A felszívódó szenzorfilm idejében jelzi a bél-anasztomózis műtét utáni keringési zavarokat.

A jelentős súlycsökkenés érdekében végzett, ún. bariátriai műtétek technikája egyre javul. A számos új eljárás közül a legígéretesebb, egyszerűbb és kevésbé invazív módszer, ha az anasztomózist két mágnes kompressziójával hozzák létre.

Az endoszkópos ultrahang (EUS) kifejlesztésének elsődleges célja az 1970- es évek végén a pancreatobiliaris rendszer hatékonyabb, pontosabb vizs­gálata volt. Az 1990-es évek elejétől a lineáris eszközök és mintavételi tűk megjelenésével már lehetőség nyílt citológiai mintavételre is. Innentől pedig már előre látható volt, hogy az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfiához (ERCP) hasonlóan az EUS is egyre inkább terápiás eszközzé kezd válni. 1995-ben jelentek meg az első közlemények, hogy endoszonográfia segítségével készítettek pancreato- és cholangiogramot. Nem sokkal ezt követően már publikálták is az első EUS-asszisztált epeúti kanülálások eredményeit.

Jelen közleményben a szerző megkísérli összefoglalni az endometriózis fel­ismerésének nehézségeit, a detekciós ráta javításának lehetséges módjait, valamint a kezelés fő irányvonalait. Szintén említésre kerülnek a kezelés potenciális szövődményei és a megelőzés jelenlegi lehetőségei.

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.

Gasztroözofageális reflux betegségben (GERD) az elsőként választandó kezelés protonpumpagátló (PPI) alkalmazása. Ha ez nem eléggé hatásos, vagy ha a beteg nem tolerálja, alternatívaként az alginátok állnak rendel­kezésre. Tartósan fennálló refluxos panaszok és nem gyógyuló refluxos nyelőcsőgyulladás esetén alapos endoszkópos és funkcionális vizsgálatokra van szükség. A GERD nem nyelőcső eredetű tünetei gyakran nem reagál­nak a reflux elleni kezelésre. Az új adatok arra utalnak, hogy bonyolult hiperszenzitív szindrómákról van szó, melyekben a reflux csak egy a lehet­séges kiváltó okok közül.

A divertikulózisról kialakított és a szakmai köztudatban elterjedt számos dogma – így a rostszegény étrend meghatározó szerepe a patogenezisben, az antibiotikumok hatásossága a különböző klinikai formákban, a klasszi­kus diagnosztika, a műtéti eljárások indikációja, módja – megdőlni látszik. A betegség felosztása, terminológiája, kórisméje, kezelése mindezek kö­vetkeztében átalakulóban van.

A katéteres beavatkozások, sok esetben gyógyszerkibocsátó sztent vagy ballon alkalmazásával, egyre több érterület egyre összetettebb elválto­zásainak kezelésében helyettesíthetik a nagyobb perioperatív halálozású érműtéteket.

Haspuffadás, dobos kopogtatási hang és magas, csengő bélhangok utalnak az ileus diagnózisára. Az első vizsgálat többnyire a röntgenfelvétel. Műtétet érleszorításra vagy perforációra utaló jel, az intraluminális nyomás csökkentésére nem reagáló állapot indokol.