Az 1-es típusú cukorbetegség esetében az euglikémia elérése és a szövőd­mények megelőzése napjainkban is jelentős kihívás. A diagnózis után kez­dett verapamilkezelés több vizsgálat szerint is eredményesnek bizonyult a C-peptid-szekréció megőrzésében, kedvező mellékhatásprofillal – ugyan­akkor a hosszú távú eredmények még hiányoznak ahhoz, hogy átültessük a klinikai gyakorlatba.

A genderszempontú gyógyászat különbséget tesz a férfiak és nők kardio­vaszkuláris megbetegedéseinek kialakulását, illetve az egészségük meg­tartását befolyásoló biológiai és szociokulturális szempontok között. Ez a látásmód lehetővé teszi az egyes nemekre jellemző rizikófaktorokhoz köthető, személyre szabott betegségmegelőzést.

A szívritmuszavar gyakori jelenség, és akut helyzetben kihívást jelenthet a kezelőorvos számára. A cikkben bemutatjuk az akár az életet is fenyege­tő bradycard és tachycard szívritmuszavarokat és kezelésüket, valamint gyakorlati tanácsokat adunk a kórismézésükhöz.

Egy 39 éves, orvosi ellátást ritkán igénybe vevő férfi kórelőzményé­ben enyhe intermittáló asztma szerepelt, amikor légszomj és mindkét alsó végtag oedemája miatt orvoshoz fordult. Három hete fennálló tünetekről számolt be: kö­högött, folyt az orra és időnként lázasnak érezte magát. Az idő múltával légszomja súlyosbodott, terhelésre nehézlégzése jelentkezett, és nem tudta begombol­ni a nadrágját. 

Nem csak Donald Trump hidroxiklorokin-hívő, ma is sokan szedik akár prevenciós célból is, így továbbra is vizsgálják hasznosságát és kardiális mellékhatásait.

A COVID-19 fertőzés sokféle módon érintheti a betegek szív- érrendszerét is, és mind a tünetek, mind az esetlegesen fennálló kardiovaszkuláris betegségek jelentősen befolyásolhatják a szükséges ellátást.

A stabil szívkoszorúér-betegség a szükséglet és kínálat egyensúlyának időleges felborulása, mely összefügghet ischaemiával, korábbi szívizom­infarktussal, illetve katéterezéssel vagy CT-angiográfiával igazolt plakkok jelenlétével. A kezelés részét képezi a kockázati tényezők kezelése, a trombocitagátlás és antianginás gyógyszerek adása. A kardiovaszku­láris rizikó optimalizálása nem képzelhető el életmódbeli változtatások és a kísérő betegségek kezelése nélkül. Minden esetben a sztatinterápia elindítása az első lépés, ha az nem ellenjavallt. A trombocitagátlás alapköve az acetil-szalicilsav, alternatívája a clopidogrel. Az antianginás szereket fokozatosan kell hozzáadni a terápiás sémához, béta-blokkolóval kezdve. Válogatott esetekben eredményes lehet a revaszkularizáció perkután co­ronaria-intervencióval vagy bypass grafttal.

A mindennapi munkánk során folyamatosan alkalmazunk olyan készítmé­nyeket, melyek a QT-intervallum megnyújtását okozhatják. Amellett, hogy ez nem gyakori mellékhatás, egyre több gyógyszer, közöttük a célzott rák­ellenes szerek kapcsán derült ki, hogy megnyújthatják a QT-intervallumot, így szükségessé válhat e mellékhatás részletesebb áttekintése. Jelen dol­gozat célja a QT-megnyúlással kapcsolatos ismeretek összefoglalása, kü­lönös tekintettel a daganatos betegekre, mivel megfelelő körültekintéssel ez az állapot elkerülhető, korán felismerhető, kezelhető. Szem előtt kell tartani azt is, hogy mivel a malignitás általában jelentős morbiditással és mortalitással jár, a célzott terápiák hatékonyságából származó előnyök meghaladják a veszélyes kamrai ritmuszavarok kockázatát.

Az elmúlt évtizedek nagy epidemiológiai vizsgálatai kimutatták, hogy a nyugal­mi szinuszfrekvencia önálló, független rizikómarkere a kardiovaszkuláris és az összhalálozásnak, nemcsak az átlagpopulációban (életkortól, nemtől függetle­nül), hanem számos kardiovaszkuláris megbetegedésben is. A szívelégtelenség és a coronaria-betegség az egyik leggyakoribb és legköltségesebb krónikus betegség a fejlett országokban. A szinuszcsomó-modulátor ivabradinnal vég­zett nagy klinikai vizsgálatok (BEAUTIFUL, SHIFT) igazolták, hogy az optimális szinuszfrekvencia elérése javítja az életkilátást és az életminőséget mindkét betegségben. A szinuszfrekvencia specifikus és szelektív gátlása ivabradinnal a magas szinuszfrekvenciájú kardiovaszkuláris betegségekben új lehetőséget nyitott a terápiás palettán.

A visszatérő epilepsziás rohamok fő kockázati tényezői a két spontán görcsroham között eltelő >24 órás időköz, epileptiform eltérések az EEG-n, kóros agyi képalkotási eltérés, éjszakai görcsrohamok vagy epilepsziás tünetegyüttes. Gyermekkorban kulcsfaktor a kóros EEG, az epilepsziás tünetegyüttes, a súlyos koponyasérülés és a központi idegrendszeri bé­nulás. Az antiepileptikumok befolyásolhatják a kognitív teljesítményt és a viselkedést. Elhagyásuk 2–5 éves rohammentesség után megfontolha­tó. Ha a görcsrohamok nem kontrollálhatók velük, szóba jöhet a görcsro­ham gócának kimetszése, ketogén diéta, a n. vagus ingerlése vagy agyi neurostimulátor beültetése.