás alatt ellenjavallt, valamint nem adható azok számára, akik a vakcinációt követő egy hónapon belül gyermeket kívánnak vállalni. A himlővakcinációval kapcsolatban jelenleg érvényes irányelvek ismerete hasznos az orvosok számára. Ezekhez az információkhoz számos forrásból hozzá lehet jutni, melyek közül néhány a cikkben is megtalálható. A betegek számára is letölthető az internetről rövid tájékoztató.

Bár egyre több asszony részesül terhessége korai szakaszától kezdve terhesgondozásban, a perinatalis eredmények javulása elmarad a kívánatostól. A sok nő számára alapellátást nyújtó szülész-nőgyógyászok kivételes lehetőséggel rendelkeznek a tekintetben, hogy a fogamzás előtt és a terhességek között elősegítsék a terhességek zavartalan kiviselését, és hozzájáruljanak a nők általános egészségi állapotának javulásához. Az első terhesgondozási tanácsadáson sok esetben már anyai szövődményekkel vagy magzati rendellenességekkel jelentkező terhesek jelentkeznek, melyek egy része terhesség előtti beavatkozásokkal vagy tanácsadással megelőzhető lenne. Egyes hajlamosító tényezők vagy életmódbeli problémák már a terhesség előtt jelen vannak. Számos nő csak az embriogenezis kezdete után ismeri fel terhességét. A fogamzás előtti gondozás jelentőségét húzza alá az a tény, hogy az Egyesült Államokban a terhességek fele nem tervezett módon jön létre.2 Mindez csak néhány a fogamzást megelőző terhesgondozás bevezetését sürgető okok közül. A korai, minden részletre kiterjedő, folyamatos terhesgondozás alapvető eleme a fogamzást megelőző gondozás. Még a legújabb tanulmányokban is megkérdőjelezik a kis születési súly, a koraszülöttség és a terhesség előtti gondozás összefüggését. Ugyanakkor számos vizsgálat talált összefüggést a terhesgondozás hiánya, valamint a magasabb magzati és perinatalis halálozás között. Az Egyesült Államokban az első terhesgondozási tanácsadásra a 8. terhességi héten vagy azt követően kerül sor. Ez az időpont néhány primer prevenciós beavatkozás szempontjából már túlságosan késői. Számos szakmai, közegészségügyi és anya-gyermekvédelmi szervezet (így a March of Dimes is) a korán megkezdett, minden részletre kiterjedő terhesgondozás bevezetését javasolja. Még több sikert remélhetünk, ha minden nőt terhesség előtti tanácsadásban is részesítünk.