Munkánk célja a robotasszisztált parciális nefrektómia (robot- assisted partial nephrectomy, a továbbiakban RAPN) műtéttel szerzett kezdeti tapasztalataink összefoglalása. Adatainkat retrospektív módszerrel nyertük a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában elvégzett első RAPN műtétek adatainak elemzésével. 2022 októbere és 2024 áprilisa közt 53 robotasszisztált parciális nefrektómiát végeztünk. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részéről folyósított finanszírozás sajátos helyzetünkből adódó hiánya miatt az első nyolc hónapban csak 16, majd a második kilenc
hónapban 37 beteget műtöttünk meg. A PADUA-score alapján a műtétek 55%-a az egyszerű, 36%-a a közepes, míg 9%-a a kifejezetten bonyolult kategóriába tartozott. Az átlagos
konzolidő 134 perc volt, ami a gyakorlat növekedésével csökkenő tendenciát mutatott. Az átlagos meleg iszkémiás idő 12 perc volt. Nyílt műtéti konverzióra nem került sor, de egy alkalommal radikális nefrektómia történt a peritóneum tumoros infiltrációja miatt. Betegeinket a posztoperatív harmadik
napon bocsátottuk el klinikánkról. A RAPN bevezetése klinikánkon az első vidéki központként sikeres volt. Az átállás a laparoszkópos parciális nefrektómiáról annak
ellenére hamar jó eredményeket hozott, hogy az első nyolc hónapban OEP-finanszírozás hiányában kevés műtétet tudtunk csak végezni. Eredményeinken világosan látszik, hogy
az irodalomban leírt, évente 20-30 robotasszisztált műtét elvégzése operatőrönként minimálisan szükséges.

Magy Onkol 68:243-247, 2024

A legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országokban az osteoporosis egyre inkább az érdeklődés középpontjába került az elmúlt években. E fokozott figyelem mind a szakmában, mind a társadalomban észlelhető. A világszerte megfigyelhető érdeklődésnek több oka van. A legfontosabb minden bizonnyal az, hogy a civilizált országokban az átlagos élettartam megnőtt, illetve egyre növekvőben van, így a lakosságnak mind nagyobb hányada él abban az életkori csoportban, melyben az osteoporosis leggya­koribb formája egészségi problémát okoz.

. A civilizált országokban az átlagos élettartam megnőtt, illetve egyre növekvőben van, így a lakosságnak mind nagyobb hányada él abban az életkori csoportban, melyben az osteoporosis leggyakoribb formája egészségi problémát okoz. Érthető tehát, hogy mind a szakmában, mind a társadalomban fokozott figyelem irányul az osteoporosisra.

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

A praediabetes a 2-es típusú cukorbetegség előállapota, a szénhidrát-anyagcsere zavarának olyan stádiuma, amikor a már kórosan emelkedett glykaemiás értékek még nem érik el a diabetesre jellemző laboratóriumi pa­ramétereket. A mérsékeltebb glykaemiás értékek ellenére a praediabeteses betegek kardiovaszkuláris rizikója fokozott, illetve a betegek többsége a későbbiek során manifeszt cukorbeteggé válik. 

A NALA fázis III vizsgálatban a neratinib kapecitabin kombináció alkalmazása 24%-kal csökkentette a betegségprogresszió ill. halálozás kockázatát a lapatinib-kapecitabin szerkombinációhoz képest.

Az FDA 2019. február 28-án engedélyezte HER2 pozitív emlőrák kezelésére szolgáló Herceptin Hylecta (trasztuzumab) készítményt.

Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegsé­gekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számá­ra is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizet­hetőnek kell lennie.

A biohasonlók olyan biológiai gyógyszerek, amelyek az originális készítmé­nyek szabadalmi védettségének lejártát követően kerülnek forgalomba. Az Európai Gyógyszerügynökség szigorú szabályozása alapján a forgalomba kerülő biohasonlók a minőség, a hatásosság és a biztonságosság tekinte­tében a referenciakészítménytől klinikailag jelentősen nem térhetnek el. 

A szerző összefoglalja az mTOR-gátló-, különös tekintettel az everolimus- és temsirolimuskezelés kapcsán jelentkező metabolikus mellékhatásokat, a hiperlipidémia és hiperglikémia kórélettanát, diagnózisát, kezelését, szűrési lehetőségeit a magyarországi viszonyokat is áttekintve.