A pulmonális artériás hipertónia kezelésének és utánkövetésének kulcsa a rizikóbecslés és a betegek erre alapozott kockázati besorolása. A prognózis és a halálozás előrejelzésében az érfali merevség monitorozása pontosabb információkkal szolgál, mint a hagyományos hemodinamikai paraméterek. Megfelelő pontosságú kockázatbecsléssel optimalizálhatók a progresszió lassítását és a kimenetelek javítását célzó terápiás döntések. A kockázat emelkedésével párhuzamosan valószínűleg a tüdőartériák elasztin- és kollagéntartalmának kedvezőtlen irányú változása vezet az érfali merevség progressziójához.

Németországban a kórházi felvételek leggyakoribb oka a szívelégtelenség. A szívelégtelenségek kb. fele „megtartott pumpafunkcióval járó szívelég­telenség” – amit másképpen diasztolés szívelégtelenségnek nevezünk. Az érintettek gyakran számos társbetegségben szenvednek. Ez az összefoglaló nemcsak a legfontosabb kísérő betegségeket sorolja fel, hanem megadja azok előfordulását, valamint a betegséglefolyásra és az aktuális terápiás lehetőségekre kifejtett hatását is.

Az artériák falának merevségének pulzushullám sebességgel történő mérésekor azt találták, hogy az inzulinpumpával kezelt, 1-es típusú cukorbetegek erei rugalmasabbak maradnak, mint az inzulin injekcióval kezelt betegeké.