A csuklás a rekeszizom és a légzést segítő izmok többnyire sorozatos, akarat­lan összehúzódása, amit a glottis záródása követ, ezáltal alakul ki a közismert „csuklásos” hanghatás. Ez a fiziológiai jelenség már az intrauterin korban ki­alakul. Széles körben elfogadott nézet szerint a csuklást központi afferens és efferens komponensekkel rendelkező „reflexív” hozza létre. Időtartama alap­ján megkülönböztetünk akut, perzisztáló és intraktábilis típust. A csuklást kiváltó számos ok közül leggyakoribbak a gyomor-bél traktusban találhatók, mindezek közül legjelentősebb a refluxbetegség. Kezelésére számos fizikai és gyógyszeres terápiás lehetőség is ígéretesnek mutatkozik.

Az American College of Cardiology (ACC) és az American Heart Association (AHA) frissített iránymutatást adott ki az aortabetegségek diagnosztizálásáról és kezeléséről.

Az IgG4-asszociált betegség felismerése kiemelten fontos, hiszen a kórkép számos egyéb, részben sokkal agresszívabb, részben ártalmatlanabb be­tegség tüneteit utánozhatja. Kritikus jelentősége lehet annak, hogy a ke­zelőorvosban egyáltalán felmerül-e ez a differenciáldiagnosztikai opció. Ismeretlen eredetű pankreatitisz, szklerotizáló kolangitisz, kétoldali nyál­mirigy- vagy könnymirigy-megnagyobbodás, retroperitoneális fibrózis min­denképpen fel kell hogy vessék az IgG4-asszociált betegség lehetőségét.

A harmadik generációs, béta- és alfa-litikus, kalciumcsatorna-blokkoló, antioxidáns tulajdonságú, hangsúlyozottan kedvező metabolikus hatású carvedilol a kardio- és vaszkuloprotektív hatásokon túl csökkenti a cirrhosis hepatishoz társuló portális hipertóniát, a varixruptúra veszélyét, továbbá egyes toxikus kardiomiopátiák kialakulását. A carvedilol valóban többet nyújt a hagyományos béta-blokkolóknál.

A demográfiai változásokkal párhuzamosan a szerzett szívbillentyű-be­tegségek jelentősége egyre nő. Gyógyszeres kezelés jelenleg nem áll ren­delkezésre, így a súlyos billentyűhibák kezelése műtéti úton, a billentyű helyreállításával vagy pótlásával történhet. Egyre gyakrabban alkalmaznak katéteres eljárásokat is. A cikk a felnőttkori szívbillentyű-betegségek miatt szükségessé váló műtétekkel kapcsolatos aktuális ajánlásokat mutatja be.

A U. S. Preventive Services Task Force 2014-ben új ajánlásokat tett közzé az abdominális aorta aneurizmájának (AAA) szűréséről. Eszerint a 65–75 éves, korábban dohányzó férfiakat egy alkalommal kell ultrahanggal szűrni. A nők szűrését illetően nem meggyőzőek a bizonyítékok. A stabil AAA-t rendszeresen ellenőrizni vagy műteni kell az aneurizma nagyságától füg­gően. A műtéti megoldások közül főként a nyitott és az endovaszkuláris műtét jön szóba. Az AAA ruptúrája sürgősségi állapot; ilyenkor a betegnek alacsony a vérnyomása, hasában vagy hátában nyilalló fájdalmat érez, és pulzáló hasi teriméje van. Az azonnali műtét halálozása nagy.

Az Orvostovábbképző Szemle legfrissebb számának Szimpózium rovata három ér­dekes témakört taglal: az érmalformációk új osztályozását és kezelését, a perifériás artériás szűkületek katéteres terápiáját, valamint a hasi aortaaneurizma szűrésének, kezelésének új amerikai ajánlását. Mindhárom területről elmondható, hogy az utolsó évtizedekben hatalmas változásoknak lehettünk tanúi a képalkotó diagnosztika és a kezelés területén megjelenő új orvostechnikai eszközök révén. Vajon a technikai fejlődés meghozta-e a várt eredményt Magyar­országon is az érbetegek ellátásában? 

Az IgG4-asszociált betegség jellegzetességei az adott régió diffúz vagy fokális, térfoglalásnak látszó megnagyobbodása, a szérum magas IgG4-szintje és szövettanilag nagy számú IgG4-pozitív plazmasejt jelenléte. Sokszor a nyálmirigyek, a hasnyálmirigy és az epeutak érintettek. 

Érvényesül-e az elvárható orvosi odafigyelés a Marfan-szindrómásokkal kapcsolatban, avagy felismerjük-e egyáltalán a Marfan-szindrómát? Az itt bemutatott eset azt szemlélteti, hogy ezen a téren sok még a tennivaló. Az aortát érintő szövődmények korai felderítése életmentő lehet!

A szerző ismerteti az akut derékfájás modern koncepcióját, mely szerint, ha nincsenek „vörös zászlók” az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisében, fizikális vizsgálati vagy laboratóriumi leleteiben, akkor legalább 3-4 hétig nem érdemes diagnosztikai vizsgálatokat végezni, akkor sem, ha radikulopátia áll fenn, de parézis, cauda-szindróma nincs. A tennivaló az ilyen „aspecifikus” esetekben: betegfelvilágosítás a lehetséges okokról, aktív állapotban tartás, legfeljebb 2-3 nap pihentetéssel, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés. Ha a kezelés 2–4 hét alatt nem hoz megfelelő eredményt, az eset újra értékelendő, s szükség szerinti képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok végzendők. Komoly prognózisú, „specifikus” derékfájás esetén sürgős, pontos kivizsgálás és megfelelő kezelés szükséges. A szerző részletezi az akut derékfájással jelentkező beteg anamnézisfelvételét, fizikális vizsgálatát, bizonyítékokon alapuló kezelését. Felhívja a figyelmet a krónikus derékfájás veszélyét jelző „sárga zászlókra”.