Ezért az alkoholizmus visszaszorításában az FGF21-oxitocin-dopamin rendszer lehet új hatóanyagok kifejlesztésének célpontja.

A kóros fáradékonyság a sclerosis multiplex gyakori tünete, ráadásul a betegek többsége a legkellemetlenebb tünetek közé sorolja. Prevalenciáját 50 és 83% között említik, az eltérő értékek a mérések és minták különbözőségével magyarázhatók. A fáradékonyság meghatározása SM-ben: „a fizikai és szellemi energia olyan jelentős mértékű hiánya, amely a beteg és gondozója által egyaránt észlelhető, és gátolja a szokásos tevékenységeket”.

A tremor az egyik leggyakoribb neurológiai tünet, melynek fiziológiás és patológiás megjelenési formái is léteznek. Bár az orvosi köztudatban álta­lában a Parkinson-kórhoz társítják, leggyakrabban gyógyszer által indukált és belgyógyászati kórképekhez kapcsolható remegéssel találkozhatunk. A legtöbb esetben megfelelő fizikális vizsgálattal nagy valószínűséggel azonosítható a háttérben meghúzódó ok. Amennyiben a tremor a beteg életvitelét zavarja, úgy megfelelő gyógyszeres és idegsebészeti (mély agyi stimulációs) kezeléssel a legtöbb esetben jól kontrollálható.

Mind a hipertónia, mind az alkoholfogyasztás a betegségterhek első öt koc­kázati tényezője közé tartozik Nyugat-Európában, és a háziorvosok nagy átfedést látnak az előfordulásuk között. A hipertóniás betegek alkoholszűrése az alapellátásban és az ezt követő rövid intervenció (problémás alkoholfo­gyasztás esetén) vagy terápia (alkoholfüggőség esetén) fontos eszköz lehet a WHO által a nem fertőző betegségek megelőzésére és kontrollálására ki­dolgozott akcióterv céljainak elérésében, és az ilyen intervenciók javíthatják a hipertónia kezelésének eredményeit is. A cikket jegyző szakértői munka­csoport számba vette az intervenciók elvi alapjait és lehetséges akadályait, kidolgozta az alapellátásban való bevezetésük lépéseit.

A burlingtoni University of Vermont kutatói most azzal a némileg meglepő kijelentéssel álltak elő, hogy a szemszín alapján előre jelezhető, kinél kell számítani alkoholdependencia kialakulására.

Az alkoholfogyasztás csökkentése mint terápiás lehetőség tágabb mozgásteret biztosít orvos és betege részére, sokak számára utat nyithat a terápia felé. Ha a páciens aktívan részt vesz a kezelés céljának meghatározásában, valószínűbb a hosszú távú eredményesség és sokkal gyakrabban sikerül elérni a célt. 

A családorvosok többsége nincs kellően felkészítve a helytelen szerhasználat felis­merésére és az ebből fakadó problémák kezelésére. Léteznek validált és időkímélő szűrési módszerek, amelyek lehetővé teszik a problematikus szerhasználat felisme­rését. Ha a szűrés eredménye pozitív, rövid felméréssel be lehet sorolni a beteget a veszélyes használat, a szerabúzus vagy a szerfüggőség kategóriájába. Veszélyes használat esetén elegendő lehet a rövid orvosi tanácsadás, szerabúzus esetén ezt folyamatos újraértékeléssel kell kiegészíteni, a szerfüggő betegeket mindenképpen addiktológushoz kell utalni. A szűrés, a tanácsadás és a kezelés során a beteg bizta­tására kell törekedni, kerülve a konfrontációt.

Az Orvostovábbképző Szemle májusi számában három cikket olvashatnak a drogok gyógyászati alkalmazása témakörben. Az első cikk az endohallucinogén dimetil-triptamin lehetséges szerepéről szól a szövetek regenerációjában, a másodikban a drogok személyésigéről olvashatunk, míg a harmadik cikk osztályos tapasztalatokat közöl a szintetikus kanabidokkal kapcsolatban.

Bár a kutatók és a klinikusok tisztában vannak azzal, hogy az alkoholfüggő személyek között nagy a halálozási arány, az erre vonatkozó tapasztalatok jórészt klinikai betegcsoportokból származnak. Egy most megjelent vizsgálat az első, mely az átlagos népességben elemezte az alkoholizmusból adódó többletmortalitást és ennek prediktorait.