Kardiális kockázatcsökkentő fogyás

Egy nagy európai vizsgálat szerint a szívroham, vagy kardiovaszkuláris revaszkularizációs beavatkozás miatt kórházba kerülő betegek gyakran túlsúlyosak (46%-ban), vagy éppen obesek (35%-ban) és a kontroll vizitek idejére is csak kevesen fogynak - vagy csak kevesen szándékoznak fogyni.

A Euroean Heart Journal – Quality of Care and Clinical Outcomes c. lapban megjelent tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy az obesitas megfelelően kezelendő betegségnek tekintendő a következményes kardiális elváltozások kockázatának csökkentése érdekében. Dr. Dirk De Baquer (Department of Public Health, Ghent University, Ghent, Belgium) és munkatársainak EUROASPIRE IV. és V. vizsgálatában több mint 10.000, túlsúlyos és obes akut szívinfarktus (MI), artéria koronária bypass graft (CABG), vagy perkután koronária intervenció (PCI) miatt ápolt beteg töltött ki kérdőíveket átlagosan 16 hónappal kórházi kezelése után. A vizsgálók a résztvevők testsúlyának és kardiovaszkuláris kockázati faktorainak összefüggéseit értékelték. 29, leginkább európai országban élő 10.507 felnőtt beteg komplett adatai álltak rendelkezésre. Az átlagos életkor a kórházi felvétel idején 63 év volt, a betegek 25%-a volt nő. Sok beteg (66-88%) magas vérnyomásban, diszlipidémiában (69-80%), illetve diabetesben (16-37%) szenvedett. Férfiaknál 8-46%-ban, nőknél 18-57%-ban állt fenn obesitas, átlagos testsúlyuk 97 kg volt. Feltűnő volt, hogy az obes betegek fele nem kívánt fogyni a kontroll vizit előtti hónapban, de legtöbben a következő hónapokban sem. Bár eredetileg a betegek 20%-a volt obes, és ők 5% körüli mértékben fogytak, de a betegek 16%-ának testsúlya legalább 5%-ot gyarapodott az eredeti súlyához képest. A betegek 7%-a nem vett tudomást a testsúlyáról, 21%-a nem tűzött ki egy ideális testsúly célt sem.

A betegek felénél javasolták a kardiális rehabilitációs programban való részvételt, kétharmaduknak ajánlottak diétát és fokozott testgyakorlást. A testsúlyuk 5%-át, vagy ennél többet leginkább azok adták le, akik követték a diétát és testgyakorlatokat is végeztek. Ezeknél a betegeknél kevesebb volt a magas vérnyomás, a diszlipidémia, vagy a diabetes (azaz javult a hosszú idejű prognózisuk) azokhoz képest, akik nem érték el ezt a fogyást.

Az obes és koronária betegségben szenvedők legbiztonságosabb és leghatásosabb gyógymódja az egészséges táplálkozás és a fizikai aktivitás bevezetése. Azok a betegek, akik csökkentik a zsírok és cukrok fogyasztását és több gyümölcsöt, zöldséget és halat esznek, valamint fokozzák a fizikai aktivitásukat, jelentős testsúlycsökkenésre számíthatnak. A cikk szerzői szerint ezért a kardiovaszkuláris prevenciós és rehabilitációs programoknak tartalmazniuk kell (az öngondoskodás különböző formáit is tartalmazó) testsúlycsökkentést a teljes kardiovaszkuláris kockázat csökkentése, az élettartam növelése, és az életminőség javítása érdekében. Meg kell fontolni a világháló nyújtotta segítő- és követő módszereket, a rendelkezésre álló farmakológiai beavatkozásokat és a műtéti lehetőségeket is.

Dr. Erik Näslund (Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország) felkért szakértő kiemelte, a vizsgálat is rávilágított arra, hogy a szívbetegek körében milyen gyakori az obesitas és mennyire nehéz a fogyás – különösen azoknál, akiknél ez igen kívánatos lenne. Annak ellenére, hogy a modern guideline-ok testsúlycsökkentési konzultációkat javasolnak, sok beteg testsúly éppen hogy nő. Azoknak, akiknek eredeti testsúlyukból legalább 5%-ot sikerült fogyniuk, csökkent a kardiovaszkuláris megbetegségek kockázata. Dr. Näslund szerint a súlyos obesitasban szenvedő betegek esetén a legmegfelelőbb hosszú időtartamú fogyás a metabolikus (bariátriai) műtétekkel érhető el. Két cikk is jelent meg erről a napokban Dr. Näslund munkacsoportjából (Circulation. 2021;143:1458-1467) és egy kanadai munkacsoport tollából (Circulation. 2021;143:1468-1480). Ugyanakkor ezek csak megfigyeléses vizsgálatok voltak, melyek eredményeit randomizált klinikai vizsgálatokkal kellene megerősíteni, mielőtt általános javaslatokat tehetnénk. Ezekben az európai vizsgálatokban viszont a legtöbb betegnek nem volt akkora a testsúlya, hogy metabolikus műtétre szorult volna. A testsúlycsökkentés másik lehetősége az erőteljes gyógyszeres kezelés: az újabban fogyasztószerként is engedélyezett glukagon-like peptid-1 (GLP-1) receptor agonista pozitívan befolyásolja a testsúly mellett kardiovaszkuláris helyzetet.

Az Obesitas Society tagja és szóvivője, Dr. Fatima Cody Stanford (Massachusetts General Hospital and Harvard Medical School, Boston) szerint viszont az életmódváltoztatás kellene, hogy legyen a kezelés központi eleme legyen, de persze a gyógyszerek és a bariátriai műtétek szintén segíthetnek a cél, a kívánt testsúly elérésében. Szerinte az obes betegeket tisztelettel kell ápolni és kezelni. A kezelésnek egyénre szólónak kell lennie és figyelembe kell venni a beteg társbetegségeit és igényeit is: pl. egy osteoartrhitises beteg lehet, hogy nem képes a kívánt mennyiségű sétára. Az etnikai hovatartozás és szocio-ökonómiai státusz is befolyásolja, hogy képes-e a megfelelő minőségű táplálék megvásárlására. Az obesitas krónikus betegség, és a szerzők igen furcsának tartják, hogy az obes betegek egynegyedének zárójelentésében nem is szerepelt a felvételi testsúly, és a betegek jelentős részének soha nem említették, hogy túlsúlyosak, és le kellene fogyniuk. A szerzők szerint ez azt jelenti, hogy „az orvosok az obesitást nem tekintik olyan súlyos egészségügyi problémának, amelyre a betegeknek fel kellene hívniuk a figyelmét, és segítséget kellene nyújtani az ideális testsúly elérésére.” Pedig akik leadtak a súlyukból, azok kardiovaszkuláris kockázati profilja is egészségesebb lett.

Forrás:

Busko M. Tackle obesity to drop risk for secondary cardiac event. Medscape Medical News. August 09, 2021.

De Bacquer D, Jennings CS, Mirrakhimov E, et al. Potential for optimizing management of obesity in the secondary prevention of coronary heart disease. European Heart Journal – Quality of Care and Clinical Outcomes. qcab043. Published 27 July 2021.