Duodenális mágnesek bariátriai műtéteknél

A bariátriai (a baros (súlyos) görög szóból) műtétek haszna jól ismert. A kóros elhízás kezelésére ez az egyetlen igazolt, tartós eredményekkel járó lehetőség. Egyszerűbben arról van szó, hogy a gyomor leszűkítése miatt a betegek lassabban és kevesebbet esznek, az elfogyasztott táplálék rosszabb felszívódásának következtében szervezetük kevesebb tápanyaghoz jut, és gyors fogyás következik be. Az orvosok egyetértenek abban, hogy 40 kg/m² BMI fölött (vagy komolyabb kísérőbetegségek fennállása esetén akár 35 kg/m² fölött) ez az egyetlen megoldás, de a műtét legkedvezőbb technikáján még vitatkoznak. A lehetőségek az utóbbi időben ráadásul még ki is egészültek avval, hogy a sebész mágneseket helyez be a beteg duodenumába.

Dr. Guy-Bernard Cadière (Saint-Pierre University Hospital), az European School of Laparoscopic Surgery in Belgium alapító igazgatója, aki először végzett ilyen laparoszkópos műtéteket Belgiumban egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy Belgiumban a bariátriai műtétek „arany standardja” a gyomor bypass műtét. Ennek során egy kicsi, kb. 25 köbcentis tasakot képeznek, ahonnan a táplálék a gyomor és a duodenum megkerülésével egyenesen a jejunumba jut. A manapság legdivatosabb technika a „sleeve gastrectomy”, melynek során a gyomrot behajtva két részre osztják, és az egyik felét eltávolítják. A duodenális „switch” (melyet biliopankreatikus diverziónak is neveznek) a switch-be kerül, és közvetlenül a terminális vékonybélhez csatlakoztatják, ezzel egy igen komoly felszívódási problémát hoznak létre, hisz a táplálék ily módon a vékonybelet nagyrészt kikerüli. A fogyás tekintetében kétségtelenül ez a leghatásosabb eljárás, de egyben a legkockázatosabb is.

A bariátriai műtétekkel kapcsolatos kongresszusokon az utóbbi évtizedekben további új technikákról számoltak be, amelyek növelik a hatásosságot és csökkentik a kockázatokat. E módszerek közül mindenek előtt a duodenum „switch” egyszerű anasztomózisa említendő, ill. annak változata. Ennek során a duodenum proximális szegmentumát a bél coecumtól számított 250 cm-es pontjához anasztomizálják. Igaz, hogy ez az egyetlen anasztomózis enyhébb a malabszorpciót eredményez, de a második anasztomózis okozta komplikációk elkerülhetők. A későbbi komplikációk (táplálkozási zavarok) kevésbé kifejezettek, mint a klasszikus duodenum switch után, de még időre van szükség az eredmények végső értékeléséhez.

Az ún. „gastro-ileal bipartition”-t kb. 7 éve alkalmazzák, azóta a bonyolult technikát fokozatosan egyszerűsítették, melynek köszönhetően csökkentek a duodenális switch okozta komplikációk. Egy „sleeve gastrectomia” után latero-laterális gastro-ileális anasztomózist készítenek: a táplálék egy része a gyomorból közvetlenül a 250 cm hosszú terminális ileumba jut. Így a tápláléknak ez a része kevésbé emésztődik meg, kevésbé szívódik fel, azonnal jóllakottságot jeleznek a GLP-1 és PYY-36 hormon értékek. A táplálék másik része a fiziológiás úton halad a duodenumon, jejunumon keresztül és normális emésztésre kerül sor. A cél az, hogy megmaradjanak a malabszorpiós beavatkozások (kedvező) anorexigén neuroendokrin hatásai, és minimálisra csökkenjenek a malabszorpció veszélyes hatásai. A fogyás egyezik a duodenális switch technikánál tapasztaltakkal: 2 év alatt a túlsúly 80-90%-kal csökken.  Az ezt követő években a fogyás fennmarad, de itt is több időre van szükség az esetek kiértékeléséhez. 2-es típusú diabetesben az esetek 85%-ában teljes remissziót figyeltek meg.  Kevesebb az azonnali komplikáció, mint a duodenális switchnél (köztük a kapcsolósor 0,8%-ban előforduló vérzése, és az 1,2%-os gasztrointesztinális fisztula). A későbbi komplikációk egyelőre ritkábbak – de ennek igazolására még hosszabb időnek kell eltelnie. A továbbítási zavarok (felfúvódás, flatulencia, hasmenés, bűzös széklet) nem olyan kifejezettek, mint duodenális switch után.

A „duodeno-ileal bipartition” során nagyon érdekes mágneses technikát használnak, melyet Michel Gagner vezetett be. Elméletileg az az előnye, hogy a duodenum kétfelé osztása során csökkenti a biliáris reflux kockázatát, nincs „dömping szindróma”, fekélyesedés, nem következik be a gasztrojejunális anasztomózis sztenózisa és elkerülhető, hogy az összes béltartalom egyből a terminális ileumba kerüljön. Ugyanakkor a duodenumban a kézi- vagy gépi varrás kockázatosabb, és a két mágnessel létrehozott szöveti kompresszió és fúzió segítségével egyszerűbben és kevésbé invazív módon történik az anasztomózis létrehozása: 3-4 hét után jön létre az anasztomózis, a mágnesek szélei felé szöveti fúzió, a mágnesek központi területénél pedig nekrózis keletkezik. A nagyon elegáns, minimálisan invazív, könnyen visszafordítható eljárást jelenleg is tanulmányozzák. Továbbra is keresik a gyomor bypass egyéb változatait, amelyeket majd szintén értékelni kell.

Forrás:  

Soumois F. Obesity surgery technique uses magnets in the duodenum. Medscape Medical News. May 24, 2022.