Az amerikai allergológusok többsége ma már nyelv alatti tablettákat ír fel injekciók helyett, ami jó megoldás, ha a beteg csak egy allergénre érzékeny.

Az új irányelvek ötlépcsős terápiás modellt ajánlanak. Az inhalációs kortikoszteroid a bázisterápia, ezt hosszú hatástartamú inhalációs hörgőtá­gítókkal lehet kiegészíteni. Maximális terápia mellett sem kielégítő asztma-kontroll esetén a biológiai szereket előnyben kell részesíteni a prednizolon tartós adásával szemben. 

A kényszerbetegségben szenvedőknél szignifikánsan gyakoribbak bizonyos pontmutációk – ezek egyike a tanulással és a memóriafunkciókkal kapcsolatban álló PTPRD gént érinti.

Az allergénspecifikus immunterápia az IgE közvetítette allergiás kórképek egyetlen ismert és szakmailag elismert oki kezelése. Az általa indukált, illetve helyreállított immuntolerancia révén csökkenti az allergiás gyulladást. A kezelés célja a tünetek csökkentése, ezáltal az életminőség javítása, a tüneti gyógyszerfelhasználás redukciója révén a betegség költségeinek optimalizálása.

A genetikai eredetű vesebetegségek jobb megismerése az elmúlt évtizedben lehetővé tette a veseműködés pontosabb megértését. Ritka genetikai defektusok kutatása gyakori – öröklött vagy szerzett - vesebetegségek kórélettani alapjait világította meg, s kiindulópontként szolgálhat új terápiás stratégiák kidolgozásához. 

A glomeruláris szűrő mikroanatómiája mélyreható kutatások tárgya volt, de a működéséről még nem tudunk mindent. Fontos újabb eredmény, hogy a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor (VEGF) közvetít a glomerulus sejtjeinek polarizált elrendeződéséhez nélkülözhetetlen kulcsfolyamatokat. A „szubpodocita tér” hipotézise magyarázatot kínál arra, hogyan juthat el a VEGF a podocitákból a szűrlet tömegáramlása ellenében a glomeruláris endothelbe. Új transzgénikus egér modellek a parietális epithelium kutatását is lehetővé tették. A parietális sejtek szerepet játszanak pl. a „félhold-nephritis” létrejöttében.

Kulcsszavak: filtrációs barrier, glomerulus, parietális sejtek, podociták, VEGF, veseanatómia, veseműködés

A Tourette-szindróma a motoros és vokális tic egyik fő oka. Gyakran áll kapcsolatban obszesszív-kompulzív zavarral, figyelemhiány-hiperaktivitás zavarral és más pszichiátriai betegségekkel. Biológiai, genetikai és képalkotási jellemzői alapján ma már inkább a neurológiai zavarokhoz soroljuk.