Az astegolimab egy humán IgG2 monoklonális antitest, amely az ST2- receptor gátlásával csökkenti az IL-33 által közvetített gyulladásos folya­matokat. A fázis IIb ALIENTO vizsgálatban a kéthetente adott astegolimab statisztikailag szignifikáns mértékben csökkentette a középsúlyos vagy sú­lyos exacerbációk gyakoriságát a placebohoz képest. A fázis III ARNASA vizs­gálatban a tendencia hasonló volt, de itt a statisztikai szignifikancia nem teljesült.

Bevezetés: Kolorektális daganatoknál az őrszemnyirok­csomó-biopszia még mindig ellentmondásos. A nyirokcso­mó-metasztázis a legfontosabb prognosztikus faktor és nyirokcsomó-metasztázis nélkül 15–20% a helyi kiújulás kockázata.

Módszerek: Az őrszemnyirokcsomót in vivo kék vagy indociánzöld (ICG) festék szubszerózus, ex vivo pedig szubmukózus vagy szubszerózus beadásával határozták meg. A festődött nyirokcsomókat a patológus konvencionális módon hema­toxilin-eozin festéssel, negativitás esetén sorozatmetszéssel és immunhisztokémiai és vagy RT-PCR módszerrel vizsgálta.

Eredmények: A magas, 70–99% közötti detektálási arány elle­nére a szenzitivitás a makrometasztázisra alacsony, 33–93,1%, de a mikrometasztázis kimutatásával javul. Mikrometasztázis kimutatásán alapuló stádiummódosulás 5–15% között volt. Aberráns nyirokdrenázs 3,9–7,1%-ban fordult elő.

Következtetések: Ma még a kolorektális őrszemnyirokcso­mó-meghatározás szenzitivitása nem alkalmas a kezelés meghatározására, magas a fals negatív arány. Ennek oka a standardizáció hiánya, a nem megfelelő betegszelekció, a nagy számú T3–4 stádiumú daganat. Több szerző is a korai, T1–2 stádiumú daganatok vizsgálatát javasolja, melyek előfor­dulása a szűrés miatt növekszik.

Magy Onkol 70:249-257, 2026

Az atópiás dermatitisz kezeléseként alkalmazott dupilumab nemcsak a lát­ható bőrtünetekre hat, csökkentve a viszketést és a vakarózásra késztetést, de helyreállíthatja a bőr idegrostsűrűségét is.

A retatrutid egy hármas (GIP-, GLP-1-, glükagonreceptor-) agonista ható­anyag, melynek hatásossága két kulcsfontosságú fázis 3 vizsgálatban is sokkal jobbnak bizonyult az eddig elterjedten alkalmazott inkretinalapú terápiáknál. Különösen figyelemre méltó, hogy 2-es típusú diabéteszben, ahol a fogyás általában mérsékeltebb, 11–15%-os átlagos testsúlycsökke­nést értek el vele. Új biztonsági aggályként a valamivel gyakoribbá váló húgyúti fertőzések és – épp kiemelkedő hatásossága miatt – a túl gyors fogyás kockázata merült fel.

A klinikai vizsgálat célja a loratadin és a mometazon‑furoát együttes alkal­mazásának hatékonysági és biztonságossági vizsgálata volt a loratadin-monoterápiával összevetve, allergiás rhinitis esetében alkalmazva. A prospektív, 116 beteg bevonásával végzett vizsgálat eredményei sze­rint a kombinált kezelés szignifikánsan hatékonyabbnak mutatkozott a loratadin-monoterápiához képest a nazális tünetek és a szerológiai mar­kerek tekintetében egyaránt, és a biztonságossági profil sem különbözött érdemben. Emellett az általános válaszadási arány jelentősen magasabb volt, mint a monoterápiás kontrollcsoport esetében.

A lerkanidipin az újabb generációs kalciumcsatorna-blokkolók egyi­ke, amely hatékony vérnyomáscsökkentő tulajdonságairól és kedve­ző mellékhatásprofiljáról ismert. A jelen retrospektív, három dél-koreai kórház adatain alapuló vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a lerkanidipin és az amlodipin milyen mértékben képes megelőzni a súlyos kardiovaszkuláris eseményeket (major adverse cardiovascular events – MACE) a hipertóniás betegek körében. A lerkanidipin hatékonysága a MACE prevenciójában összemérhetőnek bizonyult az amlodipinével, és tekintettel arra, hogy korábbi vizsgálatok alapján a mellékhatásprofilja kedvezőbb lehet, megfelelő alternatívát jelenthet a hipertónia kezelésében.

A relabáló/refrakter myeloma multiplex (RRMM) – különösen a több kezelési vonalban előkezelt betegek esetében – továbbra is kihívás a hematológusok számára. A múltban az ilyen, többszörösen előkezelt populációk esetében a kimenetel rossz volt, a medián progressziómentes túlélés (progression free survival, PFS) gyakran 6 hónap alatti volt, a teljes túlélés (overall survival, OS) mediánja pedig körülbelül egy év. A ciltakabtagen autoleucel egy B-sejt-érési antigént (B-cell maturation antigen, BCMA) célzó kiméra antigén receptor (CAR) T-sejt-terápia. A ciltakabtagen autoleucel Ib/II. fá­zis vizsgálataiban korábban már mély és tartós válaszokról számoltak be, a medián PFS 34,9 hónap volt, az OS pedig a korábbi követés során még nem érte el a végső értéket. A jelen cikk kiterjeszti a követést (medián kb. 61,3 hónap) a hosszú távú túlélés, a ≥5 éves progressziómentes túlélés (PFS ≥5 év) arányának és a mély, tartós remisszió potenciális előrejelzésének becslése érdekében.

Az M6 obszervációs vizsgálat eredményei szerint a metabolikus sebészet és a GLP-1 agonisták együttes alkalmazásával érhetők el a legjobb tartós eredmények.

Az endometriosis krónikus betegség, melyre a méhnyálkahártyához ha­sonló szövet méhüregen kívüli előfordulása jellemző. A reproduktív korú nők mintegy 10%-át érinti, ami ma Magyarországon 200 000, világszerte körülbelül 190 millió nőt jelent. Az endometriosist jóindulatú betegségnek tartjuk, egyes tulajdonságai mégis rosszindulatú sajátosságot mutatnak. Az endometriosis és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolat he­terogén jellegű, daganattípusonként eltérő kockázati profilokat mutat. Klinikai szempontból leginkább a petefészekrák-kockázat felmérésében van gyakorlati jelentősége.