A közösségben szerzett tüdőgyulladás napjainkban is igen gyakori és veze­tő haláloki tényezőként szerepel világszerte. Emiatt a kórkép morbiditási és mortalitási mutatóinak globális szintű csökkentése nagy jelentőséggel bír. Ennek alappillérei a hatékonyan működő prevenciós programok, a gyors és szenzitív diagnosztika, valamint az adekvát empirikus antibiotikum ajánlások.

Egy 35 éves beteg azzal a panasszal fordult orvoshoz, hogy 2 hónapja mindkét szemére homályosan lát, illetve 2 héttel korábban bőrkiütések jelentek meg a törzsén. Gyógyszerszedésről nem tett említést. Négy hónappal korábban néhány napig influenzaszerű tüneteket tapasztalt.

Egy 57 éves férfi a felső ajkán mintegy 2 hete fennálló fekély miatt fordult orvoshoz. Az enyhe fájdalommal kísért fe­kélyből kezdetben mézszínű váladék ürült. A beteg nem emlékezett arra, hogy a fekélyt nagyobb hólyagok vagy kisebb hólyagocs­kák kialakulása előzte volna meg, és sérülés sem érte az adott területet. A kórelőzmény­ből a beteg Chlamydia-, genitális herpes és jól kontrollált HIV-fertőzése emelendő ki, melynek kapcsán legutóbb CD4+ sejtszáma 0,43×10⁹/l volt, HIV-RNS-szintje nem érte el a milliliterenkénti 20 kópiát. A beteget 5 évvel korábban 3 hetente intramuszkulári­san adott penicillin G benzatin injekciókkal kezelték késői latens syphilise miatt. Elmon­dása szerint egyetlen férfi szexpartnere van.

Egy egyébként egészséges 34 éves fér­fi késő ősszel azzal kereste fel orvosát, hogy 4 nappal korábban bőrkiütések jelentek meg a kezén, melyek aztán a karjára, hátára, mellkasára és lábára is ráterjedtek. A kiüté­sek enyhén viszkettek, nyomásérzékenység nem volt észlelhető. A beteg ínyfájdalmat is panaszolt. Jelentkezése előtt egy héttel zaj­lott enyhe felső légúti hurutjából felgyógyult. A közelmúltban nem váltott korábbi tisztí­tószeréről, szappanjáról vagy samponjáról újabbra. Általános tünetek nem mutatkoztak.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

A cím maga az ellentmondás, hiszen a Lyme igazán krónikus betegség. A Lyme-folt (erythema migrans) hónapokig, a Lyme-artritisz több évig, az acrodermatitis chronica atrophicans akár egy évtizedig tarthat. „Krónikus Lyme-kóron” azonban egy olyan tünetegyüttest értenek, aminek semmi köze sincs a Lyme-kórhoz.

A 35 éves férfi beteg egy hónapja fennálló, azóta súlyosbodó generalizált bőr­kiütések miatt fordul orvoshoz. A kiütések enyhén viszketnek, lokálisan al­kalmazott kortikoszteroid nem hozott javulást. A beteg nem panaszol lázat, izom- vagy ízületi fájdalmat, illetve nyirokcsomó-nagyobbodást, ugyan­akkor általános gyengeségérzetről számol be. Kiderül, hogy rendszeresen él védekezés nélküli nemi életet örömlányokkal. A fizikális vizsgálat során változatos nagyságú, többszörös, ovális, eritémás, hámló plakkok láthatók a törzs, mindkét alkar, a láb, a tenyerek és a talpak bőrén (1. és 2. ábra). 

A 30 éves nőbeteg a rendelőt azért kereste fel, mert egy héttel korábban mindkét tenyerén hólyagos, de nem viszkető elváltozások jelentkeztek. A kiütés előtt egy nappal ugyanezen a területen égő, bizsergő érzés lépett fel. Láza vagy egyéb szisztémás tünete nem volt. A szervrendszerek fizikális vizsgálata nem mutatott eltérést. A beteg nem várt gyermeket. Az anamnézisben 10 évvel korábban a törzsön előforduló herpes zoster szerepelt, a közelmúltban azonban nem volt olyan személy a környezetében, akinek hasonló kiütése lett volna. A fizikális vizsgálat során számos hólyagot lehetett észlelni mindkét tenyéren; ezek különböző stádiumban voltak, a hólyagokat halvány eritéma övezte (lásd az ábrát). A hólyagok nem fluktuáltak; beszűrődés, melegség, hámlás vagy exszudáció nem volt tapasztalható.

Egy 24 éves férfi jelentkezett az orvosnál, mert hímvesszejének makkján és nyelén többszörös, fájdalmatlan léziókat, törzsén pedig kiütést észlelt. Hasonló elváltozás soha nem fordult elő nála korábban. A léziók nem fájtak és nem viszkettek. A betegnek nem volt sem láza, sem ízületi fájdalma. Semmilyen gyógyszert nem szedett, és soha nem volt szexuális úton terjedő betegsége.

Az elmúlt évtizedben nőtt a primer és a szekunder szifilisz gyakorisága: újból fokozott figyelmet kell fordítanunk a betegség kórismézésére, kezelésére. A nagy kockázatú személyek szűrése fontos háziorvosi feladat.