Az új, hálóval borított stentek mérföldkövet jelenthetnek a carotis-stenosis megoldásában.

A fő nyaki verőerek átjárhatósága nélkülözhetetlen az agy vérellátásához. Súlyos szűkületük szélütés veszélyével jár, de ez az életveszélyes következmény kellő idő­ben elvégzett érsebészeti vagy katéteres beavatkozással megelőzhető.

Az agyat ellátó erek ateroszklerotikus makroangiopátiája fontos oka az iszkémiás stroke-nak, de gyakran diagnosztizálják ideggyógyászati szempontból tünetmen­tes betegeknél is. Ez számos kérdést vet föl a követendő terápiás elvek, mindenek­előtt a revaszkularizációs terápia javallatai terén.

Az iszkémiás jelenségeket úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen lezúduló bioké­miai vízesést, melyben a káros anyagcsere-folyamatok „vízsugarai” nem egymás után, hanem széles folyamban, egymás mellett zúdulnak alá. Ha csak egy bioké­miai reakciót blokkolunk, akkor annyi eredmény várható, mint ha esernyőnkkel egy lezúduló széles vízesés alá állnánk. 

Az eset az elsődlegesen artériás eredetű pulmonális hipertónia egyik típusát mu­tatja be. A kivizsgálás a panaszok és leletek hátterében krónikus embolizációt iga­zolt, és fölvetette, hogy pulmonális endarterektómiával meg lehetne szabadítani a beteget a progresszív lefolyású betegség végzetes következményeitől.

Az átmeneti agyi keringészavar (tranziens isémiás attak, TIA) során neurológiai tünetek jelentkeznek akut agyi elhalás nélkül. A tünetek hirtelen lépnek fel és átmenetiek; leggyakrabban előforduló tünetek a féloldali parézis, beszédzavar és féloldali látásvesztés. Alapvetően fontos, hogy a TIA-t pontosan és idejekorán elkülönítsük a hasonló tüneteket okozó egyéb kórállapotoktól, mivel korai beavatkozással csökkenthetô a későbbi stroke kockázata. 

Átmeneti agyi keringészavart követően az orvos ténykedésének a hasonló epizódok, illetve a stroke megelőzésére kell irányulnia. A fő kockázati tényezők a magas vérnyomás, a dohányzás, az elhízás, a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség és a vérzsírszintek eltérései. 

Az a. carotis interna szűkülete az isémiás stroke egyik vezető oka. Ez a gyakori elváltozás gyógyszerekkel, endarterektómiával vagy sztent beültetésével kezelhető. Az utóbbi években mindhárom terápiás területen jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi, ezért a korábbi vizsgálatok eredményei nem alkalmazhatók a döntésekben kritikátlanul. 

Az Orvostovábbképző Szemle legfrissebb számának Szimpózium rovata két izgalmas témát taglal: az átmeneti agyi keringési zavar (TIA) diagnosztikáját, kezelését, illetve az arteria carotis dezobliterációját (sztent vs. endarterektómia).

Az isémiás stroke a harmadik leggyakoribb halálok az USA-ban, egyben a kórházi felvételek gyakori oka. A stroke-ot követő szubakut periódus a trombolitikus kezelésének mellőzéséről szóló döntéstől a stroke időpontjától számított 2 hét elteltéig tart. Gyakran a családorvosok is részt vesznek az isémiás stroke szubakut ellátásában. A későbbi stroke szekunder prevenciójaként trombocitagátló kezelést kell kezdeni az isémiás stroke utáni 24 órában, hacsak nem áll fenn ellenjavallat. Többnyire sztatinkezelésre is szükség van. Kezelni kell a cukorbetegséget, és meg kell ismertetni a betegekkel azokat az életmódbeli változtatásokat, melyek alkalmasak a stroke-kockázat csökkentésére. A kórházi ellátást követő rehabilitációs kezelés javítja a kimenetelt.