Az inzulinpumpa rugalmasan tartja az ereket
Az artériák falának merevségének pulzushullám sebességgel történő mérésekor azt találták, hogy az inzuli pumpával kezelt, 1-es típusú cukorbetegek erei rugalmasabbak maradnak, mint az inzulin injekcióval kezelt betegeké.
Az 1-es típusú cukorbajban szenvedők életük végéig inzulinkezelésre szorulnak és állapotuktól függően naponta több alkalommal van szükségük inzulininjekcióra. Az inzulinpumpa bevezetése nagy változást hozott a diabétesz miatt folyamatos ellátást igénylő betegek életében.
Az első ilyen szerkezetet 1963-ban az amerikai Arnold Kadish készítette. Ez nagyméretű, merev hátizsáknak felelt meg és a klinikai gyakorlatban alkalmazhatók fejlesztése hosszú időt vett igénybe. Még 1978-ban is csak olyan modell volt forgalomban, amelynél az inzuli adag beállításához csavarhúzóra volt szükség.
A cukorbetegek által használt mai inzulinpumpa tenyérbe elférő műszer, melynek érzékelő- és vezérlőegysége a gyakori vércukor ellenőrzés eredményétől függően, szubkután adagolja a szükséges inzulin mennyiségét. Várható, hogy optimális diabétesz terápia esetén az artériák rugalmassága is jobban megmarad, mint ingadozó inzulin adagolás során, ennek igazolására Dániában Signe Rosenlund és munkatársai megvizsgálták az erek merevségét inzulinpumpával kezelt illetve az inzulint injekció formájában alkalmazó betegek csoportjaiban.
Az artériafal rugalmasságát a pulzushullám sebességének mérésével határozták meg. A mérésre használt tonométert a carotis artériára, illetve az arteria femoralisra helyezik – így a pulzushullám gyorsasága pontosan meghatározható. Korábban több vizsgálat igazolta, hogy az 1-es típusú diabétesz fokozatosan kialakuló artéria merevséggel jár, mely a cukorbetegség szövődményeinek növekvő kockázatát jelzi. A most végzett tanulmány eredményeit az Európai Diabétesz Társaság idei kongresszusán, az EASD 2013 tudományos programjában ismertették.
Dr. Rosenlund és munkacsoportja 639, kaukázusi etnikai csoportba tartozó beteget kezelt, 1-es típusú diabéteszesekkel foglalkozó központjukban. A vizsgált betegek 9,7%-a használt inzulinpumpát. A pumpával élő és a rendszeres, átlagosan naponta kétszeri inzulininjekcióval egyensúlyban tartott betegek epidemiológiai tulajdonságai megfelelően egyeztek, bár az inzulinpumpával kezelt csoport tagjainak kisebb hányada volt férfi (48%), és átlagosan fiatalabbak voltak (51 év, illetve 54 év).
A pulzushullám sebessége kisebbnek bizonyult az inzulin pumpával kezeltek csoportjában (9,3±2,8 m/sec), mint a naponta átlagosan két alkalommal injekciózó cukorbetegeknél (10,4±3,4 m/sec). A különbség szignifikáns maradt akkor is, ha a matematikai értékelésbe bevonták a betegek nemét, a cukorbetegség fennállásának időtartamát, a veseműködésre vonatkozó értékeket, a vércukor- és koleszterin szintet, a dohányzást, az artériás középnyomást, a szívfrekvenciát, vagy a testtömeg indexet is (p=0,016).
Regressziós analízis alkalmazásával az inzulinpumpa használata esetén szignifikánsan lassabb érhullám-terjedési sebességet igazoltak (p=0,026), míg a vércukor szintje alapján a két csoport között nem volt értékelhető különbség.
A kutatók szerint az inzulinpumpa kezeléssel az érrendszer rugalmassága jelentősen jobb szinten tartható, mint injekciózással. Bár a vércukor értékének változékonyságát nem vizsgálták, föltételezik, hogy az erek állapotában elsősorban az játszhat szerepet és nem a glikált hemoglobin szintje. Ez utóbbi kérdés további, randomizált vizsgálatokat igényel.
