Számos vizsgálat igazolta az SGLT2-gátlók vesére kifejtett előnyös hatását, melyet a gyógyszercsoport vércukorszint-csökkentő hatása önmagában nem magyaráz. Az elmúlt évek tanulmányai alapján az SGLT2-gátlók a ve­sében kifejtett hemodinamikai változásoknak, a glomeruláris nyomás csök­kentésének köszönhetik jótékony hatásukat. Az SGLT2-gátló kezelés meg­kezdésekor gyakran észlelt hirtelen, jellemzően kisfokú eGFR-csökkenés ezen hemodinamikai változás jele, és több tanulmány szerint a hosszú távú, vesefunkcióra kifejtett előnyös hatással függ össze, így megjelenése ked­vező előjelnek tekinthető.

Kidney International, 2024. június

Az új kezelés a TEAD és a RAS szignalizációs útvonal együttes gátlásán alapul.

Emlőtumorok gyakorisága az elmúlt időszakban növekedett, 2018-ban az EU-ban több, mint 400 000 új esetet regisztráltak, a mortalitásuk a modern terápiás lehetőségeknek köszönhetően csökkent, azonban továbbra is a női tumoros halálozás vezető oka.

Az SGLT2-gátlók 2-es típusú cukorbetegségben és krónikus vesebetegségben szenvedők esetén jobban csökkentik a vérszegénység kockázatát, mint a GLP-1 RA-k.

A RAS-gátló készítmények (ACE-gátlók, ARB-k) a krónikus vesebetegek komplex vesevédő kezelésének alapvető fontosságú gyógyszerei. Súlyos krónikus vesebetegségben vagy heveny vesekárosodás lezajlását követően – félve GFR-csökkentő hatásuktól – ugyanakkor gyakran tartósan kikerül­nek a betegek terápiájából. A jelen összefoglaló az elmúlt évek új eredmé­nyeinek figyelembevételével röviden áttekinti a RAS-gátló készítmények vesebetegeknél történő alkalmazásának kérdéskörét.

A 2023-mas ASCO GI Cancers Symposium keretében bemutatott SUNLIGHT 3. fázisú vizsgálatban a refrakter metasztatikus vastagbélrák trifluridin/ tipiracil plusz bevacizumab kezelése oly mértékben javította az általános túlélést az aktív kontrollhoz (trifluridin/tipiracil) képest, hogy független szakértők szerint megváltoztatja a szokásos klinikai gyakorlatot.

A refrakter metasztatikus vastagbélrák trifluridin/tipiracil plusz bevacizumab kezelése jelentős mértékben javította az általános túlélést az aktív kontrollhoz (trifluridin/tipiracil) képest.

A szívelégtelenség kezelésekor használatos szerek viszonylag ritkán okoznak angioödémát, de a  ritka komplikáció kockázata növekszik, ha változtatjuk a szívelégtelenség gyógyszereit.

A magasvérnyomás-betegség és a kardiovaszkuláris megbetegedés közötti összefüggés, a kockázat növekedése jól ismert. A magasvérnyomás-betegség eredményes kezelésében figyelembe kell venni a további kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, egyéb rizikófaktorokat, a társbetegségeket, az esetle­ges célszervkárosodásokat, valamint az egyén életmódját, szociális tényezőit is. A betegek életmód-változtatásának támogatása mellett a gyógyszeres kezelésben a monoterápia helyett akár egy tabletta formájában alkalmaz­ható kombinált terápia javasolt. A szerzők egy olyan vizsgálat eredményeit ismertetik, amelyben a kombinációs sémát carvedilollal egészítették ki. Az alkalmazott kombinált gyógyszeres terápia mellett a vérnyomásértékek rövid távon rendeződtek, a beállított terápiát a betegek jól tolerálták.

Az adatok nem konzisztensek arra vonatkozóan, hogy előnyös-e a RAS-gátlás folytatása, ha előrehaladott CKD-ben a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) kevesebb, mint 30 ml/perc/1,73 m².